Szepessy László (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepessy László
Élete
Született 1880. szeptember 8.
Dombóvár
Elhunyt 1915. augusztus 1. (34 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Szepessy László családi nevén Szijártó László[1] (Dombóvár, 1880. szeptember 8.1915. augusztus 1.) tanár, költő, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

A dombóvári elemi iskola elvégzése után a kaposvári és pécsi gimnáziumba járt. Érettségi után a cisztercita szeminárium papnövendéke volt, már ekkor verseket írt Szepessy álnéven. Pappá szentelésére nem került sor. A Pesti Egyetemen folytatta tanulmányait, tanári diplomát szerzett. Először Magyaróváron, majd a váci gimnáziumban tanított. 1902-ben már újságírással is foglalkozott, a Dombóvár és Vidéke ideiglenes szerkesztője lett. Ott volt minden jelentős helyi társadalmi megmozduláson, verset írt tűzoltó zászlószentelésre, a hercegi kerületi felügyelő születésnapjára, Veszelei Károly halálára és még sok más alkalomra. 1907-ben otthagyta a tanári pályát és Budapesten a Kis Pajtás c. gyermeklap szerkesztője lett. 1909-ben állást kap a rákospalotai Wágner Manó Gimnázium fiú internátusában, mint felügyelő nevelő tanárjelölt. 1911. novemberétől már Vácott működik, a kegyesrendiek főgimnáziumában. Minden szabad idejét Budapesten töltötte politikusi és írói körökben, nyáron pedig utazgatott, ha módjában állt. Vácott ismerkedett meg Toján Etussal, Toján Károly jómódú váci borbélymester leányával s csakhamar feleségül kéri (1912). Két lányuk született: Éva és Edit. 1915-ben az olasz frontra küldték, majd ott hősi halált halt.

Munkássága[szerkesztés]

Kötetei[szerkesztés]

Lírai versei, „dalai” Petőfi és Tóth Kálmán verseinek hangulatában születtek; az ifjú költőnek elszánt célja volt, hogy elődeihez, példaképeihez hasonlóan széles körben (el)ismertek legyenek alkotásai. Pályájának első szakaszában a szerelmi és a hétköznapi líra mellett a vallásos ének-költészet volt a meghatározó. Sok ilyen versét már ismert egyházi dallamokra költötte, valamint számos saját versét a megújuló katolikus egyház szellemét megújítóknak ajánlotta fel, s úgy terjedtek és népszerűsödtek művei.

  • Költemények - 1903
  • Csalogánydalok - 1903
  • A vitéz huszár - 1904
  • Hazafias Mária dalok - 1907
  • Liliomok lilioma - 1909
  • Virágos vonattól a vöröskeresztesig - 1914
  • Katonaversek - 1914
  • Hit és haza[2] - 1914
  • Lakodalmi köszöntőversek - 1914

Dalszövegei[szerkesztés]

Melyik költeményét zenésítették meg először?, - nem tudni. A Költemények-ben (1902) már van egy Névnapi üdvözlő dal, amelyhez zenét szerzett Kontor Elek. Valószínűleg a Grundt- fiúk zenetanára, Fayl Frigyes zenésítette meg az első népdalait, azután Radványszky József a Síró nótákat. 1909-ben a Mária dalok kötetében már 37 muzsikus neve van felsorolva, akik 195 dalát zenésítették meg, és 14 elbeszélő költeményéhez, 7 daljátékához szereztek kísérő zenét. Utolsó verses-kötetében, a Katona-versekben (1914) pedig 210 újabb, Szepessy-művekre szerzett zenemű van felsorolva. Beleznay Anta, Demény Dezső, Kern Aurél, Kerner Jenő, Kontor Elek, Járossy Dezső, Bánáti Buchner Antal, Tarnay Alajos, Vavrinecz Mór, Fráter Loránd, Balázs Árpád,- a híres cigányprímások közül Csóka Józsi, Rácz Laci, Sas Náci, Vörös Ferkó zenésítették meg költeményeit,- összesen körülbelül 500 versét. Legjobban elterjedtek a Fráter Loránd megzenésítette Fekete hajából fehér szemfedőmbe… és Csóka Józsi dallamával a Kössétek meg az ugatós kutyátok… A Dél-Dunántúlon különösen kedvelt volt a kávéházak, kocsmák és vendéglők közönségének körében is a Kontor Elek által megzenésített 2 eredeti magyar dal: a Kaposparti szomorúfűz lombjai és a Kapos folyó széles, magas hídján kezdetűek. Operett-szövegeket is költött Yankee-lány és Költőszerelem címen. Az előbbi Kerner Jenőnek, a pesti Király Színház karnagyának megzenésítésében színre is került Nagyváradon. A budapesti színpadokra azonban nem sikerült egyik darabjával sem bejutnia.[3]

Interneten is elérhető dalszövegek:[4]

Kössétek meg az ugatós kutyátok.
Megérett már a cseresznye, de piros.
Nem tudja meg soha senki.
  • A keresztényszocialisták indulójának a Riadó[5] c. költemény megírása.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Katonatársai sírját megjelölték a doberdói fennsíkon, de az egyszer csak eltűnt.[6]
  • Jelképes sírja a dombóvári katolikus temetőben található.[7]
  • Dombóváron a szülői házon emléktábla.[8]
  • Dombóváron utcát neveztek el róla.[9]
  • A Dombóvári Helytörténeti Múzeumban termet neveztek el róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A pécsi székesegyház előtt álló Szepessy Ignác püspök szobra ihlette álnévválasztását.
  2. A Szepessy által szerkesztett antológiában található Szent Erzsébet legendával első díjat nyert a kölni virágjáték-világversenyen.
  3. A Dombóvári Helytörténeti Múzeum igazgatójának, Kriston Vizi Józsefnek a kiegészítése.
  4. Szepessy László dalszövegei a neten.
  5. Ertl Gábor zenésítette meg, Giesswein Sándor felkérésére írta.
  6. A két világháború között a dombóvári gimnazisták még látogatták a sírhelyet.
  7. I-es parcella 1. sírhely.
  8. Fetter Károly dombóvári születésű szobrászművész alkotása – 1927
  9. Dombóvár belvárosában a volt Napsugár Áruház és a posta épülete között található.

Források[szerkesztés]

Tóth József: Dombóvár neves alakjai. Szepessy László. 1-2. Dombóvár és Vidéke. 1934. 05.05 és 05.12.
Kovács Rózsa: Szepessy László (1880-1915). Különlenyomat a Dombóvári Sz. Orsolya-Rendi Tanítónőképző-Intézet 1940-41. is. évi évkönyvéből. 21 p. Dombóvár
Kriston Vízi József: Szepessy László megidézése. Kézirat, munkaanyag. Dombóvári Helytörténeti Múzeum Archívum.
Dr. Töttős Gábor: Dombóvártól Doberdóig. Tolnai Népújság. 1990. 09.10. 4.p.
Takács Istvánné: A gyökerek nyomában. Dombóvár - 1998
Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról. Dombóvár - 2000.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepessy László (költő) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]