Szent Vér-bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brugge történelmi óvárosa
Világörökség
Basilica of the Holy Blood – Main altar.jpg
A Szent Vér-bazilika főoltára
Adatok
Ország Belgium
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Szent Vér-bazilika  (Belgium)
Szent Vér-bazilika
Szent Vér-bazilika
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 12′, k. h. 3° 13′Koordináták: é. sz. 51° 12′, k. h. 3° 13′

A Szent Vér-bazilika (hollandul Heilig-Bloedbasiliek, franciául Basilique du Saint-Sang) Brugge világörökségi belvárosának ősi katolikus temploma, amely 1923-ban kapta meg a bazilika a (basilica minor) egyházi rangot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brugge óvárosának ma Burgnak (vár) nevezett részén Flandria első grófja, Vaskarú Baldwin (Boudewijn met de IJzeren Arm) 862-ben egy erődítményt épített a normannok betörései ellen. Ennek délnyugati sarkában épült fel a 12. században a Nagy Szent Vazul-kápolna, ismertebb nevén a Szent Vér-templom.

Elzászi Thierry (Diederik) gróf 1134-ben A rezidenciája mellett egy kettős, altemplomból és felső templomból álló kápolnát építtetett, ami 1157-re készült el teljesen, a kor román stílusában. A kápolnát Nagy Szent Vazul tiszteletére szentelték fel. A szent ereklyéit (négy gerinccsigolyát) II. Róbert flamand gróf hozta Kaiszareia-ból 1100 tavaszán Bruggébe.

1134-ben Elzászi Diederik (Thierry) gróf újabb keresztes hadjáratra indult a II. keresztes hadjárat keretében. A hagyomány szerint 1150. április 7-én tért haza a Szent Vér ereklyéjével, amit a felső kápolnában helyeztek el.

A templom felső részét a 16. században gót stílusban újították meg. A francia forradalom idején az épület e részét lerombolták. A 19. században neogótikus stílusban építették újjá.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejárat

é. sz. 51° 12′ 30″, k. h. 3° 13′ 36″

A bazilika Brugge óvárosában, a Burg nevő tér sarkában található. Erősen egybeépült a környező épületekkel, köztük a bruggei városházával így díszes bejárata ellenére első látásra nem emlékeztet templomra.

A bejárat mögött található monumentális, késő gótikus és reneszánsz lépcső 1529 és 1533 között épült Lancelot Blondeel flamand festő és építész tervei alapján.[1]

A lépcső a francia forradalomban a templom felső részével együtt súlyosan megsérült, és csak 1832-ben rekonstruálták. Ez volt a fiatal belga állam első nagyszabású műemléki helyreállítása.

A Nagy Szent Vazul-kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védőszentről elnevezett altemplom a nyugat-flandriai román stílus egyik legszebb és legépebben fennmaradt emléke. Az altemplom központi hajóját két oldalhajó fogja közre. A jobboldali hajóban található a Miasszonyunk a gyermekkel festett faszobor a 14. század elejéről. További két faszobor, az Ülő Jézus és a Pieta 1900 körül készültek; ezeket minden évben hordozzák a körmeneten.

A kórus baloldalán található, 1504-ben kialakított mellékkápolna őrzi Szent Vazul és Jó Károly ereklyéit.

A Szent Vér-kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület felső részében elhelyezkedő tulajdonképpeni templomot nevezik Szent Vér-kápolnának is. Eredetileg ez is román stílusban épült, de már a 15. század végén átépítették gót stílusban, majd a francia forradalom pusztításai után 1823-ban. Csak a Szent Vér-ereklyét őrző oldalkápolnába nyíló boltívek őrzik az eredeti román stílust.

A főhajó az oltárral

A 19. század folyamán további átépítések során kapta a templom mai neogótikus formáját és jellegzetes dekorációit, falának díszítését. A festettüveg-ablakokat is ebben az időszakban kellett újraalkotni, mert azokat is leszerelték a francia forradalom idején - egy részük Londonba került és ma a Viktória és Albert Múzeumban látható.

