Szent Péter és Pál-társszékesegyház (Eszék)
| Szent Péter és Pál-társszékesegyház | |
| Konkatedrala Sv. Petra i Pavla | |
| Register of Cultural Goods of Croatia | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Diakovár-Eszéki főegyházmegye |
| Névadója | Szent Péter apostol, Szent Pál apostol |
| Építési adatok | |
| Építése | 1894-1900 |
| Stílus | neogótika |
| Tervezője |
|
| Felszentelés | 1900. május 20. |
| Felszentelő | Josip Juraj Strossmayer |
| Alapadatok | |
| Befogadóképesség | 3000 |
| Magasság | 94 m |
| Belső tér területe | 1062 m2 |
| Építőanyag | tégla, mészkő |
| Elérhetőség | |
| Település | Eszék (Felsőváros) |
| Hely | Trg pape Ivana Pavla II. 2, 31000 Osijek |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| A Szent Péter és Pál-társszékesegyház weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Pál-társszékesegyház témájú médiaállományokat. | |
A Szent Péter és Pál-társszékesegyház (horvátul: Konkatedrala Sv. Petra i Pavla) a horvátországi Eszék műemléki védettségű római katolikus plébániatemploma és a Diakovár-Eszéki főegyházmegye társszékesegyháza.[1] A neogótikus téglaépület 94 méteres tornya Szlavónia legmagasabb épülete, és ezzel a zágrábi katedrális után az ország legmagasabb temploma.[2]
Története
[szerkesztés]A mai neogótikus Szent Péter és Szent Pál-templom helyén eredetileg temető és valószínűleg egy hozzá tartozó kis kápolna állt. A temetőt 1732-ben felszámolták, és a kápolna helyén egy kis barokk stílusú plébániatemplomot építettek. Ahogy Eszék a 19. század végére növekedett és fejlődött, ez a templom már nem tudta befogadni az összes hívőt. Az Eszékről származó Josip Juraj Strossmayer, Diakovár püspöke már 1866 óta, nem sokkal a diakovári székesegyház elkészülte után elkezdett foglalkozni a barokk plébániatemplom helyére tervezett új, tekintélyes épület tervén.[3] A tervek csak az új plébános, Josip Horvat hivatalba lépésével kezdtek formát ölteni, így 1892-ben új templomépület tervpályázatot írtak ki. A Julius Hermann (1848-1908) bécsi templomépítészből, valamint Victor Luntzból és Ludwig Wächtlerből (1842-1916) álló zsűri a 32 benyújtott pályamű közül Gerhard Franz Langenberg német építész terve mellett döntött. Miután a meglévő templomot 1894-ben lebontották, az alapkövet 1894. október 7-én Stroßmayer püspök ünnepélyesen lefektette.
Langenberg 1895. február 21-én bekövetkezett váratlan halála után, 1895. április 13-án a bécsi Richard Jordan vette át az építés irányítását. A megvalósításért Josef Schmalzhofer udvari építész felelt. A zárófalak 1896. augusztus 29-re készültek el, így 1896. november 11-én megkezdődhetett a templom boltozatának az építése, a sekrestyékkel és a két oldalhajóval, 1897. április 10-én pedig a főhajóval. A templom építése lényegében befejeződött, amikor 1897. június 4-én elhelyezték a záróköveket. A munkálatokhoz összesen több mint 3 millió téglát használtak fel. 1900. május 20-án Stroßmayer püspök végezte az ünnepélyes felszentelést.
Az első világháborúban egy kivételével az összes harangot rekvirálták, pótlásuk 1924-ben történt meg. A belsőépítészet 1938 és 1942 között készült el, amikor Mirko Rački vezető horvát festő a falakat és a mennyezetet élénk színű, az Ó- és Újszövetség híres epizódjait ábrázoló freskókkal borította be. A belső tér a neogótikus díszítés valóságos kincsesbányája, egymás után remek oltárokkal, amelyek fölött rengeteg műemlék ólomüveg ablak található.[4]
A második világháború alatt a templom kisebb károkat szenvedett, és az 1964-es földrengés során is megsérült. Az 1991-es horvátországi háború során az épületet több mint 100-szor találták el közvetlenül különféle lövedékekkel, ennek ellenére még a háború alatt is tartottak benne miséket.[5] A háború után megkezdődött a templom fokozatos helyreállítása, amely általában befejeződött, de néhány munka még napjainkban is tart. Az épület 2008. június 18-ig csak az eszék plébániatemploma volt, de a Diakovár-Eszéki főegyházmegye megalakulásával társszékesegyházi titulust kapott.[2]
A szentmisék mindennap 07:00 és 18:30-kor, vasárnaponként 06:30-kor és 07:30-kor, 08:30-kor, 10:00-kor, 11:30-kor és 18:30-kor kezdődnek.
