Szent Quadratus

Szent Quadratus
Római Birodalom 2. század, ókeresztény teológia
Élete
Született	ismeretlen ismeretlen
Elhunyt	ismeretlen, a 2. században ismeretlen
Pályafutása
Iskola/Irányzat	keresztény apologetika
Érdeklődés	a keresztény hit védelme; Jézus csodáinak tanúsága
Fontosabb nézetei	Krisztus csodáinak tartós és történetileg ellenőrizhető tanúsága
Fontosabb művei	Apologia (elveszett, egy töredéke ismert)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Quadratus témájú médiaállományokat.

Quadratus (a szakirodalomban gyakran Athéni Quadratus; ógörögül: Κοδρᾶτος; a 2. század első fele) az egyik legkorábbi név szerint ismert keresztény apologéta. Hadrianus római császárhoz intézett, mára elveszett Apológiájából egy rövid részletet Kaiszareiai Euszebiosz őrzött meg. A töredék Jézus gyógyításaira és halottfeltámasztásaira mint tartósan felismerhető, tanúkhoz kapcsolható eseményekre hivatkozik. Quadratus műve ezért az ókeresztény irodalom legkorábbi nyilvános hitvédő iratai közé tartozik.

A későbbi egyházi hagyomány az apostolok tanítványaként, athéni püspökként és szentként tartotta számon. A fennmaradt ókori adatok azonban több, azonos nevű személyre is vonatkozhatnak. Emiatt a modern patrológiai szakirodalom rendszerint megkülönbözteti a biztosan adatolható apologétát az athéni püspökkel, a kis-ázsiai prófétával és más Quadratus nevű szentekkel kapcsolatos hagyományoktól, vagy legalábbis nyitva hagyja az azonosítás kérdését.

Források és életrajzi adatok

Quadratus életének idejéből nem maradt fenn róla összefüggő életrajzi beszámoló. A legfontosabb forrás Euszebiosz 4. század elején összeállított Egyháztörténete. Euszebiosz azt írja, hogy Traianus uralkodása után Quadratus Hadrianusnak címzett beszédben védelmezte a keresztény vallást, mert „bizonyos rosszindulatú emberek” háborgatták a keresztényeket. Állítása szerint az irat saját korában több keresztény birtokában megvolt, és ő maga is olvasta. A művet a szerző értelmi képességének és „apostoli igazhitűségének” bizonyítékaként jellemezte.

A szöveg történeti környezetét nem célszerű egyetlen, folyamatos és birodalomszerte elrendelt „Hadrianus-féle keresztényüldözésként” leírni. A 2. század első felében a keresztények elleni eljárások többnyire helyi feljelentésekből, közösségi konfliktusokból és a római hatóságok elé vitt egyedi ügyekből bontakoztak ki. Euszebiosz közlése is konkrét vádlók fellépésével hozza kapcsolatba Quadratus írását, nem pedig egy általános megsemmisítési rendelettel.

Euszebiosz Krónikájának későbbi fordításokban fennmaradt bejegyzése Quadratust az apostolok tanítványának vagy hallgatójának nevezi, és az apológia átadását Hadrianus uralkodásának korai szakaszára helyezi. Innen ered a mű gyakori, 124–125 körüli keltezése. A fennmaradt Egyháztörténet azonban csak a császár személyét nevezi meg: nem közli, hogy a beszédet pontosan mikor, hol és milyen szertartás vagy császári látogatás alkalmával adták át.

A Quadratushoz kapcsolt születési év, kis-ázsiai származás, pontos halálozási év, athéni halálhely és éhhalálra vonatkozó történetek nem vezethetők vissza Euszebiosz biztos közlésére. Az ókori források az apologéta halálának idejét és módját nem adják meg, ezért ezek az adatok történetileg nem állapíthatók meg.

Az Apológia

Keletkezése és műfaja

Quadratus irata a görög apologia szó eredeti értelmében védőbeszéd vagy igazoló előterjesztés volt. Nem a keresztény közösség belső oktatására készült, hanem a birodalmi hatalom és a művelt, nem keresztény nyilvánosság előtt kívánta megindokolni a keresztények vallási álláspontját. Ezzel ahhoz az új irodalmi formához tartozott, amely a 2. században Athéni Ariszteidész, Jusztinosz, Tatianosz és más görög apologéták műveiben bontakozott ki.

