Szerecsenpacsirta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szerecsenpacsirta
Zwarte leeuwerik.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Melanocorypha
Faj: M. yeltoniensis
Tudományos név
Melanocorypha yeltoniensis
(Forster, 1767)
Szinonimák

Alauda yeltoniensis

Elterjedés
Melanocorypha yeltoniensis distribution map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerecsenpacsirta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerecsenpacsirta témájú kategóriát.

A szerecsenpacsirta vagy tatárföldi pacsirta (Melanocorypha yeltoniensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ázsiai sztyeppék (pusztaságok) lakója. A Volgától Közép-Ázsiáig terjedő szikes szteppék lakója. Kóborlásai során eljut Európába is.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 20 centiméter, szárnyfesztávolsága 12,8-13,7 centiméter, farka 7–7,5 centiméter, csőre 1,5 centiméter. A dolmány-, váll- és hátsó harmadrendű evező- meg farktollak végén jól látható fehéres fakó szegély van. A mell oldalain levő ugyanilyen színű szegélyezés alig látszik. Ezeknek a tollaknak a világos szegése tavaszra lekopik és akkor a madár úgyszólván tiszta fekete színű. Szeme sötétbarna, csőre szürke, lába fekete. A tojó felül fakó barna, sötét szárfoltokkal; a fakó fehér alsó testoldal feketés vonalkái a nyak oldalain nagyobb foltba tömörülnek. Hasa barnás oldalait fekete szárfoltok tarkítják. Evező- és kormánytollai feketebarnák, kívül világosabb szegéssel. Az első evező- és farktollak külső zászlaja fehér.

Életmódja[szerkesztés]

Télen át is megmarad nyári költőhelyein; ha ideiglenesen el is hagyja azokat, nem költözik messzire, legfeljebb a hómentes helyeket keresi fel. Ennek dacára télen már Belgiumba, sőt Helgoland szigetére is eltévedt. Télen óriási csapatokban lehet észlelni. A szerecsenpacsirta nemcsak a fekete humuszos talajú vidékek lakója, hanem sokféle talajon megtelepszik, ha nem is mindegyiken. Az aránylag elég nagy fekete madár a világos talajon már jó messziről szembe ötlő. Futkározása és repülése – ha alacsonyan száll – rögtön elárulja benne a pacsirtát. De ha magasan repül, vagy sok vargabetűvel, szárnyaival sűrűn verdesve kanyarog, vagy pedig ha a földön nekiiramodik, valami különös sajátosságot mutat. Bár legjobban közeli rokonára, a kalandrapacsirtára (Melanocorypha calandra) hasonlít, ettől mégis mindig megkülönböztethető, mert igen furcsa sajátságos szitálással szokott a magasból leereszkedni. Széles szárnyának a lebegésnél igen jó hasznát veszi és így a röpképéről is könnyű ráismerni.

Szaporodása[szerkesztés]

Kezdetleges fészket a földre rakja és ügyesen elrejti a növények közé. Fészekalja többnyire 4 darab 20 milliméteres tojásból áll, melyeknek alapszíne fehéres, szürke és barnásszürke foltokkal tarkítva. A költés idején a táplálékát elsősorban rovarok alkotják. Később úgy az öregek, mint a fiatalok, a szikes talajon termő növények magvait fogyasztják.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]