Szepessy László (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szepessy László
Élete
Született 1880. szeptember 8.
Dombóvár
Elhunyt 1915. augusztus 1. (34 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Szepessy László családi nevén Szijártó László[1] (Dombóvár, 1880. szeptember 8.1915. augusztus 1.) tanár, költő, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

A dombóvári elemi iskola elvégzése után a kaposvári és pécsi gimnáziumba járt. Érettségi után a cisztercita szeminárium papnövendéke volt, már ekkor verseket írt Szepessy álnéven. Pappá szentelésére nem került sor. A Pesti Egyetemen folytatta tanulmányait, tanári diplomát szerzett. Először Magyaróváron, majd a váci gimnáziumban tanított. 1902-ben már újságírással is foglalkozott, a Dombóvár és Vidéke ideiglenes szerkesztője lett. Ott volt minden jelentős helyi társadalmi megmozduláson, verset írt tűzoltó zászlószentelésre, a hercegi kerületi felügyelő születésnapjára, Veszelei Károly halálára és még sok más alkalomra. 1907-ben otthagyta a tanári pályát és Budapesten a Kis Pajtás c. gyermeklap szerkesztője lett. 1909-ben állást kap a rákospalotai Wágner Manó Gimnázium fiú internátusában, mint felügyelő nevelő tanárjelölt. 1911. novemberétől már Vácott működik, a kegyesrendiek főgimnáziumában. Minden szabad idejét Budapesten töltötte politikusi és írói körökben, nyáron pedig utazgatott, ha módjában állt. Vácott ismerkedett meg Toján Etussal, Toján Károly jómódú váci borbélymester leányával s csakhamar feleségül kéri (1912). Két lányuk született: Éva és Edit. 1915-ben az olasz frontra küldték, majd ott hősi halált halt.

Munkássága[szerkesztés]

Kötetei[szerkesztés]

Lírai versei, „dalai” Petőfi és Tóth Kálmán verseinek hangulatában születtek; az ifjú költőnek elszánt célja volt, hogy elődeihez, példaképeihez hasonlóan széles körben (el)ismertek legyenek alkotásai. Pályájának első szakaszában a szerelmi és a hétköznapi líra mellett a vallásos ének-költészet volt a meghatározó. Sok ilyen versét már ismert egyházi dallamokra költötte, valamint számos saját versét a megújuló katolikus egyház szellemét megújítóknak ajánlotta fel, s úgy terjedtek és népszerűsödtek művei.

  • Költemények - 1903
  • Csalogánydalok - 1903
  • A vitéz huszár - 1904
  • Hazafias Mária dalok - 1907
  • Liliomok lilioma - 1909
  • Virágos vonattól a vöröskeresztesig - 1914
  • Katonaversek - 1914
  • Hit és haza[2] - 1914
  • Lakodalmi köszöntőversek - 1914

Dalszövegei[szerkesztés]

Melyik költeményét zenésítették meg először?, - nem tudni. A Költemények-ben (1902) már van egy Névnapi üdvözlő dal, amelyhez zenét szerzett Kontor Elek. Valószínűleg a Grundt- fiúk zenetanára, Fayl Frigyes zenésítette meg az első népdalait, azután Radványszky József a Síró nótákat. 1909-ben a Mária dalok kötetében már 37 muzsikus neve van felsorolva, akik 195 dalát zenésítették meg, és 14 elbeszélő költeményéhez, 7 daljátékához szereztek kísérő zenét. Utolsó verses-kötetében, a Katona-versekben (1914) pedig 210 újabb, Szepessy-művekre szerzett zenemű van felsorolva. Beleznay Anta, Demény Dezső, Kern Aurél, Kerner Jenő, Kontor Elek, Járossy Dezső, Bánáti Buchner Antal, Tarnay Alajos, Vavrinecz Mór, Fráter Loránd, Balázs Árpád,- a híres cigányprímások közül Csóka Józsi, Rácz Laci, Sas Náci, Vörös Ferkó zenésítették meg költeményeit,- összesen körülbelül 500 versét. Legjobban elterjedtek a Fráter Loránd megzenésítette Fekete hajából fehér szemfedőmbe… és Csóka Józsi dallamával a Kössétek meg az ugatós kutyátok… A Dél-Dunántúlon különösen kedvelt volt a kávéházak, kocsmák és vendéglők közönségének körében is a Kontor Elek által megzenésített 2 eredeti magyar dal: a Kaposparti szomorúfűz lombjai és a Kapos folyó széles, magas hídján kezdetűek. Operett-szövegeket is költött Yankee-lány és Költőszerelem címen. Az előbbi Kerner Jenőnek, a pesti Király Színház karnagyának megzenésítésében színre is került Nagyváradon. A budapesti színpadokra azonban nem sikerült egyik darabjával sem bejutnia.[3]

Interneten is elérhető dalszövegek:[4]

Kössétek meg az ugatós kutyátok.
Megérett már a cseresznye, de piros.
Nem tudja meg soha senki.
  • A keresztényszocialisták indulójának a Riadó[5] c. költemény megírása.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Katonatársai sírját megjelölték a doberdói fennsíkon, de az egyszer csak eltűnt.[6]
  • Jelképes sírja a dombóvári katolikus temetőben található.[7]
  • Dombóváron a szülői házon emléktábla.[8]
  • Dombóváron utcát neveztek el róla.[9]
  • A Dombóvári Helytörténeti Múzeumban termet neveztek el róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A pécsi székesegyház előtt álló Szepessy Ignác püspök szobra ihlette álnévválasztását.
  2. A Szepessy által szerkesztett antológiában található Szent Erzsébet legendával első díjat nyert a kölni virágjáték-világversenyen.
  3. A Dombóvári Helytörténeti Múzeum igazgatójának, Kriston Vizi Józsefnek a kiegészítése.
  4. Szepessy László dalszövegei a neten.
  5. Ertl Gábor zenésítette meg, Giesswein Sándor felkérésére írta.
  6. A két világháború között a dombóvári gimnazisták még látogatták a sírhelyet.
  7. I-es parcella 1. sírhely.
  8. Fetter Károly dombóvári születésű szobrászművész alkotása – 1927
  9. Dombóvár belvárosában a volt Napsugár Áruház és a posta épülete között található.

Források[szerkesztés]

Tóth József: Dombóvár neves alakjai. Szepessy László. 1-2. Dombóvár és Vidéke. 1934. 05.05 és 05.12.
Kovács Rózsa: Szepessy László (1880-1915). Különlenyomat a Dombóvári Sz. Orsolya-Rendi Tanítónőképző-Intézet 1940-41. is. évi évkönyvéből. 21 p. Dombóvár
Kriston Vízi József: Szepessy László megidézése. Kézirat, munkaanyag. Dombóvári Helytörténeti Múzeum Archívum.
Dr. Töttős Gábor: Dombóvártól Doberdóig. Tolnai Népújság. 1990. 09.10. 4.p.
Takács Istvánné: A gyökerek nyomában. Dombóvár - 1998
Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról. Dombóvár - 2000.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepessy László (költő) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]