Szentviktori Richárd
| Richard de Santo Victore | |
| Franciaország – Középkori teológia – | |
.png) | |
| Dante Isteni színjátékában a Paradicsomba, a bölcsek közé helyezte Richárdot. Ezt mutatja be Giovanni di Paolo (†1482) festménye. | |
| Élete | |
| Született | 1110 körül Skócia |
| Elhunyt | 1173. március 10. (kb. 60–65 évesen) Párizs |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | A Szentháromságról |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Richard de Santo Victore témájú médiaállományokat. | |
Richard de Santo Victore, magyarosan Szentviktori Richárd, O.S.A. (1110 körül – 1173. március 10.[1]) középkori teológus, misztikus, egyházi író.
Élete[szerkesztés]
Richárd Skóciában született, és a párizsi Szent Viktor apátságba lépett be szerzetesként.[1][2] Hugo de Sancto Victore tanítványa volt,[2] és 1159-től szubprior, 1162-től pedig priorként állt a kolostor élén. 1173-ban hunyt el Párizsban.[1]
Munkássága[szerkesztés]
Richárd jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. Számos misztikus szellemű Biblia-magyarázatot és értekezést írt. Fő műve a Szentháromságról írt 6 könyv, amelyben a spekulatív, de ugyanakkor világos dogmatikus megközelítés érhető tetten.[2] Teológiai gondolkodását a filozófia és a szeretet ötvöződése jellemzi. Művei a Patrologia Latina 196. kötetében szerepelnek.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Katolikus lexikon, Szentviktori Richárd
- ↑ a b c Chobot, i. m., 283. o.
- ↑ https://books.google.hu/books?id=PcYUAAAAQAAJ&redir_esc=y
Művei magyarul[szerkesztés]
- Richardus de Sancto Victore: A szemlélődés kegyelméről avagy a nagyobb Benjamin (ford. Adamik Tamás) IN: Az égi és a földi szépről – Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez (közreadja Redl Károly), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-281-843-1, 295–307. o.
Források[szerkesztés]
- Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
További információk[szerkesztés]
- Domanovszky Endre. A bölcsészet története (1878) (vonatkozó rész: 151–162. o.)
