Szent Márton-templom (Sechura)
| Szent Márton-templom | |
| Peru kulturális öröksége | |
 | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Piurai főegyházmegye |
| Védőszent | Tours-i Szent Márton |
| Építési adatok | |
| Építése | körülbelül 1730–1760 |
| Stílus | barokk |
| Felszentelés | 1778. május 30. |
| Felszentelő | Pedro José Barroeta |
| Alapadatok | |
| Magassága | 44 m |
| Elérhetőség | |
| Település |  Sechura |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Márton-templom
Pozíció Peru térképén
| |
 d. sz. 5° 33′ 30″, ny. h. 80° 49′ 20″5.558333°S 80.822222°WKoordináták: d. sz. 5° 33′ 30″, ny. h. 80° 49′ 20″5.558333°S 80.822222°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Márton-templom témájú médiaállományokat. | |
A Szent Márton-templom a perui Sechura város 18. századi műemléke.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1728-ban a település régi temploma elpusztult egy árvízben,[1] ezért új templomot kellett építeni. Egy 1729. december 13-i keltezésű dokumentum, amely arról szól, hogy Roque Rodríguez de Arenas atyának 4000 pesót és 8 realt küldtek, arra enged következtetni, hogy ezekben az időkben kezdődhettek el a munkák. Bár az építkezés 1760-ra befejeződött, a limai érseki levéltár adatai szerint a felszentelésre (amelyet Pedro José Barroeta végzett) csak 1778. május 30-án került sor.[2]
1783. március 28-án Baltasar Jaime Martínez Compañón trujillói püspök sechurai látogatása során elrendelte, hogy a gyűjtött adományokat, amelyek eredetileg a püspökségnek voltak szánva, ezentúl a fő retabló elkészítésére költsék. 1819-ben, a függetlenségi háború során Thomas Cochrane engedélyezte katonáinak, hogy kifosszák a templomot: az elrabolt kincsekből csak nagyon kevés került vissza később, 1824-ben pedig Simón Bolívar gyűjtötte be a templomok, köztük a Szent Márton-templom ezüst tárgyait.[2]
Az épület több földrengésben is megrongálódott, az 1814-es rengésben például a kupola repedt meg, 1912-ben pedig a harangtorony sérült meg olyan mértékben, hogy végül le kellett bontani és újjáépíteni, de a templom építőelemeinek mintegy 90%-a még ma is az eredeti. 1934-ben az épület bizonyos részeit az eredetinél könnyebb anyagok felhasználásával építették újra.[2]
A templomot 1945-ben „történelmi gyarmati műemlékké” nyilvánították.[2] 2014. március 14-én újabb földrengés károsította meg, majd közel két évnyi felújítás után, 2016 áprilisában nyílt meg újra.[1]
Leírás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 32 méter hosszú, 12 méter széles, gazdagon díszített barokk templom az északnyugat-perui Sechura belvárosában található, a Plaza de Armas tér déli oldalán. Két homlokzati tornya van, amelyek 44 méter magasak. Belsejének legfőbb ékei a fából faragott szószék és a fatörzsekből kézzel készített főoltár. Még ma is látható néhány olyan erkély, amelyeket régen a magas rangú helyiek vettek igénybe, amikor elmentek egy-egy misére. Az egyik belső teremben a vallásos művészet néhány értékes alkotását lehet megtekinteni, köztük például két igen régi, fából készült Krisztus-szobrot.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Piura: La iglesia San Martín de Tours abrirá nuevamente sus puertas (FOTOS)" (spanyol nyelven). Diario Correo. 2016. április 16. Hozzáférés: 2020. március 4..
- 1 2 3 4 5 "Piura: Iglesia San Martín de Tours es parte de la historia de Sechura" (spanyol nyelven). RPP. 2012. november 24. Hozzáférés: 2020. március 4..