Szent Perpétua és Szent Felicitász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Perpétua és Szent Felicitász
Perpetua, Felicitas, Revocatus, Saturninus and Secundulus (Menologion of Basil II).jpg
Tisztelete
Ünnepnapja római katolikus egyház
Szent Perpétua és Felicitász története
Greater Poland Sacra Conversazione.jpg

Szent Perpétua és Felicitász vértanúk.

Történetük[szerkesztés]

Szent Perpétua és Felicitász ókeresztény vértanúk voltak, akiket a Septimus Severus-féle keresztényüldözés idején keresztény hitükért börtönbe vetettek és 203. március 7-én Karthágóban vértanúságot szenvedtek hitoktatójukkal és három hittársukkal együtt.

Az észak-afrikai Karthágó környékén élő Perpétua, a fiatal, kisgyermekes patríciusfeleség Felicitásszal, a rabszolganővel együtt hitjelölt volt a keresztények közösségében. Hitoktatójuk Saturus volt: vállalta, hogy a keresztség fölvétele előtt a szükséges oktatásban részesíti őket és még néhány fiatalt.

Septimius Severus császár súlyos büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy valaki zsidóvá vagy kereszténnyé legyen. Az ifjú keresztény csoport is áldozata lett a császár rendeletének, aki halálra szánta őket. Saturus, mihelyt értesült a rá bízott hittanulók elfogatásáról, önként jelentkezett, hogy védencei mellett állhasson. A hitjelöltek a börtönben az első kínálkozó alkalommal megkapták a keresztséget – tudósít Perpétua. A keresztségben erőt nyertek a szenvedések elviseléséhez.

Perpétua naplószerű feljegyzéseket készített a börtönbe vetett és az elítélt keresztények élményeiről. Írása a jegyzőkönyvvel együtt szó szerint az utókorra maradt - innen tudunk rabtársáról, a rabszolga Felicitászról is, aki nyolc hónapos terhes volt. A börtönben lévő keresztény férfiak és nők, szabadok és rabszolgák testvérként tekintettek egymásra a fogságban, és közösen viselték gondját Perpétua velük raboskodó gyermekének és a terhes rabszolganőnek. Közeledett kivégzésük napja, ám Felicitászt még a börtönben tartották volna, mert a római törvények szerint gyermeket váró asszonyt nem volt szabad kivégezni. A kivégzés előtt két nappal azonban mindössze nyolc hónap után világra hozta gyermekét. Mivel mindvégig hűségesek maradtak hitükhöz, a két asszonyt a többi kereszténnyel együtt a vadállatok elé vetették, de mivel az állatok nem ölték meg őket, tőr oltotta ki életüket. Felicitász gyermekét az egyik nővér vette magához és nevelte fel.

Források[szerkesztés]

  • Magyar Katolikus Lexikon [1]

Hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Saint Perpetua
A Wikimédia Commons tartalmaz St. Perpetua témájú médiaállományokat.