Ugrás a tartalomhoz

Szentlélek-rend

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentlélek-rend
(Ordre du Saint-Esprit,
Ordre du Roi)
A rend keresztje
A rend keresztje
Mottó: „duce et auspice”;
„ducibus et auspicibus”
ElnevezésekOrdre du Saint-Esprit;
Ordre du Roi
Megalakulás dátuma1578
Felbomlás dátuma1830
Típuslovagrend
PatrónusSzentlélek,
Szent Mihály
Viseletkék vállszalag, rendkereszt
Franciaország uralkodója,
szuverén nagymester		III. Henrik francia király
Helyek
Központ–
Helyek
EgykorPárizs, Versailles
Nem tévesztendő össze a következővel: Szentlélek Ispotályosrend.

A Szentlélek-rend, franciául: Ordre du Saint-Esprit, francia királyi alapítású egykori lovagrend (1578–1830), a kora újkori Európa egyik legtekintélyesebb és legelismertebb lovagrendje. Nagymestere a Francia Királyság mindenkori uralkodója volt. A rend kék vállszalagját (cordon bleu) a mellkason és jobb vállon átvetve hordták. Ennek nevét kölcsönözte az 1896-ban alapított párizsi Le Cordon Bleu nemzetközi gasztronómiai iskola.

A rend lánca (heraldika)
A rend lánca (Collier de l’Ordre)
A rend szalagsávja

Története

[szerkesztés]

A lovagrendet III. Henrik francia király alapította 1578 decemberében, hogy így fejezze ki háláját és köszönetét a Szentléleknek azokért az áldásos eseményekért, amelyek három korábbi év pünkösdi napján történtek, és amelyek meghatározták életét: 1551 pünkösd napján jött a világra, 1573 pünkösdjén a Lengyel–Litván Unió uralkodójává (Lengyelország királyává és Litvánia nagyfejedelmévé) választották, majd 1574 pünkösdkor megörökölte Franciaország királyi trónját.

A lovagrend a francia forradalomig működött. A Nemzeti Konvent feloszlatta, és Napóleon császár sem állította helyre. 1814-ben XVIII. Lajos király újjászervezte a rendet, de az 1830 júliusi forradalom után végleg megszűnt.

Jelképei

[szerkesztés]

A rend jelképe fehér zománccal borított négyágú arany kereszt, nyolc gombos csúccsal, az ágak közötti szögletekben négy Bourbon-liliommal. A zöld zománcozású középső körpajzs előoldalán ezüst galamb, a Szentlélek jelképe, hátoldalán Szent Mihály arkangyal képe látható.

A rend latin nyelvű jelszava „duce et auspice” vagy többes számban „ducibus et auspicibus”, azaz vezetve és irányítva. Az rend keresztjét a rend világoskék vállszalagján (franciául: cordon bleu) viselték, ezt a jobb vállon vetették át. Ehhez tartozott még a mellkason viselt ezüst csillag, mely a rend keresztjének előlapját formázta. 1824-től ez az ezüst csillag zöld zománcdíszítést is kapott. Egyházi (papi) tisztséget viselő rendtagok a keresztet nyakszalagra függesztve viselték.

A kék vállszalag (cordon bleu) lett később az 1896-ban alapított párizsi Le Cordon Bleu nemzetközi mesterszakács-iskola nevének ihletője. A mai francia nyelvben a „cordon bleu” kifejezés mesterszakácsot, kiemelkedő gasztronómiai tudású személyt jelent.

Szervezete

[szerkesztés]

A rend nagymestere mindig maga az uralkodó (Franciaország királya) volt. Mellette a lovagrend három osztályra tagozódott:

  • nyolctagú parancsnoki osztály (franciául: commandeurs). Kezdetben meg volt szabva, hogy ebből négy bíboros legyen, további négyen más főpapi személyek (érsekek, püspökök, prelátusok) lehettek, később „lazítottak” a szabályon, nyolc főpapi személy lehetett az osztály tagja, rangbéli korlát vagy megkülönböztetés nélkül. Rajtuk kívül a parancsnoki osztályhoz tartozott még Franciaország mindenkori főalamizsnása (franciául: Grand Aumônier de France), aki tisztségéből eredően kapta a tagságot.
  • négytagú vezető főtisztviselői osztály (Officiers Commandeurs),
    • a kancellár és főpecsétőr (Chancelier és Garde des Sceaux),
    • a ceremóniamester (Prévôt et Maître des Cérémonies),
    • a főtárnokmester (főkincstárnok), (Grand Trésorier), és
    • a titkár, jogász, jegyző (Greffier).

A főtisztviselők alatt beosztott tisztviselők (officiers) szolgáltak: intendánsok, családfakutatók (genealógusok), végrehajtó tisztviselők, történetírók és hasonlók).

  • a lovagi osztály mindenkor 100 lovagból (chevaliers) állhatott.

Születésük jogán a rend tagjaivá váltak: a francia trónörökös (Dauphin) és a király gyermekei (Enfants de France) a 12. életévük betöltésétől, a királyi család hercegi rangú (princes du sang) a 16. életévük betöltésétől, külföldi uralkodócsaládok hercegi rangú tagjai a 25. életévük betöltésétől kezdve. Minden más személy esetén a korhatár a 35. életév betöltés volt. Ezen felül a felvételre jelölt személynek római katolikus vallásúnak és legalább négy generáció óta nemesi ranggal kellett rendelkeznie. A legutóbbi feltétel nem vonatkozott a Francia Királyság Nagy Alamizsnására (Grand Aumônier de France), a főkincstárnokra (Grand Trésorier), és a titkárra (Greffier).

A Szentlélek-rend minden tagja egyben tagja volt a Szent Mihály Lovagrendnek (Ordre de Saint-Michel) is. A két rend tagjait megillette „A Szent Mihály Lovagja és a Szentlélek Lovagja” (Chevalier de Saint-Michel et Chevalier du Saint-Esprit) cím. A hosszú hivatalos elnevezés helyett azonban általánosan használták a rövidebb címet: „A Király Rendjeinek Lovagja” (Chevalier des Ordres du Roi).[1]

XVI. Lajos a rend díszruhájában

A rend nagymesterei

[szerkesztés]
A rend szuverén nagymesterei (Souverain Grand Maître)
  1. 1578–1589: III. Henrik francia király, a rend alapítója
  2. 1589–1610: IV. Henrik francia király
  3. 1610–1643: XIII. Lajos francia király
  4. 1643–1715: XIV. Lajos francia király
  5. 1715–1774: XV. Lajos francia király
  6. 1774–1791: XVI. Lajos francia király
  7. 1814–1824: XVIII. Lajos francia király
  8. 1824–1830: X. Károly francia király, a nyolcadik, egyben utolsó nagymester.

Néhány nevezetes rendtag

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Statuts de l’Ordre du Saint Espirit – RIALFrI (olasz nyelven). SpazioSputnik.it. [2022. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. március 7.)

Források

[szerkesztés]
  • Père Anselme de Sainte-Marie. Histoire généalogique et chronologique de la Maison Royale de France, des pairs, grands officiers de la Couronne et de la Maison du roi, et des anciens barons du royaume, Historie généalogique et chronologique de la maison royale de France, (Online= BnF Gallica), 3. (francia nyelven), Paris: Compagnie des Librairies Associez, 3-. o. (1733) 

További információ

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szentlélek-rend&oldid=27959904”