A glóbuszt formázó szószéket 1728-ban alkotta a bruggei Henry Pulinckx, a Biblia alapján: Menjetek a világba és hirdessétek az igét. (Márk 16:15).

Az oltár mögötti falfestmény 1905-ben készült. Felső részén a vérét hullató Krisztust ábrázolja, a háttérben Betlehem és Jeruzsálem városával. A kép alsó része az ereklye útját mutatja be Jeruzsálemtől Bruggéig: baloldalt I. Thierry flamand gróf átveszi az ereklyét III. Balduin jeruzsálemi királytól, jobbra, a grófnővel együtt térdelve, átnyújtja azt a káplánnak.

A magas oltárt az utolsó vacsorát ábrázoló alabástrom dombormű díszíti a 17. századból. A bazilika rangját jelképező attribútumok, a tintinnabulum, azaz a kis körmeneti harang és az umbraculum, a sárga és vörös selyemből készült napernyő az oltár mellett láthatóak.

Az ereklyét őrző mellékkápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kissé szabálytalan alaprajzú főhajó mellett, a román boltívekkel elhatárolt viszonylag nagy méretű mellékhajóban helyezték le magát a Szent Vér-relikviát. Nagy tabernákulum takarja el, a helyi ezüstműves, François Ryelandt (1709-1774) alkotása. Minden pénteken bemutatják a hívőknek a mellékhajó fehér márvány trónusán. A rokokó stílusú, ugyancsak fehér márvány oltárt Henry Pulinckx tervezte. A rajta álló három méteres ezüst feszület 1767-1781 között készült.

A Szent Vér ereklyéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia maga nem említi Krisztus vérének megőrzését, de az apokrif iratok egyike szerint Arimathiai József a Szent Grál kelyhében felfogta a szent vért.

Bár a legenda szerint az ereklyét a 12. század derekán hozták Bruggébe, kutatások nem találták nyomát helyi említésének 1250 előttről. Az ereklye a valóságban minden valószínűség szerint Bizáncból származik és a városnak a negyedik kereszteshadjárat során, 1204-ben történt kirablása során került a keresztesek kezébe, akkor, amikor I. (Flandriai) Balduin, Flandria grófja, keresztes lovag lett – két évre – Bizánc latin császára.

Modern kutatások szerint a hegyikristályból készült tartály a 11. vagy 12. századra datálható, Bizánc környékén készült illatszer-tartónak készült fiola, amelyben egy textildarab van. Dugóját aranyfonál veszi körül és vörös viasszal van rögzítve. Bruggébe érkezése óta soha nem nyitották ki. Magát a fiolát egy üvegablakos aranyhengerben helyezték el, amelyre a "MCCCLXXXVIII die III maii" dátumot (1388. május 3.) vésték.

A körmenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Vér-ereklye a 13. század második felében messze földön híressé tette a várost, hiszen Krisztus vérének tisztelete a katolikus szertartások központi eleme (misebor). Már 1303-ban rendszeressé tették az ereklye körmeneten történő bemutatását is.[2] Az 1303. májusi körmenet aktualitását az adta, hogy hálát adtak az egy évvel korábbi, a franciák elleni városi felkelés (Brugse Metten) sikeréért. A körmenetet azóta is rendszeresen Mennybemenetel napján rendezik meg és ez mindmáig az egyik legnagyobb egyházi ünnepség Belgiumban.

A körmeneten használt ereklyehordozó a bazilika múzeumában látható. A 30 kg-os kegytárgyat Jan Crabbe helyi aranyműves készítette 1617-ben aranyból és ezüstből; több mint 100 drágakövet vett igénybe díszítéséhez.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Weale, W. H. James (1908. április 10.). „Lancelot Blondeel-I”. The Burlington Magazine for Connoisseurs 14 (68), 96-101. o. ISSN 0007-6287.  
  2. Leeuwen, Jacoba. Symbolic Communication in Late Medieval Towns. Leuven: Leuven University Press (2006). ISBN 9789058675224 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A templomban árusított tájékoztató anyag.
  • Livia Snauwaert: Gids voor architectuur in Brugge (holland nyelven)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Vér-bazilika témájú médiaállományokat.