Szepessy György István

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepessy György István
Született1948. december 3. (75 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavízépítő mérnök
IskoláiBudapesti Műszaki Egyetem (–1973)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepessy György István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szepessy György István (Budapest, 1948. december 3. –) a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hidraulikai Intézetének nyugalmazott igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

A Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. A Műegyetem Építőmérnöki Karának Vízépítőmérnöki Szakán 1973-ban végzett. (Oklevelének száma 82/1973.)[2] „A Rakaca-völgyi tározó vízminőség-szabályozásának regionális terve" című diplomatervét a tervpályázaton II. díjban részesítették. Indoklásuk szerint: „A diplomaterv az időszerű témát igen korszerűen, magas színvonalon oldotta meg. Az ismertetett megoldás olcsó, magas fokú tisztítást, foszfát—nitrogén eltávolítást biztosít. Az alkalmazott megoldások messze meghaladják az egyetemi előadások ismeretanyagát.”[3]

Diplomaszerzésének évében (1973) lett a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Hidromechanikai Főosztályának munkatársa. Ez volt első és egyben utolsó munkahelye. Végig hidraulikával foglalkozott, tevékenységének alapját főleg a hidraulikai modellezés képezte.

Az 1952-ben alapított VITUKI átszervezésekor létrejött Hidraulikai Intézet a korábbi Hidromechanikai Főosztály utóda lett, melyet a hazai áramlástani kutatások bázisaként létesítettek. Ezt a tevékenységet végezte mintegy ötven esztendeje, az erre a célra épített Hidraulikai laboratóriumban. A klasszikus kismintavizsgálati tevékenységet a legkülönbözőbb témájú kutatás-fejlesztési feladatok egészítették ki. A Hidraulikai Intézet tevékenysége a korábbihoz képest bővült. A hidraulikai kutatásokat végző Kísérleti hidraulikai osztály mellé az igen szerteágazó tevékenységet folytató Minősítési és Szabványosítási osztály és a vízrajzi műszerszolgálat feladatkörét betöltő Méréstechnikai osztály társult. Az intézethez három a Hidraulikai, a Talajmechanikai és az Új Termékek és Technológiák Laboratóriuma tartozott. Ezeket még egy forgószárny hitelesítő csatorna egészítette ki. Az intézet igazgatója 14 éven át Szepessy György volt.[4]

A BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék diplomamunkáinak készítésében és bírálatában konzulensként közreműködött.[5] Tájékoztató előadásokat tartott az ország területén a Hidrológiai Társaság rendezvényein. Így A híd, az út és a környezet címmel Szekszárdon, 2002. május 9-én az épülő szekszárdi Duna-híd kapcsán megtartott előadássorozaton. "Zárásként Szepessy György, a VITUKI Rt. intézetigazgatója a Duna-híd vízügyi kérdéseit elemzi."[6]

Az Országos Vízügyi Levéltár két kéziratát (3798, 4295. szám alatt) őrzi.[7]

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

Kutatási tevékenysége a hidraulika következő négy jelentősebb területére terjedt ki:

  1. Folyami jéghidraulikai kutatásai a jégképződés, a zajlás, a jégmegállás-boltozódás és a torlaszképződés folyamatára terjedtek ki. A főleg elméleti fejezetnek legfontosabb célkitűzése a boltozódás és a torlaszképződés szükséges és elégséges feltétel rendszerének feltárása volt. Hazánkban sem a Dunán, sem a Tiszán nem szűnt meg a jeges árvíz veszélye. Kiemelten kezeli a torlaszképződés mechanizmusát, gyakorlati példát is bemutat, számos új kutatási eredményt ismertet. A számítások kiállták a gyakorlat próbáját.
  2. A folyami hidak mederhidraulikai vizsgálatai a VITUKI kísérleti csarnokában folytak. A vizsgálatokat részletes helyszíni hidrometriai mérések egészítették ki. Megtörtént a szekszárdi, a dunaújvárosi és a Szeged fölötti M43-as hidak helyének és a legnagyobb hidraulikai igénybevételnek kitett pillérek védelmének meghatározása. A Vásárosnamény alatti M3-as és a Szolnok fölötti M4-M8-as hidak esetében a keresztezési hely meghatározása volt a feladat. A hídpillérek mederhidraulikai vizsgálatának gyakorlati fontosságát az adja, hogy a rendszerváltást követően megépült és tervezett dunai és tiszai hidjainkkal foglalkozik. A pillérek megbízható védelme nélkül a híd stabilitása elképzelhetetlen. Különlegesség, hogy a Duna és a Tisza esetében egyaránt méretezési eljárást ismertet.
  3. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése országunk legjelentősebb vízügyi beruházási programja. A vésztározós rendszer lényege, hogy a mértékadó szinttel és hozammal érkező víz tetemes mennyiségét árapasztó műtárgyakon vezetik a vésztározóba, csökkentve ezzel a Tisza további hozamát és szintjét és ezzel magát az árvízveszélyt is. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében a Cigándi-, a Szamos-Kraszna-közi és a Tiszasülyi vésztározók töltő-ürítő műtárgyainak kismintavizsgálatára került sor. A felfokozott hidraulikai helyzet és az esetenkénti kétirányú áramlás különleges műtárgyakat igényeltek. A műtárgyaknak félelmetes mennyiségű vizet kell átvezetniük, ráadásul különösebb károsodás nélkül. Néhány műtárgynak a tározó gyors leürítését is biztosítania kell. Ezek az árapasztó műtárgyak különlegesek, a kulcsfontosságú csillapítóterek új megoldásokat képviselnek, melyek a további tervezési munkát jelentősen megkönnyítik. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kapcsán a Cigándi-, a Szamos-Kraszna-közi és a Tiszasülyi vésztározók töltő-ürítő műtárgyainak kismintavizsgálatára került sor. A felfokozott hidraulikai helyzet és az esetenkénti kétirányú áramlás különleges műtárgyakat igényeltek. Eredményként új megoldások születtek. A kaszkád rendszerű csillapítótér különleges figyelmet érdemel. A VITUKI-ban kidolgozott megoldás a gyakorlatban bevált, terjed.
  4. Az utolsó fejezet folyószabályozással, a Dunakanyar helyreállításával és a dunai hajózás feltételeinek javításával foglalkozik. Mindhárom terület kiemelkedő jelentőségű. Közülük az első, a korszerű folyógazdálkodási szemlélet alkalmazására példa. A második a vízlépcső építésének elmaradását követő rekonstrukciós munkák következményeit vizsgálja, és az ellenőrző rendszer felépítéséről számol be. Kiemelkedő fontosságú a Duna hajózhatóságának javításával foglalkozó rész. Hét gázló illetve szűkület ismertetésére kerül sor. Természetesen csak a hagyományos, klasszikus  folyószabályozási módszerek jöhettek számításba. A megoldásokból is kitűnik, hogy a gázlók, szűkületek megszüntetésére irányuló beavatkozások a környezet-, és természetvédelem, a vízbázisok védelme, illetve a települési érdekek szempontjából is előnyösek lehetnek.