Építészeti jellemzői
[szerkesztés]Az épület külseje
[szerkesztés]Az eszéki Szent Péter és Szent Pál-templom Langenberg életművének fő műve.[6] Tervei szerint egy keresztboltozatos, háromhajós, kereszthajós bazilikális elrendezésű templom épült poligonális kórussal, kápolna nélküli emporiummal és kiugró keleti toronnyal, kőfaragványokkal és mérművekkel gazdagon díszítve. A nyitott támpillérrel alátámasztott karzaton háromrészes, kerengős ablakcsoportok, a kereszthajó homlokzatain rózsaablakok találhatók. A toronyszerkezet egy félemeleten keresztül megy át a karcsú nyolcszögletű emeletbe, amelyet egy meredek toronysüveg koronáz, kisebb fiatornyokkal és díszítményekkel övezve. A szerkezet, különösen a lépcsőzetes óratoronyszint, egyértelműen a freiburgi dóm tornyának mintájára készült.
A főportál timpanonján Mária megkoronázásának domborműve látható, az északi kereszthajó homlokzatának oromzatán Szent Anna szobra látható Szent Ágnes és Szent Katalin között, a déli kereszthajó homlokzatának oromzatán pedig Szent Illés, az egyházmegye védőszentje, valamint Szent Cirill és Metód, a szlávok apostolainak szobra áll.
Az épület belseje
[szerkesztés]A templom nagyrészt megőrizte eredeti belső terét. Langenberg tervei alapján Eduard Hauser udvari szobrász alkotta meg a templom összesen 5 oltárát: a főoltárt Krisztus és Szent Péter és Szent Pál apostolok szobraival, a Szűz Mária és Szent Teréz- oltárt, valamint a Szent József- és a Szent kereszt-oltárát.[7]
Az eredeti, Johannes Klais Orgelbau által készített orgonát Hans Mauracher 1933-ban 62 regiszteresre bővítette, három manuálra és pedálra elosztva. A 4040 síppal rendelkező hangszert 2022-ben a szlovén Rogaška Slatinában Anton Škrabl végzett műszaki átépítést a régi tokban, számos régi regisztert újra felhasználva.[8]
A templombelső legjellegzetesebb díszei az 1938-1942 között Mirko Rački által kazeinenyves technikával készített freskóciklusok.[9]
Harangok
[szerkesztés]A templomot befejezésekor négy haranggal látták el, amelyek a ljubljanai Samassa-harangöntödéből származnak. Az első világháborúban rekvirált harangok pótlását 1924-ben szintén itt öntött harangokkal végezték el. Jelenleg a székesegyház összesen 5 haranggal rendelkezik.
| Sorszám | Név | Hang | Tömeg | Öntés éve | Harangöntő |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Szent Péter és Pál | B0 | 2598 kg | 1924. | Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana |
| 2. | Szűz Mária szeplőtelen fogantatása | cisz1 | 1479,5 kg | 1924. | Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana |
| 3. | Szent József, a Boldogságos Szűz Mária vőlegénye | f1 | 729,50 kg | 1924. | Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana |
| 4. | Szent Borbála | gisz1 | 437,50 kg | 1924. | Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana |
| 5. | Szent György (történelmi harang a huszártoronyban) | fisz2 | 12 kg | 1898. | Albert Samassa[10] |
Galéria
[szerkesztés]- Az előző, barokk templom épülete
- Az épülő templom
- A felállványozott, befejezés előtt álló épület
- A felhelyezés előtt álló csúcsdísz
- A felszentelés ünnepsége 1900-ban
- A 20. század eleji állapot
- Az épület jelenlegi látképe a város főteréről
- A templom hátulnézetből
- A szentély
- Az oldalhajók különleges kialakítású boltozata
- A karzat és az orgona
- Az egyik díszes üvegablak
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Registar Kulturnih Dobara. registar.kulturnadobra.hr. (Hozzáférés: 2025. május 2.)
- 1 2 Konkatedrala – Župa Sv. Petra i Pavla – Osijek (horvát nyelven). (Hozzáférés: 2025. április 18.)
- ↑ Osječka katedrala (horvát nyelven). Putovnica.net. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
- ↑ Tamás, Pál: Szent Péter és Pál-székesegyház üvegablakai (magyar nyelven). www.kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2025. április 18.)
- ↑ Barunčić Pletikosić, Julija. Katolička crkva u Hrvatskoj i Domovinski rat 1991. – 1995.: stavovi, djelovanje i stradanja – Doctoral thesis / Disertacija (horvát nyelven). Zágráb: University of Zagreb, Department of Croatian Studies / Sveučilište u Zagrebu, Hrvatski studiji, 217. o. (2014)
- ↑ Langenberg, Julius. Vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart. Die Steinmetz- und Baumeisterfamilie Langenberg (német nyelven) [2009]
- ↑ Matić, Marija. Kulturno - povijesni spomenici Osijeka – Undergraduate thesis / Završni rad (horvát nyelven). Pula: SVEUČILIŠTE JURJA DOBRILE U PULI FAKULTET ZA INTERDISCIPLINARNE, TALIJANSKE I KULTUROLOŠKE STUDIJE KULTUR, 7. o. (2021)
- ↑ Disposition der Orgel in / Specification of the Organ at Osijek, Konkatedrala sv. Petra i Pavla (St. Peter und Paul). www.die-orgelseite.de. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
- ↑ Župna crkva Sv. Petra i Pavla - osječka konkatedrala. web.archive.org, 2016. március 11. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
- ↑ Konkatedrala sv. Petra i Pavla, Osijek - zvona. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Peter und Paul (Osijek) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Osječka konkatedrala című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
