Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen)
A szabadtéri múzeum egy részlete felülnézetből
A szabadtéri múzeum egy részlete felülnézetből
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Szentendre
Magyarország
Cím 2000 Szentendre, Sztaravodai út 75.
Alapítva 1967
Igazgató Cseri Miklós
Elhelyezkedése
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen) (Magyarország)
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen)
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 38″, k. h. 19° 02′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 38″, k. h. 19° 02′ 54″
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen) weboldala

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma.

63 hektáros területén a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek - lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok - segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét 8 tájegységre tagolva. A szabadtéri kiállítás a 18. század közepétől a 20. század közepéig tartó időszakot öleli át.

A Skanzen a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, természetvédelmi területen helyezkedik el, így nem csak épületegyüttese, hanem természeti környezete is fokozottan védett terület.

Fekvése[szerkesztés]

Szentendre nyugati részén, a Lajos-forráshoz és Dömör-kapuhoz vezető út mellett található 60 hektáros területen.

Története[szerkesztés]

A skanzenek története 1891-ben kezdődött az első szabadtéri múzeum megnyitásával. Artur Hazelius (1833-1901) álmodta meg azt a múzeumtípust, amely eredeti, áttelepített építmények segítségével mutatja be egy-egy régió falusi és városi építészetét, lakáskultúráját és életmódját. Azonban Hazelius a puszta ismertetésnél is többet valósított meg: egy olyan, életmódot és társadalmat is bemutató intézményt, amelyben a korabeli hármas feladatrenden túl (gyűjtés, megőrzés, bemutatás) a tanítás és szórakoztatás is lehetőséget kapott. Ez a gondolat kísérte a szentendrei múzeum történetét is.

1896-ban a budapesti Városligetben a milleniumi ünnepségek keretében felépítették az úgynevezett Néprajzi Falut, az első időszaki magyar szabadtéri kiállítást. Ezután évtizedekig formálódott a magyar Skanzen ügye, néprajzkutatók, építészek, politikusok és civilek közreműködésével.

Vargha László építész, egyetemi tanár a magyarországi szabadtéri múzeum gondolatának egyik legelszántabb támogatója és előmozdítója volt. Ő dolgozta ki a múzeum építési módszertanát, gyűjteménye pedig az első telepítési tervek alapköve volt. Először 1937-ben fogalmazta meg elképzeléseit a „magyar Skansen”-ről, amelyet néprajzosok és építészek közös vállalkozásának tekintett. A létrehozandó múzeum előképének az első szabadtéri múzeumot, a stockholmi Skansent, illetve a Jankó János néprajzkutató által a milleniumi ünnepségek keretében megvalósított Néprajzi Falut tekintette.

A Skanzen építésének indulását a történelmi helyzet, a kor légköre segítette.[1] Az 1960-as évek konszolidációja, a gazdasági fejlődés eredményeként indult lökéshullám-szerű változás, kockaház-cunami gyorsította a népi építészeti emlékek pusztulását. A kulturális nyitás, a helyi értelmiségi lokálpatriotizmusa segítette a hagyományok, a népi építészeti emlékek megőrzésének lehetőségét. Ezek a tényezők is közrejátszottak abban, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt Agitációs és Propaganda Bizottsága 1965-ben elfogadta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításának tervét, ezzel a legfőbb politikai vezetés is zöld utat adott az építkezés megindításának.

1967. február 1-jén a budapesti Néprajzi Múzeum részeként, Falumúzeum Osztály néven megalakult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A múzeum létrehozásának célja, hogy egy helyen épüljön fel egy Magyarország különböző népi építészeti tájegységeit reprezentáló műemléki lakó-, gazdasági-, és ipari épületegyüttes, mely szabadtéri múzeumként látogatható.

Telepítési koncepció[szerkesztés]

A múzeum egyik legfontosabb szakmai dokumentuma az úgynevezett telepítési koncepció, amely meghatározza az intézmény tájegységi struktúráját és az áttelepítendő épületek listáját is tartalmazza. 1970-ben a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa elfogadta a Hoffmann Tamás által jegyzett végleges épületjegyzéket (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre telepítési terve és épületjegyzéke), amely tíz tájegységet és öt tematikus egységet foglalt magába. Összesen 311 építményt jelöltek meg, köztük 66 lakóházat, 7 templomot és haranglábat, illetve 10 malmot. Ez a koncepció alapvetően gazdaság- és társadalomtörténeti szempontokat érvényesített, illetve az egyre dinamikusabb népi építészeti kutatások eredményeit is felhasználta. Nemzetközi szinten is egyedülálló módon az épületeket a régiókra jellemző településszerkezeti modellekben mutatta be. Ugyan az elmúlt évtizedekben bizonyos finomítások történtek, ez a telepítési koncepció kiállta az idő próbáját, ma is ez képezi a Skanzen telepítési tervének alapját.

Az épületek kiválasztásának szempontjainál, illetve az áttelepítés (vagy rekonstrukció) metódusánál nem az egyedi, hanem a tipikus, az épülettípusok változatai kerülnek kiválasztásra. Gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok éppúgy érvényesülnek, mint családtörténeti, kulturális, felekezeti és nemzetiség jellemzők.

Az Alapító Okirat 1998-as módosítása eredményeképpen a 2000-es évek óta a múzeum gyűjtőterülete már nem csak a trianoni Magyarország, hanem az egész magyar nyelvterület.

Ezzel párhuzamosan megtörtént a tudományos telepítési koncepció bővítése térben, időben és tematikában egyaránt, melynek köszönhetően új tájegységekkel gyarapodott a bemutatandó kiállítási egységek száma:

-         a középkori falu (az Árpád-kor 12-13. századi időszaka és a késő középkor 15. század végi, 16. század eleji építészete),

-         a 20. századi épületegyüttes (a magyar falu átalakulása 1920 és napjaink közti időszakban)

-         és a 2017-ben megkezdett fejlesztés, az Erdély épületegyüttes

Kiállításai[szerkesztés]

A szabadtéri múzeum létesítését Szentendrén már 1958-ban elhatározták. Ekkor még nem önálló múzeumként, hanem a Néprajzi Múzeum szervezeti egységeként. Az eredeti helyéről áttelepített objektumok felépítése 1968-ban kezdődött meg. A múzeumban felépítendő objektum részletes műszaki, néprajzi, berendezéseinek, kulturális foglalkozásainak és rendezvényeinek terve a bontások alapján készült el. A konzervált és restaurált tárgyak ez alapján kerültek végleges helyükre.

A múzeum önálló költségvetési szervként 1974-től működik. Ez év május 31-én láthatta először a nagyközönség az első, akkor még csak részlegesen elkészült tájegységet, a Felső-Tisza-vidéket.

Az 1998-as év végére kb. 40 000 db néprajzi tárgyat őriztek az épületekben és a raktárakban. 1981-től tudományos kutatóhely.

Napjainkban Magyarország települési, építkezési és gazdasági formáit 8 néprajzi tájegységben kb. 400 építmény segítségével mutatja be. A szabadtéri múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében nagyrészt eredeti épületekkel és tárgyakkal a 18. század végétől a 20. század közepéig.

A skanzen területén feltártak egy római villát (Villa rustica), melynek konzervált falai szintén megtekinthetők.

2012. november 23-án megérkezett a szentendrei Skanzenbe egy amerikai burdosház felszerelése a pennsylvániai Vintondale-ből.[1][2][3][4]

Az elkészült tájegységek[szerkesztés]

Észak-magyarországi falu (I.)[szerkesztés]

Elkészült 2010-ben

Felföldi mezőváros (II.)[szerkesztés]

2006-ban készült el.

Felső Tiszavidék (III.)[szerkesztés]

1974-ben fejezték be.

Alföldi mezőváros (VI.)[szerkesztés]

Folyamatosan épül. Objektumai:

Dél-Dunántúl (VII.)[szerkesztés]

2005-ben készült el.

Bakony, Balaton-felvidék (VIII.)[szerkesztés]

A nyirádi vízimalom

2000-ben fejezték be. Több látnivaló épülete még nem készült el.

Nyugat-Dunántúl (IX.)[szerkesztés]

(1993.)

Kisalföld (X.)[szerkesztés]

(1987.)

Önálló építmények[szerkesztés]

Bejárati épület, Mezőhegyes

Református kőkert,Szigetszentmiklós, Biatorbágy, Tök

Képoszlop, Rábaszentmihály

Villa rustica, Szentendre

SZE 5823.jpg

Görög katolikus templom, Mándok

Néprajzi Látványtár és Nyitott muzeológiai Múhely

Tervezett tájegységek[szerkesztés]

  • Közép-Tiszavidék (2010 után)
  • Erdély tájegységgel bővül a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum
  • Történeti tájegység
  • XX. századi falu tájegység

Programjai[szerkesztés]

Kultúrcentrumként is működik: az egyes tájakat bemutató házak kiállításait kézműves bemutatók, folklórműsorok, színházi előadások egészítik ki.

Skanzenvasút[szerkesztés]

2009. áprilisától a 2115 méter hosszú normál nyomtávú pályán megindult a múzeumvasút a skanzenben. A vonalon a 422-es pályaszámú BCmot motorkocsi közlekedik. Ilyen motorkocsik jellemezték a helyiérdekű vasútvonalak forgalmát az 1920-as évek közepétől kezdve. Állomásépületnek a mezőhegyesi vasútállomás mását építették fel. A pálya a Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalból került Szentendrére, az 1930-as évekből származó "c" jelű (34,5 kg/m tömegű) sínek Nagytőke és Kunszentmárton között szolgálták a forgalmat 2008-ig.

Díja[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Szentendrei Néprajzi Múzeum
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum témájú médiaállományokat.