Szerdahelyi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerdahelyi József
Életrajzi adatok
Született1804. március 9.
Hódmezővásárhely
Származásmagyar
Elhunyt1851. február 18. (46 évesen)
Pest
GyermekeiSzerdahelyi Kálmán
Hangbariton
Tevékenységszínész, operaénekes
zeneszerző, operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerdahelyi József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március 9.Pest, 1851. február 18.)[1] magyar színész, operaénekes (bariton), zeneszerző, operarendező. Szerdahelyi Kálmán apja.

Élete[szerkesztés]

Otthon tanulgatott, később tanulmányai folytatása végett Nagyváradra vitték. Itt ismerkedett meg a színészettel és ennek az ismeretségnek tulajdonítandó, hogy iskolái elvégzése után nem a biztos kenyeret adó hivatalnoki pályára lépett, amint azt szülei szerették volna, hanem beállott színésznek, ami pedig akkor a lenézéssel, megvetéssel és sokszor a koplalással volt egyjelentésű. Iskolai tanulmányait félbeszakítva 1821-ben Debrecenbe ment és ott Udvarhelyi Miklós színtársulatánál színész lett. Első szerepe Macskási Bálint volt Dugonics Macskási Julianna című színművében.[2] A siker fölbátorította és mindvégig nagy kedvvel játszott kisebb drámai szerepeket, noha hajlamai a dalmű felé vonták. Nemsokára alkalma nyílt e hajlamát követhetni és a magyar dalmű egyik alapítója lett. Igen sokoldalú ember volt, s így belőle minden kitelt: mint drámai színész, énekes, zeneszerző, műfordító, színrealkalmazó, rendező, egyaránt fényesen megállotta helyét. Zenei tehetsége már tanulókorában feltűnt, a gitáron és fuvolán — kora divatos hangszerein — már ekkor kitűnően játszott. Korán kitűnt utánzóképessége is, főleg komikus alakok mímelésével. Mikor a színészekhez csatlakozott, eleinte csak a zenekarban jutott szerephez, később a színpadon is kezdték foglalkoztatni, majd a tagok ének- és zenetanítója és végül a Nemzeti Színházhoz kerülve az opera-előadások lelke lett.

Midőn 1824-ben Erdélyben Káli Nagy Lázár megalakította az első magyar dalszínésztársulatot, Szerdahelyi már mint tenor vagy bariton kezdett szerepelni; a Sevillai borbélyban mint Figaro oly nagy sikert aratott, hogy egyszerre a közönség kedvence lett. Közelismerés szerint Lablache után az első Figaro volt Európában. 1827-ben Kolozsvárt maga alakított dalműtársulatot és azzal vándorútra indult Magyarországra; októbertől Pesten is megfordult és ott a német színpadon is szerepelt. Olyan sikerrel lépett föl a Figaro szerepében, hogy a német igazgató mindent elkövetett szerződtetésére, azonban mindhiába. Társulata bukása után 1828-ban Nagyváradra ment; de mivel ott hasztalan várta Kolozsvárra visszahívását, Kassára szerződött és ott maradt 1835-ig; ekkor májusban társaival együtt ő is a budai társasághoz szegődött. A Figaro szerepen kívül még mint Dulcamara (Bájital) bírta a közönség osztatlan tetszését. Általában a víg dalművekben kitűnő volt. 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Különösen Raimund műveiben remekelt.

E színműveket, sok mással együtt, majdnem mind ő fordította, értvén és beszélvén németül, franciául és olaszul. E mellett a régibb dalműveket majdnem mind ő hozta színre. Első szerencsés librettofordítónk volt. 1838-ban már minden hangszeren játszott kisebb-nagyobb sikerrel és a zeneköltészet terén is kísérletet tett; igen sok magyar dallamot írt, még többet szerkesztett és hangszerelt. Mint zeneszerző kevés eredeti művel dicsekedhetik, de átírásaival mégis nagy befolyást gyakorolt a nemzeti zenére. 1839-ben szerkesztette és részben maga írta a Ludas Matyi zenéjét. 1842-ben a Nagyidai cigányokhoz és az Ördög naplójához írt kísérő zenét. 1843-ban az első magyar népszínműnek, Szigligeti Szökött katonájának zenéjét állította össze. 1844-ben Az ezred leánya c. operából színművet csinált és eredeti zenét írt ahhoz. 1847-ben a Csikóshoz, 1849-ben a Liliomfihoz, 1850-ben a Bányarém és Házassági három parancs c. darabokhoz írt zenét. Vidéki működése alatt alig volt darab, melyhez egy-két dalocskát ne írt volna. Utolsó műve négy kardal a Vid c. drámához. 1840-ben nagy sikerrel adták elő Tündérlak c. kétfelvonásos operáját, mely a Nemzeti Színház megnyitása óta a második eredeti opera volt, s amelynek értékes szerepe volt a megszületendő magyar opera útjának előkészítésében, a vígopera előfutáraként tartják számon.[3] Ezenkívül több népdal, mint a Cserebogár, Mariskám, Hortobágyi pusztán, Rákosi dal az ő zongoraátiratában jelent meg. Egressy Béni dalait is rendszerint ő írta át zongorára.

Mint színész főleg groteszk, komikus, buffó-szerepkörökben volt kiváló, anélkül, hogy valaha is „aljas lett volna, vagy szinfalszaggatásra vetemedett volna." (Szász K.). A Szevillai borbély Figarója, a Bájital Dulcamarája, vagy a Fekete dominóbeli szerepében nemcsak mint énekes, de mint színész is kiváló volt. Mint ember kedélyes, nemesszívű, szeretetreméltó és elmés volt. 1851. február 18-án halt meg mellvízkór következtében. Korai elhunyta nagy veszteséget jelentett a magyar színművészetre.

Gyermekei közül kettő lépett a színészi pályára: Nelli, aki a vidék egyik legjelesebb énekesnője lett és Kálmán, a Nemzeti Színház tagja.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (9-1-66)

Főbb szerepei[szerkesztés]

Szerzeményei[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Bartalus István: Szerdahelyi József. Az ország tükre 1863. 301-302. old. Online

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Pest-Kálvin téri ref. egyházközség halotti anyakönyve, 1851. év.
  2. Dugonics András Az arany pereczek c. regénye 1790-ben jelent meg; ezt alkalmazta színre Endrődy János 1792-ben (Online olvasható), és játszották Macskási Julianna Szerémben címmel is.
  3. Johann Baptist Hirschfeld, magyarországi német színpadi szerző Zauberschloss in Ungarn c. vígjátékának magyar változatából Egressy Béni írt szövegkönyvet, amelyet Szerdahelyi József zenésített meg.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Szerdahelyi József dalai a magyar Wikipédián
Szócikk Dallam Szöveg
Magosan repül a daru Szerdahelyi József Szakáll Lajos
Söprik a pápai utcát Szerdahelyi József népdal