Szent Lándzsa
A Szent Lándzsa vagy Longinuszlándzsa (latinul Lancea Longini) a legenda szerint az a lándzsa, amely állítólag átszúrták a keresztre feszített Jézus oldalát. A kereszténység bizonyos egyházaiban az egyik legnagyobb ereklye.
A történelem során több lándzsáról (vagy annak részeiről) is állították, hogy azzal döfték át Krisztust.[2]
Bibliai utalások[szerkesztés]
A lándzsáról egyedül János evangéliumában esik szó. Máté, Márk és Lukács nem tesz említést róla. A történet szerint a rómaiak arra készültek, hogy eltörik Jézus lábát. A crurifragium bevett szokás volt akkoriban, és a kereszthalál meggyorsítására szolgált. Ám mire a kereszthez értek, hogy eltörjék a lábát, Jézus már meghalt. Hogy megbizonyosodjanak erről, egy római centurio, akit Longinusnak neveztek és aki Poncius Pilátus proconsul hivatalos képviselőjeként volt jelen, oldalba szúrta lándzsájával.
| „ | Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jőve ki abból. | ” |
| – János evangéliuma 19:31 - 37 | ||
A jelenséget Órigenész, keresztény tudós, csodának tartotta. A katolikus vallás szerint a vér és a víz jelképezi a keresztséget és az eucharisztiát, avagy úrvacsorát.
Longinus[szerkesztés]
A Jézust oldalba szúró katona nevét a Biblia nem említi. A legrégebbi ismert forrás szerint a név egy negyedik században íródott apokrif iratból, a Nicodémus Evangéliumból származik.
A név szintén feltűnik a Rabula Evangéliumban amely jelenleg a firenzei Laurentian könyvtárban található. A képen a LOGINOS (ΛΟΓΙΝΟC) név annak a katonának a feje fölött van aki éppen Jézust szúrja meg a lándzsával. Ez a legkorábbi írásos utalás a névre.
-
Jézus oldalát megsebzi a lándzsa, Fra Angelico (1440), San Marco-kolostor, Firenze -
Rabula-evangélium miniatúrája (Firenze, Biblioteca Laurenziana) -
Munkácsy Mihály: Golgota
Lándzsa-ereklyék[szerkesztés]
A vatikáni lándzsa[szerkesztés]
1492-ben II. Bajazid szultán ajándékozta VIII. Ince pápának (1484-92), azt állítván, hogy egy szentföldi keresztény templomból zsákmányolta. Az ajándékozásnak ugyanis politikai célja volt. A szultán féltestvérét, a trónkövetelő Dzsem herceget a pápai sereg foglyul ejtette. A római Angyalvárban őrizték. Bajazid nem akarta, hogy szabadlábra kerüljön. Kérte a pápát, hogy tartsa továbbra is fogságban. Ezért küldött ajándékokat VIII. Incének, aki különösen örült a szentföldi ereklyéknek. A szegény Dzsem herceget, aki poéta is volt, elvitték Nápolyba, de útközben megmérgezték. A lándzsa-ereklye hitelességéhez sok kétség tapad. Egyetlen érdekes körülmény a történetében az, hogy a római lándzsa hegye hiányzik. Ezt a letörött lándzsahegyet megtalálták Párizsban. Még IX. Lajos francia király hozta magával a Szentföldről 1254-ben.
A bécsi lándzsa[szerkesztés]
A bécsi Hofburg Kincstárában gondosan őriznek egy különös lándzsahegyet, a 23 centiméter hosszú, 14. századi aranyhüvelyben őrzött tárgynak csodálatos erőt tulajdonítottak a középkor német uralkodói. Úgy hitték, hogy a fontos hadi sikereik többségét annak köszönhetik, hogy ezt a legendás fegyvert magukkal vitték a csatáikba.[3] A Schatzkammer[4] kincstárának gazdag ereklyetára sok relikviát" őriz, de a legnagyobb hírnévnek a "Longinus lándzsája" elnevezésű ereklye örvend.[5] I. Henrik német király korában került a királyi kincsek közé a »szent lándzsa«. A középkorban az uralmi jelvények és ereklyék közé számították. Ez vonatkozott a Krakkóban meglévő másolatára, amelyet III. Ottó német-római császár készíttetett Lengyelország hercege számára, ami az »igazi lándzsa« beleolvasztott darabkája révén részesült annak erejében.[6]
Az István király pénzén, a Lancea Regis dénáron ábrázolt lándzsa ábrázolás a feltételezések szerint alátámasztja Adémar de Chabannes kortárs francia krónikaíró közlését - amely az első és egyetlen írásos forrás István lándzsájával kapcsolatban - aki eszerint III. Ottó császár a magyarok urának „megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen, engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki." Történészek valószínűsítik, hogy III. Ottó német-római császár a lándzsahegyet Istvánnak, vagy apjának Gézának adományozta, hatalmi jelképnek.
Az antiókhiai lándzsa[szerkesztés]
Az I. keresztes hadjárat idején, Antiokheia 1098-as ostromakor egy Péter Bertalan nevű szerzetesnek látomása volt; Szent András jelent meg előtte, aki elmondta neki, hogy a Szent Lándzsa a Szent Péter-bazilika padlózata alatt van eltemetve. A lándzsatöredéket IV. Rajmund toulouse-i gróf jelenlétében találták meg, aki a későbbiek folyamán is hitt annak valódiságában.[forrás?] Bár sokan kétségbe vonták a szerzetes látomását és nem hittek az ereklye valódiságában, azonban az ostromba belefáradt katonák számára az esemény mindenképpen ösztönzőleg hatott.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gerics József–Ladányi Erzsébet: Királyeszmény — Szent István — Európa (Szent István királlyá avatási szertartásának honi jelentősége és európai háttere) Archiválva 2014. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, mnl.gov.hu
- ↑ Holy Lance | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
- ↑ Hitler és az ősi lándzsa Archiválva 2015. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, rd.hu
- ↑ Kaiserlichen Schatzkammer Wien, kaiserliche-schatzkammer.at
- ↑ Szenvedéstörténet a Schatzkammerben Archiválva 2014. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, ujember.katolikus.hu
- ↑ Radnóti Sándor: Az üvegalmárium Esettanulmány a magyar korona helyéről, beszelo.c3.hu
- ↑ Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története; Budapest: Osiris, 2002
További információk[szerkesztés]
- Petneházy István: Magyarország 1000 éves ereklyéi, Publio Kiadó Kft, 2013, ISBN 978-963-381-293-8 Archiválva 2016. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, publioboox.com
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |