Szent Vér-bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Világörökség logo.png  Ez a dóm a Világörökség része 
Brugge történelmi óvárosa
A Szent Vér-bazilika főoltára
A Szent Vér-bazilika főoltára
Egyházmegye Bruggei egyházmegye
Világörökségi adatok
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 2000
Település Brugge
Elhelyezkedése
Brugge történelmi óvárosa (Belgium)
Brugge történelmi óvárosa
Brugge történelmi óvárosa
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 12′, k. h. 3° 13′Koordináták: é. sz. 51° 12′, k. h. 3° 13′
A Brugge történelmi óvárosa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brugge történelmi óvárosa témájú médiaállományokat.

A Szent Vér-bazilika (hollandul Heilig-Bloedbasiliek, franciául Basilique du Saint-Sang) Brugge világörökségi belvárosának ősi katolikus temploma, amely 1923-ban kapta meg a bazilika a (basilica minor) egyházi rangot.

Története[szerkesztés]

Brugge óvárosának ma Burgnak (vár) nevezett részén Flandria első grófja, Vaskarú Baldwin (Boudewijn met de IJzeren Arm) 862-ben egy erődítményt épített a normannok betörései ellen. Ennek délnyugati sarkában épült fel a 12. században a Nagy Szent Vazul-kápolna, ismertebb nevén a Szent Vér-templom.

Elzászi Thierry (Diederik) gróf 1134-ben A rezidenciája mellett egy kettős, altemplomból és felső templomból álló kápolnát építtetett, ami 1157-re készült el teljesen, a kor román stílusában. A kápolnát Nagy Szent Vazul tiszteletére szentelték fel. A szent ereklyéit (négy gerinccsigolyát) II. Róbert flamand gróf hozta Kaiszareia-ból 1100 tavaszán Bruggébe.

1134-ben Elzászi Diederik (Thierry) gróf újabb keresztes hadjáratra indult a II. keresztes hadjárat keretében. A hagyomány szerint 1150. április 7-én tért haza a Szent Vér ereklyéjével, amit a felső kápolnában helyeztek el.

A templom felső részét a 16. században gót stílusban újították meg. A francia forradalom idején az épület e részét lerombolták. A 19. században neogótikus stílusban építették újjá.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A bejárat

é. sz. 51° 12′ 30″, k. h. 3° 13′ 36″

A bazilika Brugge óvárosában, a Burg nevő tér sarkában található. Erősen egybeépült a környező épületekkel, köztük a bruggei városházával így díszes bejárata ellenére első látásra nem emlékeztet templomra.

A bejárat mögött található monumentális, késő gótikus és reneszánsz lépcső 1529 és 1533 között épült Lancelot Blondeel flamand festő és építész tervei alapján.[1]

A lépcső a francia forradalomban a templom felső részével együtt súlyosan megsérült, és csak 1832-ben rekonstruálták. Ez volt a fiatal belga állam első nagyszabású műemléki helyreállítása.

A Nagy Szent Vazul-kápolna[szerkesztés]

A védőszentről elnevezett altemplom a nyugat-flandriai román stílus egyik legszebb és legépebben fennmaradt emléke. Az altemplom központi hajóját két oldalhajó fogja közre. A jobb oldali hajóban található a Miasszonyunk a gyermekkel festett faszobor a 14. század elejéről. További két faszobor, az Ülő Jézus és a Pieta 1900 körül készültek; ezeket minden évben hordozzák a körmeneten.

A kórus bal oldalán található, 1504-ben kialakított mellékkápolna őrzi Szent Vazul és Jó Károly ereklyéit.

A Szent Vér-kápolna[szerkesztés]

Az épület felső részében elhelyezkedő tulajdonképpeni templomot nevezik Szent Vér-kápolnának is. Eredetileg ez is román stílusban épült, de már a 15. század végén átépítették gót stílusban, majd a francia forradalom pusztításai után 1823-ban. Csak a Szent Vér-ereklyét őrző oldalkápolnába nyíló boltívek őrzik az eredeti román stílust.

A főhajó az oltárral

A 19. század folyamán további átépítések során kapta a templom mai neogótikus formáját és jellegzetes dekorációit, falának díszítését. A festettüveg-ablakokat is ebben az időszakban kellett újraalkotni, mert azokat is leszerelték a francia forradalom idején - egy részük Londonba került és ma a Viktória és Albert Múzeumban látható.

A glóbuszt formázó szószéket 1728-ban alkotta a bruggei Henry Pulinckx, a Biblia alapján: Menjetek a világba és hirdessétek az igét. (Márk 16:15).

Az oltár mögötti falfestmény 1905-ben készült. Felső részén a vérét hullató Krisztust ábrázolja, a háttérben Betlehem és Jeruzsálem városával. A kép alsó része az ereklye útját mutatja be Jeruzsálemtől Bruggéig: baloldalt I. Thierry flamand gróf átveszi az ereklyét III. Balduin jeruzsálemi királytól, jobbra, a grófnővel együtt térdelve, átnyújtja azt a káplánnak.

A magas oltárt az utolsó vacsorát ábrázoló alabástrom dombormű díszíti a 17. századból. A bazilika rangját jelképező attribútumok, a tintinnabulum, azaz a kis körmeneti harang és az umbraculum, a sárga és vörös selyemből készült napernyő az oltár mellett láthatóak.

Az ereklyét őrző mellékkápolna[szerkesztés]

A kissé szabálytalan alaprajzú főhajó mellett, a román boltívekkel elhatárolt viszonylag nagy méretű mellékhajóban helyezték le magát a Szent Vér-relikviát. Nagy tabernákulum takarja el, a helyi ezüstműves, François Ryelandt (1709-1774) alkotása. Minden pénteken bemutatják a hívőknek a mellékhajó fehér márvány trónusán. A rokokó stílusú, ugyancsak fehér márvány oltárt Henry Pulinckx tervezte. A rajta álló három méteres ezüst feszület 1767-1781 között készült.

A Szent Vér ereklyéje[szerkesztés]

A Biblia maga nem említi Krisztus vérének megőrzését, de az apokrif iratok egyike szerint Arimathiai József a Szent Grál kelyhében felfogta a szent vért.

Bár a legenda szerint az ereklyét a 12. század derekán hozták Bruggébe, kutatások nem találták nyomát helyi említésének 1250 előttről. Az ereklye a valóságban minden valószínűség szerint Bizáncból származik és a városnak a negyedik kereszteshadjárat során, 1204-ben történt kirablása során került a keresztesek kezébe, akkor, amikor I. (Flandriai) Balduin, Flandria grófja, keresztes lovag lett – két évre – Bizánc latin császára.

Modern kutatások szerint a hegyikristályból készült tartály a 11. vagy 12. századra datálható, Bizánc környékén készült illatszer-tartónak készült fiola, amelyben egy textildarab van. Dugóját aranyfonál veszi körül és vörös viasszal van rögzítve. Bruggébe érkezése óta soha nem nyitották ki. Magát a fiolát egy üvegablakos aranyhengerben helyezték el, amelyre a "MCCCLXXXVIII die III maii" dátumot (1388. május 3.) vésték.

A körmenet[szerkesztés]

A Szent Vér-ereklye a 13. század második felében messze földön híressé tette a várost, hiszen Krisztus vérének tisztelete a katolikus szertartások központi eleme (misebor). Már 1303-ban rendszeressé tették az ereklye körmeneten történő bemutatását is.[2] Az 1303. májusi körmenet aktualitását az adta, hogy hálát adtak az egy évvel korábbi, a franciák elleni városi felkelés (Brugse Metten) sikeréért. A körmenetet azóta is rendszeresen Mennybemenetel napján rendezik meg és ez mindmáig az egyik legnagyobb egyházi ünnepség Belgiumban.

A körmeneten használt ereklyehordozó a bazilika múzeumában látható. A 30 kg-os kegytárgyat Jan Crabbe helyi aranyműves készítette 1617-ben aranyból és ezüstből; több mint 100 drágakövet vett igénybe díszítéséhez.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Weale, W. H. James (1908. június 16.). „Lancelot Blondeel-I”. The Burlington Magazine for Connoisseurs 14 (68), 96-101. o. ISSN 0007-6287.  
  2. Leeuwen, Jacoba. Symbolic Communication in Late Medieval Towns. Leuven: Leuven University Press, 14. o. (2006). ISBN 9789058675224 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A templomban árusított tájékoztató anyag.
  • Livia Snauwaert: Gids voor architectuur in Brugge (holland nyelven)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Vér-bazilika témájú médiaállományokat.