A hagyományos 124–125-ös datálás Euszebiosz Krónikájának időrendjéből, valamint abból a későbbi elbeszélésből származik, amely az apológia átadását Hadrianus athéni tartózkodásával és az eleusziszi misztériumokkal kapcsolta össze. Szent Jeromos a 4. század végén már egységes történetként adta elő, hogy Quadratus athéni püspökként a városban tartózkodó császárnak nyújtotta át művét. Jeromos adatai azonban Euszebiosz különálló közléseinek összevonásából származnak, ezért Athén mint az átadás biztos helyszíne és a pontos év nem tekinthető közvetlenül igazoltnak.

A fennmaradt töredék

Az Apológia teljes szövege elveszett. Euszebiosz mindössze néhány sort idézett belőle. Quadratus ebben azt állította, hogy a „Megváltó művei” valóságosak voltak: a meggyógyított és halottaikból feltámasztott emberek nem csupán a csodák pillanatában voltak láthatók, hanem később is hosszú ideig éltek; közülük „némelyek még a mi időnkig is eljutottak”.

A töredék érvelése történeti és tanúságtételi jellegű. Quadratus nem pusztán rendkívüli eseményeket sorolt fel, hanem arra hivatkozott, hogy a gyógyulások és feltámasztások következményei tartósak voltak, az érintettek pedig a közösségi emlékezetben felismerhető személyek maradtak. Az érv feltételezi, hogy a keresztény igehirdetés állításai nem kizárólag belső vallási élményekre, hanem tanúkhoz és nyilvánosan ismert eseményekhez is kapcsolhatók.

Quadratus Jézust „a mi Megváltónknak” nevezi. A görög–római világban a „megváltó” vagy „szabadító” jelentésű szótér cím uralkodókra, istenekre és jótévőkre is vonatkozhatott, a keresztény szövegben azonban Krisztus üdvözítő művének megjelölése. A töredék rövidsége miatt nem rekonstruálható, hogy a teljes mű mennyiben állította szembe Krisztus csodáit uralkodói, vallási vagy mágikus megváltóigényekkel. A fennmaradt sorokból biztosan csak a krisztusi tettek valóságára és tartósságára épített érvelés állapítható meg.

Helye az ókeresztény irodalomban

Quadratust rendszerint az első vagy az egyik első keresztény apologétaként tartják számon. Műfaja szerint nem az apostoli atyák levelező és közösségszervező irodalmához, hanem a görög apologéták nyilvános hitvédelméhez tartozik. Töredékét mégis gyakran az apostoli atyák írásai között közlik, mert az ókori hagyomány az apostolok nemzedékéhez közeli tanúként tartotta számon, és szövege időben az apostoli atyák irodalmához kapcsolódik.

Azonosítási kérdések

Quadratus, az athéni püspök

Euszebiosz egy másik helyen Korinthosz püspökének, Dionüsziosznak egy mára elveszett levelét foglalja össze. Eszerint Publius athéni püspök vértanúhalála után egy Quadratus nevű személy lett a közösség püspöke, aki buzgóságával ismét összegyűjtötte a megfélemlített híveket és megerősítette hitüket. Ez a közlés önmagában nem mondja ki, hogy az athéni püspök azonos volt Hadrianus apologétájával.

Jeromos a két Euszebiosz-helyet összekapcsolta, és Quadratust egyszerre mutatta be apostoltanítványként, Publius utódaként, az athéni egyház újjászervezőjeként és a Hadrianusnak benyújtott apológia szerzőjeként. Ez az azonosítás meghatározóvá vált a későbbi egyházi és hagiográfiai hagyományban. A modern kézikönyvek egy része külön személynek tekinti az apologétát és a püspököt, mások nem zárják ki azonosságukat, de a rendelkezésre álló források alapján bizonyíthatónak sem tartják.

Quadratus, a kis-ázsiai próféta

Euszebiosz a 2. század eleji vándor igehirdetők között egy Quadratus nevű prófétát is említ, akit a kis-ázsiai keresztény közösségekhez és Ammia prófétanőhöz kapcsol. Egyes kutatók ezt a személyt az apologétával azonosították. A névazonosság és a korai időpont ezt lehetővé teszi, de az Egyháztörténet nem teremt kifejezett kapcsolatot a próféta és az apológia szerzője között, ezért az azonosítás nem tekinthető bizonyítottnak.

