Szentmihályiné Szabó Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szentmihályiné Szabó Mária
Élete
Született 1888. október 31.
Ottomány
Elhunyt 1982. június 24. (93 évesen)
Leányfalu
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Szentmihályiné Szabó Mária (írói neve 1930-ig Szabó Mária, álneve Visontai Mária; Ottomány, 1888. október 31.Leányfalu, 1982. június 24.) erdélyi magyar újságírónő, írónő.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Középiskoláit a debreceni református (Dóczi) Leánynevelő Intézetben kezdte, négy osztály után azonban tanulmányait anyagi okok miatt abba kellett hagynia; széles körű műveltségét, történelmi tájékozottságát, nyelvismeretét autodidakta módon szerezte. Előbb Érmihályfalván, majd Kolozsváron lakott; itt kezdte újságírói pályáját: cikkeit az Ellenzék és az Újság közölte. Strindberg Egy házasság története és Höcker Júlia tanárnő c. regényének fordítását 1919-ben, illetve 1920-ban Budapesten, ill. Debrecenben adták ki.

Első írását, Muszkamenyecskék c. novelláját álnéven jelentette meg az Új Idők (1918/27), a továbbiakat 1920–25 között a Brassói Lapok, az Ellenzék, a Pásztortűz, az Ifjú Erdély, a Nagyvárad és az Újság közölte. A nagyváradi Szigligeti Társaság 1925-ben, az Erdélyi Irodalmi Társaság 1926-ban tagjává választotta; jelen volt a Helikon íróinak első marosvécsi találkozóin is.

Első regénye (Felfelé. Budapest, 1925) önéletrajzi ihletésű: életének azt a küzdelmes szakaszát eleveníti meg, amikor édesapjuk halála után, Érmihályfalvára költözve, a magukra maradt lányoknak kell fenntartaniuk a gazdaságot. „Iszonyú harcot vívtunk a földért és a földdel” – mondja a romantikus lelkületű hősnő, Horváth Ágica. Ugyancsak egy erős lelkű lány a főhőse második regényének (Appas­sionata. Kolozsvár, 1926) is. Ezekben éppúgy, mint Magamtól másokig c. kötetének (Kolozsvár, 1926. Pásztortűz könyvtár) elbeszéléseiben s későbbi regényei legnagyobb részében női szereplőket állít a középpontba. Az önfeláldozás, a másokról való gondoskodás, az evangéliumi emberszeretet, a társadalom erkölcsi és szociális sebei, a szétszaggatott magyarság problémái iránti érzékenység jellemzi ezeket a finom vonásokkal rajzolt asszonyhősöket. „Szüleim példaadó élete – nyilatkozta évtizedekkel később, 1963-ban – felvértezett a megpróbáltatások ellen. Még ma is véd, ma is oltalmaz. Emlékeken át erősítgeti a boldogság tőlük kapott titkát. Ha a boldogságot szavakba akarom foglalni, ma sem tudok jobbat kívánni magamnak és családomnak, mint édesapánk hitét, édesanyánk örömös munkáját, kettőjük bánatenyhítő lelkének jóságát.” Pintyőke címmel színdarabot is írt (Kolozsvár, 1927).

Magyarországra áttelepülve, még leánykori nevén jelent meg két elbeszéléskötete (Sorsok és akarások. Debrecen 1928 = Csokonai könyvtár és Tót István levele. Budapest, 1928. Koszorú. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság népies kiadványai), később Kolozsváron Háztűznézőben c. regénye (1930) is, majd férjhez menve Szentmihályiné Szabó Mária néven vált a középosztály népszerű írójává, főképp asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító társadalmi és részletgazdag korhűséggel megírt történelmi és életrajzi regényei révén. Az 1930-as évek és az 1940-es évek legeleje életének legtermékenyebb regényírói korszaka.

