Ugrás a tartalomhoz

Szent Péter és Pál-társszékesegyház (Eszék)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Péter és Pál-társszékesegyház
Konkatedrala Sv. Petra i Pavla
Register of Cultural Goods of Croatia
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeDiakovár-Eszéki főegyházmegye
NévadójaSzent Péter apostol, Szent Pál apostol
Építési adatok
Építése1894-1900
Stílusneogótika
Tervezője
  • Franz Langenberg
  • Josef Schmalzhofer
Felszentelés1900. május 20.
FelszentelőJosip Juraj Strossmayer
Alapadatok
Befogadóképesség3000
Magasság94 m
Belső tér területe1062 m2
Építőanyagtégla, mészkő
Elérhetőség
TelepülésEszék (Felsőváros)
HelyTrg pape Ivana Pavla II. 2, 31000 Osijek
Elhelyezkedése
Szent Péter és Pál-társszékesegyház (Horvátország)
Szent Péter és Pál-társszékesegyház
Szent Péter és Pál-társszékesegyház
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 33′ 39″, k. h. 18° 40′ 32″45.560833°N 18.675549°EKoordináták: é. sz. 45° 33′ 39″, k. h. 18° 40′ 32″45.560833°N 18.675549°E
Térkép
A Szent Péter és Pál-társszékesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Pál-társszékesegyház témájú médiaállományokat.

A Szent Péter és Pál-társszékesegyház (horvátul: Konkatedrala Sv. Petra i Pavla) a horvátországi Eszék műemléki védettségű római katolikus plébániatemploma és a Diakovár-Eszéki főegyházmegye társszékesegyháza.[1] A neogótikus téglaépület 94 méteres tornya Szlavónia legmagasabb épülete, és ezzel a zágrábi katedrális után az ország legmagasabb temploma.[2]

Története

[szerkesztés]

A mai neogótikus Szent Péter és Szent Pál-templom helyén eredetileg temető és valószínűleg egy hozzá tartozó kis kápolna állt. A temetőt 1732-ben felszámolták, és a kápolna helyén egy kis barokk stílusú plébániatemplomot építettek. Ahogy Eszék a 19. század végére növekedett és fejlődött, ez a templom már nem tudta befogadni az összes hívőt. Az Eszékről származó Josip Juraj Strossmayer, Diakovár püspöke már 1866 óta, nem sokkal a diakovári székesegyház elkészülte után elkezdett foglalkozni a barokk plébániatemplom helyére tervezett új, tekintélyes épület tervén.[3] A tervek csak az új plébános, Josip Horvat hivatalba lépésével kezdtek formát ölteni, így 1892-ben új templomépület tervpályázatot írtak ki. A Julius Hermann (1848-1908) bécsi templomépítészből, valamint Victor Luntzból és Ludwig Wächtlerből (1842-1916) álló zsűri a 32 benyújtott pályamű közül Gerhard Franz Langenberg német építész terve mellett döntött. Miután a meglévő templomot 1894-ben lebontották, az alapkövet 1894. október 7-én Stroßmayer püspök ünnepélyesen lefektette.

Langenberg 1895. február 21-én bekövetkezett váratlan halála után, 1895. április 13-án a bécsi Richard Jordan vette át az építés irányítását. A megvalósításért Josef Schmalzhofer udvari építész felelt. A zárófalak 1896. augusztus 29-re készültek el, így 1896. november 11-én megkezdődhetett a templom boltozatának az építése, a sekrestyékkel és a két oldalhajóval, 1897. április 10-én pedig a főhajóval. A templom építése lényegében befejeződött, amikor 1897. június 4-én elhelyezték a záróköveket. A munkálatokhoz összesen több mint 3 millió téglát használtak fel. 1900. május 20-án Stroßmayer püspök végezte az ünnepélyes felszentelést.

Az első világháborúban egy kivételével az összes harangot rekvirálták, pótlásuk 1924-ben történt meg. A belsőépítészet 1938 és 1942 között készült el, amikor Mirko Rački vezető horvát festő a falakat és a mennyezetet élénk színű, az Ó- és Újszövetség híres epizódjait ábrázoló freskókkal borította be. A belső tér a neogótikus díszítés valóságos kincsesbányája, egymás után remek oltárokkal, amelyek fölött rengeteg műemlék ólomüveg ablak található.[4]

A második világháború alatt a templom kisebb károkat szenvedett, és az 1964-es földrengés során is megsérült. Az 1991-es horvátországi háború során az épületet több mint 100-szor találták el közvetlenül különféle lövedékekkel, ennek ellenére még a háború alatt is tartottak benne miséket.[5] A háború után megkezdődött a templom fokozatos helyreállítása, amely általában befejeződött, de néhány munka még napjainkban is tart. Az épület 2008. június 18-ig csak az eszék plébániatemploma volt, de a Diakovár-Eszéki főegyházmegye megalakulásával társszékesegyházi titulust kapott.[2]

A szentmisék mindennap 07:00 és 18:30-kor, vasárnaponként 06:30-kor és 07:30-kor, 08:30-kor, 10:00-kor, 11:30-kor és 18:30-kor kezdődnek.

