Kakashal
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Zeus faber Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kakashal témájú médiaállományokat és Kakashal témájú kategóriát. |
A kakashal vagy Szent Péter hala (Zeus faber) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a kakashalalakúak (Zeiformes) rendjébe és a kakashalfélék (Zeidae) családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása[szerkesztés]
A kakashal az Atlanti-óceán északkeleti partvidékén az Északi-tenger brit és déli norvég partjainál él, a német partok mentén ritkán fordul elő. Megtalálható a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben is, valamint Afrika nyugati partvonalán egészen a Jóreménység fokáig. Az Indiai-óceánban Nyugat-Afrikától egészen Új-Zélandig lelhető fel. A Csendes-óceán nyugati felében is jelen van.
Megjelenése[szerkesztés]
A kakashal hossza átlagosan 25-40 centiméter; a nőstény elérheti a 70 centimétert, a frissen kelt ivadék csupán 8 milliméter. Testtömege átlagosan 2-3 kilogramm, a nőstény elérheti a 6 kilogrammot. Teste oldalirányban lapított, ovális és igen magas. A leselkedő állat körvonala szemből nézve nagyon keskeny. A két hátúszóból az elsőt 21-25 cérnavékonyan elkeskenyedő, hosszú úszósugár szilárdítja. A hasúszóban 3-4 erős, tüskés úszósugár található, valamint 20-23 cérnavékony úszósugár. A hátúszók és a hasúszók sugarai hosszú tüskékké módosultak, az úszóhártyák szintén megnagyobbodtak. Az állat alapszíne egyedenként változó, de többnyire sötét sárgás- vagy zöldesbarna, gyakran világosabb foltokkal. Hullámvonalak tarkítják, és teste fémesen csillog. Az oldalán elhelyezkedő nagy kerek folt színe a sötétsárgától a sötétbarnáig terjed, magát a foltot világos, többnyire aranysárga sáv övezi. Szája hirtelen mozdulattal hatalmasra tátható, eközben a közti állkapocs előreugrik és megragadja a prédát.
Életmódja[szerkesztés]
A Szent Péter hala magányosan vagy kisebb csapatokban, többnyire a középmély vizekben él; a self-övezetben olykor a fenekén is előfordul. Tápláléka kis halak és gerinctelen élőlények.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ívási időszak a Földközi-tengerben márciustól májusig tart, míg az Északi-tengerben júniustól augusztusig tart. Az ikrákat a nőstény a tengerbe bocsátja.
Felhasználása[szerkesztés]
Egyes vidékeken a kakashalat ínyencfalatként tartják számon. Nem tervszerűen halásszák, hanem „járulékos” zsákmányként kerül a húzóhálókba.
Legenda[szerkesztés]
Egy legenda szerint Péter hajdan a Genezáreti tóban fogott kakashal szájából egy aranyérmét húzott elő, és ezzel törlesztette tartozását az adóbehajtónak. A legenda szerint a hal oldalán található két sötét folt a később apostollá szentelt Péter ujjlenyomatait őrzi. Ez a történet az oka annak, hogy a kakashalat Szent Péter hala néven is emlegetik.
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Fishbase.org
- Karrer, C. and A. Post, 1990. Zeidae. p. 631-633. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 267.
