Szent Mihály-templom (Tar)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Mihály-templom
Tar-templom01.JPG
Egyházmegye Váci egyházmegye
Védőszent Mihály arkangyal
Település Tar
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Mihály-templom témájú médiaállományokat.
Tar-templom03.JPG
Tar-templom02.JPG

A Mátra nyugati szélén, a Zagyva völgyében fekvő falu délkeleti oldalán emelkedő dombvonulat peremén áll az erődfallal körülvett,[1] egyhajós, középkori eredetű, Szent Mihálynak szentelt katolikus templom.[2] A templom és kerítésfala is műemlék.[3]

Temető veszi körül, a templom kertjében néhány 19. századi sírkő is látható.[4] A templommal szemközti dombon állnak Tari Lőrinc középkori eredetű udvarházának romjai.[5]

A templom építészete[szerkesztés]

A védelmi célból épített kerítőfal lőrésekkel ellátott, hátsó kétharmada 1500 körül keletkezhetett.[3] Kapuján átlépve a nyugati homlokzat elé kissé kiugró barokk, hagymakupolás torony magasodik fölénk.

Timpanonos, két-két toszkán jellegű oszlop által tartott előrészen át vezet a tornyon keresztül az út a templomba, ez az előcsarnok volt a legutolsó hozzátoldás a templomhoz, melynek megépítése 1845-ben történt.[1] A hajó déli falához is csatlakozik egy négyzetes előcsarnok, ott a másik bejárat. Két kőkeretes nyílása van, egyik gótikus (a Tari család címerével), a másik reneszánsz stílusú, a többi barokk.[6] A templom északi falához csatlakozik a sekrestye, melynek nyugati falán a bejárat, az északin ablak található. A téglalap alakú kapu szalagkeretes, egyszárnyú, téglalap alakú felülvilágítóval.[6] Az új sekrestye 1804-ben épült,[6] az ajtó felett található 1845-ös évszám feltehetően a renoválás időpontja.[3] A következő helyreállítás Sedlmayr János építész vezetésével 1979 és 1982 között történt.[6]

A hajó csehsüveg boltozatos, félkupolával fedettek a szentélykaréjok. Gótikus falfülkék is vannak és ülőfülke. A hajó északi és déli falán falképek láthatók (1370 körül készültek), a szentélykaréjok képei a 15. század első negyedéből valók.[6] A Szent Mihályt ábrázoló főoltárkép a szentély falára van helyezve, e képet 1900-ban Tury György festette.[3] A mellékoltár a 17. században, a szószék a 18. században, a torony előtti portikusz a 19. század közepén, a berendezés a 19-20. században készült. Az orgonát Komornyik Nándor 1867-ben készítette.[6]

A templom rövid története[szerkesztés]

Az épület különlegessége, az európai viszonylatban is ritka háromkaréjos, kváderköves szentély,[4] mely a 13. század közepén épült.[2] A 14. század végén bővítették, nyugati végén kéthajós térrel. Tari Lőrinc, a birtokos 1411-26 között megnagyobbíttatta (ekkor kapott a templomhajó kőbordás hálóboltozatot). A török időkben megrongálódott, tető nélkül omladozó templomot a 17. században kezdték helyreállítani, majd a 18. század végén teljesen átépítették[2] (barokk ablakok kerültek a gótikus ablakok helyére, ekkor készítették a padokat és a szószéket, ekkor emelték a tornyot is). 1978-1984 között történt a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás.[2] A déli előtérben építéstörténeti kiállítást és kőtárat rendeztek be. Visszaállították a gótikus ablakokat, és a megnyitották a déli kaput, s bemutatásra kerültek a középkori freskók.[2]

Képgaléria[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b http://kirandulastippek.hu/palocfold/tar-arpad-kori-templom
  2. ^ a b c d e Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 128. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
  3. ^ a b c d http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu/plebania.php?id=184
  4. ^ a b http://www.matrainfo.hu/telep_tar.php
  5. Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 129. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
  6. ^ a b c d e f http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=6841

Külső hivatkozások[szerkesztés]