Szentkereszty-kastély (Árkos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az árkosi Szentkereszty-kastély a 19. század végén épült újbarokk műemlék épület. A község látványos épülete 493. házszám alatt található.

Története[szerkesztés]

A napjainkban látható Szentkereszty-kastély helyén egykor a Benkő család tulajdonát képező udvarház állott. A 19. század első felében a vargyasi Daniel Elek (1783-1848) vásárolta meg a birtokot, majd 1840-ben Kálnoky György (1810-1844) lett a tulajdonosa. 1847-ben Kálnoky özvegye Szentkereszty Zsigmonddal kötött házasságot, így a kastély a Szentkereszty család tulajdonába került.

1870-ben Szentkereszty Zsigmond és Haller Anna (1816-1878) a kastélyt újjáépíttették, körülötte parkot, lovasiskolát és tekepályát is létrehoztak.

Az 1890-es évek elején egy újabb átépítés során a kastély elnyerte mai formáját. A felújításokat br. Szentkereszty Béla (1850-1925) Háromszék vármegye főispánja végeztette. A 19. század végi neobarokk átépítés Fort Sándor budapesti építész tervei alapján készült.

A kastélyparkban a 19. század közepén neogótikus stílusú kápolna épült. A kastély utolsó tulajdonosa br. Szentkereszty Béla (1885-1944) volt, aki a kastély közelében lévő vendégházban lakott. Az egykori vendégház földszintes, oszlopos klasszicista épület volt.

1945 után a kastélyt államosították. Ezt követően egy ideig az árvaház, majd a mezőgépészeti iskola kapott helyet, utána a termelőszövetkezetet költöztették az épületbe.

1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került és az államfő számára tartották fenn az épületet. Az elnöki lakosztályként berendezett kastélyban kicserélték a bútorzatot és új díszítőelemekkel látták el az épület belsejét.

A rendszerváltás után a műemlék épület a Művelődési Minisztérium igazgatósága alá került, így visszakapva régebbi rendeltetését, művelődési központ székhelye lett.

Leírása[szerkesztés]

Az újbarokk stílusban épült kétemeletes kastély keleti főhomlokzatát hat oszlopos terasz díszíti. A műemlék épület két fő részből áll, a hosszabb tíz ablaktengelyes részt egy rövidebb keresztszárny töri át. A hosszanti szárny északi és déli homlokzatait csigavonalas oromzat zárja le, csúcsa kagylómotívumban végződik. A keresztszárnyat hatalmas manzárdtető fedi, amelyen egy kovácsoltvas keretezésű, négyszögű terasz látható. A fő homlokzatot kihangsúlyozza a hat klasszikus oszlop által tartott terasz, az északi és a déli részen pedig kiemelkednek a nagy, újbarokk stílusú építészeti elemekben gazdag díszítések.

A kastély nyugati, angolkertre néző homlokzata előtt lépcsőfeljárós teraszt képeztek ki. Ezt kovácsoltvas mellvéd veszi körül, sarkain hatalmas, mitológiai és bibliai jelenetekkel díszített vázák találhatóak. A kastély ablakai egyenes szemöldökpárkánnyal készültek, kivételt képeznek az emeleti részén lévő ablakok és az északi homlokzat földszinti ablakai, melyek félköríves záródásúak. A kastélynak két lépcsőháza van, a nagyobb lépcsőfeljáró a keresztszárny mellett található, a kisebbik a déli részben látható.

Az épület eredetileg mindkét szintjén kétemeletes volt, egyes termeket azonban az 1980-as években teljesen átalakítottak. 1982-után az emeletet átalakították az elnöki házaspár lakosztályává. A berendezés szinte minden részlete, a faragott, selyemkárpittal bevont szobabútorzat, a csillárok a stukkódíszítések, valamint a két fürdőszoba is ezen átalakítások eredménye. Napjainkban csupán a földszinti ebédlő berendezése tanúskodik a kastély egykori hangulatáról.

A kastélyt többhektáros arborétum övezi, ahol számos faritkaság található, ilyen a tulipánfa, olajfűz és a vérbükk. A parkban csónakázásra alkalmas tó látható. Ugyanakkor a kertben működő művésztáborok résztvevői néhány fából készült szobrot is elhelyeztek.

A kastélyparkban újgótikus stílusban épült kápolna látható. A Szent György-sírkápolnát, amely egykor a család temetkezési helyéül szolgált, az államosítás utáni években kifosztották.

Építtetői, tulajdonosai, lakói[szerkesztés]

A 19. század első felében a birtok és a kastély a vargyasi Daniel Elek (1783-1848) tulajdonát képezte. 1840-ben Kálnoky György (1810-1844) és neje Haller Anna (1816-1878) vásárolta meg. 1847-ben a kastély a Szentkereszty család tulajdonába került az özvegyen maradt Haller Anna Szentkereszty Zsigmond házassága révén.

1870-ben Szentkereszty Zsigmond és Haller Anna (1816-1878) a kastélyt újjáépíttették és kastélyparkot létesítettek.

Az 1890-es évek elején br. Szentkereszty Béla (1850-1925) Háromszék vármegye főispánja újabb átépítéseket végeztetett, amelynek során a kastély elnyerte mai formáját.

A kastély utolsó tulajdonosa br. Szentkereszty Béla (1885-1944) volt.

1945 után államosították az épületet, ahol árvaház, mezőgépészeti iskola, majd a termelőszövetkezet kapott helyet.

1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került, és elnöki lakosztályként rendezték be.

A rendszerváltás után a Művelődési Minisztérium vette át az épületet, és jelenleg művelődési központ működik benne.

Források[szerkesztés]

  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve. 2. kötet. Budapest, 1998.
  • Kúriák földje. Háromszék. Sepsiszentgyörgy, 2005.
  • Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: “Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, 2011.

Külső hivatkozások[szerkesztés]