1944-ben, az ostrom alatt budapesti lakásuk megsemmisült, s ő férjével vidékre, Kékedre költözött, ahol szűkös anyagi körülmények közt éltek. 1969-ben a leányfalusi református szeretetotthon fogadta be, s ennek lakója volt haláláig. Életének ebben a – közel fél évszázadot átfogó – szakaszában egyetlen műve született: Ember születik c. önéletrajzi regénye (Budapest, 1947).

Több regénye angol, német, flamand nyelven is megjelent.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Felfelé! (regény Budapest, 1925)
  • Magamról másokig (elbeszélés Kolozsvár, 1926)
  • Apassionata (Kolozsvár, 1926)
  • Sorsok és akarások (elbeszélés Debrecen, 1928)
  • Háztűznézőben (regény Kolozsvár, 1930)
  • Irén évei (regény Budapest, 1933)
  • Éva (regény Budapest, 1934)
  • Emberé a munka (regény Budapest, 1935)
  • Istené az áldás (regény, Budapest, 1936)
  • Lorántffy Zsuzsanna (regény Budapest, 1938)
  • Örök társak (regény Budapest, 1938)
  • Zrínyi Ilona (regény Budapest, 1939)
  • Szabad hazában (regény Budapest, 1940)
  • Az élet muzsikája (regény Budapest, 1940)
  • Magvetők (regény Budapest, 1941)
  • Érik a vetés (regény Budapest, 1942)
  • Aratás (regény 1943)

Társasági tagság[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kovács Dezső: Felfelé. Pásztortűz 1926.
  • Walter Gyula: Szabó Mária: Felfelé. Pásztortűz, 1927. 94–95.
  • Karácsony Sándor: Szabó Mária. Protestáns Szemle, 1928/5. 335–339.
  • Bisztray Gyula: Írónők a tükör előtt. Magyar Szemle, 1932. 15. köt. 58–68. *Alszeghy Zsolt: Szabó Mária: Irén évei. Katholikus Szemle, 1934. 763.
  • Gulácsy Irén: Emberé a munka… Új Idők, 1935. I. 493.
  • Lám Béla: Istené az áldás. Szentmihályiné Szabó Mária regénye. Pásztortűz, 1936. 275–276.
  • Alszeghy Zsolt: Istené az áldás. Katholikus Szemle, 1936. 531.
  • Szegedi István: Szabó Mária: Emberé a munka… Nyugat, 1936. I. 317–318.
  • Szinnyei Ferenc: Istené az áldás. Napkelet, 1936. 322–324.
  • Rónay Mária: Egy élet regénye. Szentmihályiné Szabó Mária életútja. Új Idők 1937. 718–719.
  • Thurzó Gábor: Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna. Katholikus Szemle 1937. 752.
  • Tavaszy Sándor: Lorántffy Zsuzsanna. Pásztortűz, 1938. 505–506;
  • Tavaszy Sándor: Magvetők. Református Szemle, 1942. 156.
  • Bánhegyi Jób: Magyar női írók. Budapest, 1939. 151–158.
  • Szentmihályiné Szabó Mária: Első regényem születése. Új Idők, 1939. 396.
  • Benedek Marcell: Szabad hazában. Új Idők, 1940. II. 729.
  • Szentmihályi András: Szabó Mária. Reformátusok Lapja, (Ohio) 1963/6.
  • Csiszér Alajos: Látogatás Szabó Máránál. Magyar Nemzet, 1980. december 2.;
  • Csiszér Alajos: A jóság epikusa. Reformátusok Lapja, 1988/43.
  • Szentmihályiné Szabó Mária szobrának leleplezése. Magyar Nemzet, 1983. október 25.
  • Pomogáts Béla: Szoboravatás a Ráday Könyvtárban. Élet és Irodalom, 1983/37.
  • Szentimrei Mihályné: Szentmihályiné Szabó Mária. In: A Tiszáninneni Református Egyházkerület tudományos gyűjteményeinek Évkönyve. Budapest, 1991. 219–221.