Építészeti jellemzői

[szerkesztés]

Az épület külseje

[szerkesztés]

Az eszéki Szent Péter és Szent Pál-templom Langenberg életművének fő műve.[6] Tervei szerint egy keresztboltozatos, háromhajós, kereszthajós bazilikális elrendezésű templom épült poligonális kórussal, kápolna nélküli emporiummal és kiugró keleti toronnyal, kőfaragványokkal és mérművekkel gazdagon díszítve. A nyitott támpillérrel alátámasztott karzaton háromrészes, kerengős ablakcsoportok, a kereszthajó homlokzatain rózsaablakok találhatók. A toronyszerkezet egy félemeleten keresztül megy át a karcsú nyolcszögletű emeletbe, amelyet egy meredek toronysüveg koronáz, kisebb fiatornyokkal és díszítményekkel övezve. A szerkezet, különösen a lépcsőzetes óratoronyszint, egyértelműen a freiburgi dóm tornyának mintájára készült.

A főportál timpanonján Mária megkoronázásának domborműve látható, az északi kereszthajó homlokzatának oromzatán Szent Anna szobra látható Szent Ágnes és Szent Katalin között, a déli kereszthajó homlokzatának oromzatán pedig Szent Illés, az egyházmegye védőszentje, valamint Szent Cirill és Metód, a szlávok apostolainak szobra áll.

Az épület belseje

[szerkesztés]

A templom nagyrészt megőrizte eredeti belső terét. Langenberg tervei alapján Eduard Hauser udvari szobrász alkotta meg a templom összesen 5 oltárát: a főoltárt Krisztus és Szent Péter és Szent Pál apostolok szobraival, a Szűz Mária és Szent Teréz- oltárt, valamint a Szent József- és a Szent kereszt-oltárát.[7]

Az eredeti, Johannes Klais Orgelbau által készített orgonát Hans Mauracher 1933-ban 62 regiszteresre bővítette, három manuálra és pedálra elosztva. A 4040 síppal rendelkező hangszert 2022-ben a szlovén Rogaška Slatinában Anton Škrabl végzett műszaki átépítést a régi tokban, számos régi regisztert újra felhasználva.[8]

A templombelső legjellegzetesebb díszei az 1938-1942 között Mirko Rački által kazeinenyves technikával készített freskóciklusok.[9]

Harangok

[szerkesztés]

A templomot befejezésekor négy haranggal látták el, amelyek a ljubljanai Samassa-harangöntödéből származnak. Az első világháborúban rekvirált harangok pótlását 1924-ben szintén itt öntött harangokkal végezték el. Jelenleg a székesegyház összesen 5 haranggal rendelkezik.

Sorszám Név Hang Tömeg Öntés éve Harangöntő
1. Szent Péter és Pál B0 2598 kg 1924. Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana
2. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása cisz1 1479,5 kg 1924. Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana
3. Szent József, a Boldogságos Szűz Mária vőlegénye f1 729,50 kg 1924. Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana
4. Szent Borbála gisz1 437,50 kg 1924. Strojne Tovarne in Livarne Ljubljana
5. Szent György (történelmi harang a huszártoronyban) fisz2 12 kg 1898. Albert Samassa[10]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Registar Kulturnih Dobara. registar.kulturnadobra.hr. (Hozzáférés: 2025. május 2.)
  2. 1 2 Konkatedrala – Župa Sv. Petra i Pavla – Osijek (horvát nyelven). (Hozzáférés: 2025. április 18.)
  3. Osječka katedrala (horvát nyelven). Putovnica.net. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
  4. Tamás, Pál: Szent Péter és Pál-székesegyház üvegablakai (magyar nyelven). www.kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2025. április 18.)
  5. Barunčić Pletikosić, Julija. Katolička crkva u Hrvatskoj i Domovinski rat 1991. – 1995.: stavovi, djelovanje i stradanja – Doctoral thesis / Disertacija (horvát nyelven). Zágráb: University of Zagreb, Department of Croatian Studies / Sveučilište u Zagrebu, Hrvatski studiji, 217. o. (2014)
  6. Langenberg, Julius. Vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart. Die Steinmetz- und Baumeisterfamilie Langenberg (német nyelven) [2009]
  7. Matić, Marija. Kulturno - povijesni spomenici Osijeka – Undergraduate thesis / Završni rad (horvát nyelven). Pula: SVEUČILIŠTE JURJA DOBRILE U PULI FAKULTET ZA INTERDISCIPLINARNE, TALIJANSKE I KULTUROLOŠKE STUDIJE KULTUR, 7. o. (2021)
  8. Disposition der Orgel in / Specification of the Organ at Osijek, Konkatedrala sv. Petra i Pavla (St. Peter und Paul). www.die-orgelseite.de. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
  9. Župna crkva Sv. Petra i Pavla - osječka konkatedrala. web.archive.org, 2016. március 11. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
  10. Konkatedrala sv. Petra i Pavla, Osijek - zvona. (Hozzáférés: 2025. április 19.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Peter und Paul (Osijek) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Osječka konkatedrala című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.