Kitüntetése[szerkesztés]

Miniszteri elismerő oklevél (2006) [1]

Művei[szerkesztés]

  • A Lágymányosi öböl vízcseréje. 1973. Témaszám: III/3/5/73.[8]
  • Decsi Sándorné társszerzővel: A Dunakiliti Duzzasztómű háromdimenziós hidraulikai kismintavizsgálata. 1974.[9]
  • Tározók egyesített vízkivételének és árapasztójának hidraulikailag kedvező kialakítása. (VITUKI/II. 2.2.1./,1978, témabesz.) (Eredetije az Országos Vízügyi Levéltárban. 3798. szám)
  • Dunakiliti duzzasztómű szegmens táblájára az ideiglenes elzárás betétgerendájára ható hidrodinamikus erők meghatározása, 1978.[10]
  • Folyószabályozási művek méretezésének fejlesztése, VITUKI kutatási jelentés, Budapest, 1982.
  • A jég statikus szilárdságának és a műtárgynak ütköző jég dinamikus nyomásának meghatározása, VITUKI kutatási téma száma: 721/2-35, Bp. 1982. 86 oldal (Eredetije az Országos Vízügyi Levéltárban. 4295. szám)
  • Hidraulikai összefüggések fejlesztése és alkalmazása a jégmozgás leírására, VITUKI kutatási téma száma:7611(2)28., Bp., 1989.
  • Decsi Sándorné társszerzővel: A dunakiliti jégfogóművek megtervezését megalapozó áramlástani és erőtani vizsgálatok (erőtani vizsgálatok), VITUKI kutatási témaszáma 7623(2)409, Budapest, 1987.
  • Mayer István társszerzővel: Hidraulikai összefüggések fejlesztése és alkalmazása a jégmozgás leírására, VITUKI kutatási téma száma:731(2)2603., Bp., 1989.
  • Pfenninberger Á. társszerzővel: Ice release under tainter gates, XX. IAHR Congress, Moscow, 1983.
  • Mayer István és Köröndi Lászlóné társszerzőkkel: A Duna 1843 fkm szelvényében létesítendő fenékküszöb szeletmodellen végzett hidraulikai kismintavizsgálata. Kutatási jelentés, 1995.
  • A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése I. ütemének tervezési munkái. A Szamos-Kraszna közti árapasztó tározó vízbeeresztő műtárgyának hidraulikai kisminta-vizsgálata. Témavezető: Szepessy György, VITUKI, Témaszám: 715(16)719901, Budapest 2007/a.; 2007/b.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  2. ↑ A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1973-1974. Oklevelet szerzett hallgatók 1973-ban. 357. oldal
  3. ↑ Dr. Lászlóffy Woldemár-Varga István: Beszámoló az 1973. évi Diplomaterv Pályázatról. Hidrológiai tájékoztató, 1974. 84. oldal
  4. ↑ Hidraulikai Intézet honlapja (2004-ig). [2004. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 27.)
  5. ↑ Dr. Szlávik Lajos-dr. Clement Andrienne: A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat Bíráló Bizottság határozata a 2009. évi diplomamunka pályázatok eredményéről. Hidrológiai tájékoztató, 2010. 72. oldal
  6. ↑ (Tolnai Népújság, 2002. május 9. (13. évf.), 101-125. szám, 107. szám
  7. ↑ Kálniczky László szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltárban őrzött OVH Tanulmánytár katalógusa (Források a vízügy múltjából 2. Budapest, 1987)
  8. ↑ Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont munkásságáról. Bp. 1973. 71. oldal
  9. ↑ Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1974. évi munkájáról, 334. oldal
  10. ↑ Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1978. évi munkájáról, 208. oldal
  11. ↑ Dr. Rátky István (BMGE): A Kisdelta és a Mályvádi árvízi szükségtározók vízbeeresztő műtárgyainak tervezése. A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.) 10. szekció: Vízépítés.

Forrás[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szepessy_György_István&oldid=25642771”