Az apostolok tanítványára vonatkozó hagyomány

A Quadratus apostoli tanítványságára vonatkozó megnevezés Euszebiosz Krónikájának fordítási hagyományában és Jeromos művében szerepel. Euszebiosz fennmaradt Egyháztörténetének az apológiáról szóló fejezete nem állít személyes találkozást Quadratus és valamely apostol között, hanem az író tanításának „apostoli igazhitűségét” dicséri. Az apostoltanítványi cím ezért ősi egyházi hagyományt őriz, de önálló életrajzi adattal nem igazolható.

A mű azonosítására tett kísérletek

A teljes apológia elvesztése miatt több kísérlet történt arra, hogy szövegrészeit más ókeresztény vagy bizánci művekben azonosítsák. J. Rendel Harris a 20. század elején a Kelemen-homíliák, a Barlám és Jozafát, Alexandriai Szent Katalin védőbeszéde és más hagiográfiai szövegek egyes részeit Quadratus elveszett művéből származtatta. A javasolt párhuzamok azonban nem bizonyították a közvetlen szövegfüggést, ezért a későbbi kutatás ezeket nem fogadta el biztos töredékekként.

P. Andriessen 1946–1947-ben azt javasolta, hogy Quadratus apológiája azonos lehet a névtelenül fennmaradt Levél Diognétoszhoz című irattal. A feltevés egyik alapja a levél szövegében észlelt szerkezeti hiány, amelybe elméletileg beilleszthető volna az Euszebiosz által idézett részlet. A Quadratus-töredék azonban nem található meg a Levél Diognétoszhoz fennmaradt szövegében, és a két mű azonosságát sem a kézirati hagyomány, sem közvetlen ókori adat nem támasztja alá. Az elmélet ezért érdekes, de nem tekinthető elfogadott azonosításnak.

A kritikai kutatás így biztosan csak az Euszebiosznál fennmaradt néhány sort tulajdonítja Quadratusnak. A töredék csekély terjedelme nem teszi lehetővé a teljes mű szerkezetének, bibliahasználatának vagy részletes teológiájának helyreállítását.

Tisztelete és jelentősége

Quadratust a katolikus és a bizánci keresztény hagyomány szentként, egyes hagyományok pedig püspökként, apostoltanítványként vagy vértanúként tisztelik. A liturgikus és hagiográfiai hagyomány egységes személyalakban őrizte meg az apologétához, az athéni püspökhöz és más azonos nevű szentekhez kapcsolódó elemeket. A történeti források ugyanakkor nem közlik az apologéta halálának módját, és nem teszik lehetővé valamennyi későbbi életrajzi részlet ellenőrzését.

Quadratus jelentősége elsősorban nem rekonstruálhatatlan életrajzában, hanem az apologetikai irodalom kezdetén elfoglalt helyében áll. Töredéke azt mutatja, hogy a 2. század első felének keresztény szerzői a birodalmi és művelt nyilvánosság előtt is számot kívántak adni hitükről, és Krisztus mellett történeti tanúságra, közösségi emlékezetre és a csodák tartós következményeire hivatkoztak. Euszebiosz közlése szerint művét még évszázadokkal később is olvasták, noha teljes szövege ezt követően elveszett.

Források

• Amann, Émile: „Quadratus”. In: Vacant, A. – Mangenot, E. – Amann, É. (szerk.): Dictionnaire de théologie catholique. XIII/2. Paris: Letouzey et Ané, 1937. 1428–1431. hasáb.
• Corke-Webster, James: „By Whom Were Early Christians Persecuted?” Past & Present, 261. évf. 1. sz. (2023), 3–46. o. DOI: 10.1093/pastj/gtac041
• Kaiszareiai Euszebiosz: Egyháztörténet, III, 37; IV, 3; IV, 23; V, 17.
• Murphy, F. X.: „Quadratus, St.” In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás, 11. kötet. Detroit–Washington, D.C.: Gale – The Catholic University of America, 2003. 847. o.
• Pratscher, Wilhelm: Kerygma Petri und Quadratus. Kommentar zu frühchristlichen Apologeten, 1. Freiburg–Basel–Wien: Herder, 2022. ISBN 978-3-451-29040-4.
• Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák. Ókeresztény írók 3. Budapest: Szent István Társulat, 1980. ISBN 963-360-371-4.
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I. Az első három század. 5., javított kiadás. Budapest: Jel Kiadó, 2007.

Kapcsolódó szócikkek

• Patrisztika
• Ókeresztény egyház