Szent János-templom (Tartu)
| Szent János-templom | |
| architectural monument | |
 | |
 | |
| Vallás | |
| Építési adatok | |
| Építése | 1323 |
| Stílus | téglagótika |
| Alapadatok | |
| Magasság | 63 m |
| Torony | 1 |
| Magassága | 63 m |
| Elérhetőség | |
| Település | Tartu város |
| Elhelyezkedése | |
_no_rivers.svg)
 Szent János-templom
Pozíció Észtország térképén
| |
 é. sz. 58° 22′ 58″, k. h. 26° 43′ 13″58.382778°N 26.720278°EKoordináták: é. sz. 58° 22′ 58″, k. h. 26° 43′ 13″58.382778°N 26.720278°E | |
 | |
| A Szent János-templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János-templom témájú médiaállományokat. | |
A tartui Szent János-templom (észtül: Jaani kirik, németül: St. Johanniskirche zu Dorpat) egy téglából épült gótikus evangélikus templom, az észtországi Tartu városának egyik legfőbb nevezetessége. A templomot Keresztelő János tiszteletére szentelték fel. A templom a téglagótika egyik legfigyelemreméltóbb példája Észak-Európában. Több mint 1000, máig fennmaradt terrakotta figurája egyedülálló az európai művészettörténetben.[1]
Története
[szerkesztés]A templom építését vélhetően a Rigát megalapító rigai püspök Albert von Buxthoeven bátjya, Hermann von Buxthoeven (Bexhoevede, Szász Törzsi Hercegség (Stammesherzogtum), 1163 – Kärkna kolostor, Tartumaa, 1248)[2][3][4][5][6][7][8][9][10][11], későbbi Tartu-i herceg-püspök kezdeményezte, miután a Kardtestvérek rendje 1224-ben elfoglalta Tartu (németül: Dorpat) települést és okleveles kiváltságot kaptak. Már a 13. század első felében, nem sokkal azután, hogy a lovagok meghódították és kereszténnyé tették Tartus városát, templomot építettek a mai Szent János-templom helyén, ami valószínűleg fából készült. A jelenlegi templomépület legrégebbi részei a 14. századból származnak. A mocsaras talajt korábban facölöpök leverésével tették alkalmassá az építkezésre. A hanzavárosi templom (vagy plébánia) létezését először 1323-ban dokumentálják. Öt évvel később a Szent János-templom plébániája megkapta első papját. A 14. század második felétől már a hatalmas nyugati torony uralta a templom megjelenését.
A templom és a terrakotta figurák nagyrészt sértetlenül vészelték át a reformáció 1524/26-os ikonoklasztikáját. Egyébként Tillmann Bredenbach egyik könyve, amelyet Kölnben már 1558-ban kiadtak, és amely a reformáció tartui eseményeit írja le, megemlíti a Keresztelő Szent János-templomot, amelyet a legnagyobb művészettel és nagy költségekkel építettek, többek között a Megváltó és a tizenkét apostol szobraival.[12] A templom súlyosan megrongálódott a livóniai háború (1558-1583) alatt, de később újjáépítették. A tornyot 1671-ben fémlemezzel fedték be. A templom temetőjének legrégebbi fennmaradt alaprajza 1683-ból származik.
A nagy északi háború a Szent János-templomon is nyomot hagyott. Az orosz csapatok 1704-ben elfoglalták a korábban svéd kézen lévő Tartu városát. 1708 júliusában Seremetyev tábornok parancsnoksága alatt szisztematikusan lerombolták a várost. A torony felső részét, valamint a templomhajót és a presbitériumot elpusztították. Az oltárt és az értékes szószéket Pszkovba vitték. A három harang közül kettőt egy narvai templomnak, a harmadikat a tartui orosz templomnak adták. A rabolt tárgyak visszaszerzésére tett későbbi kísérletek sikertelenek maradtak. Ezeket a szomorú eseményeket örökítette meg az első név szerint ismert észt költő, Käsu Hans Oh! ma waene Tardo Liin (Ó, szegény Tartu város) című versében.
Csak 1737-ben kezdődött újra a templom helyreállítása. A sisakot 1739. május 1-jén helyezték fel a toronyra, amelyet két évvel később ólommal fedtek be. A toronyórát 1761. január 1-jén helyezték üzembe. A templomot háromhajós bazilikává építették át. Azóta ismét a négyzetes nyugati torony dominál. A hajóhoz egy hosszúkás, sokszögű kórus csatlakozik. Északi oldalán található a sekrestye. A nyugati portált díszes nyeregtető koronázza, amelynek fülkéiben számos terrakotta figura látható.
A templom az 1775-ös nagy tartui tűzvészt nagyjából sértetlenül vészelte át.
1779-től lett a tartui Szent János-templom főpásztora Friedrich David Lenz. Hozzá köthető a Tartui Egyetem 1803-as újjáalapítása mellett a világ első észt és a finn tanszékének létrehozása is. Lenz egészen 1809-es haláláig maradt a templom lelkésze.[13]
Az épület belsejét 1820 és 1830 között egy antik templom mintájára alaposan átépítették. Ez a klasszicizmus szellemében változtatta meg a templom külsejét. 1836-ban Ludwig von Maydell balti német művész oltárképet adományozott a Szent János-templomnak. Wilhelm Bockslaff rigai építész 1899 és 1904 között felújította a homlokzatot. Viktor Wittrock 1901-től 1918 végéig volt a Szent János-templom lelkipásztora.
A második világháború 1941-ben kezdődött meg Észtországban. 1944. augusztus 26-án éjjel heves harcok folytak a Vörös Hadsereg és a német Wehrmacht között Tartu közelében. A tartui Szent János-templom a bombázások következtében kigyulladt és nagyrészt elpusztult. A templomhajó északi fala 1952-ben összeomlott. Észtország szovjet megszállása idején a Szent János-templom romokban hevert, és raktárként használták. A templom évek óta romokban hevert, csak a külső falak és a toronytest állt, amikor lengyel restaurátorok 1989-ben elkezdték a gótikus templom újjáépítését, ezt nagyrészt adományokból finanszírozták. Akkoriban azt tervezték, hogy a templomból koncerttermet alakítanak ki. Miután azonban Észtország 1991-ben ismét függetlenné vált, ezt az elképzelést elvetették. Azóta is folynak a munkálatok, hogy a templomot eredeti külsővel helyreállítsák. A torony új magassága az azt koronázó szélkakassal együtt 63 méter.[14]
Az Észak-Elbai Egyház és Tartu német testvérvárosa, Lüneburg jelentős anyagi hozzájárulást nyújtott. 1997-ben hivatalosan is újjáalakult az Észt Evangélikus-Lutheránus Egyház Tartui Szent János Egyházközsége.
2005. június 29-én (Szent Péter és Pál ünnepén) a felújított Szent János-templomot hivatalosan felszentelték Andres Põder észt lutheránus érsek, Arnold Rüütel észt elnök és Horst Köhler német elnök jelenlétében.[15][16]
A tartui Szent János-templomban 2017 óta új orgona működik. Pascal Quoirin orgonaépítő építette, és 51 regiszterrel rendelkezik három manuálon és pedálon.[17]
A terrakotta szobrok
[szerkesztés]A tartui Szent János-templom az eredetileg 2000 darabos terrakotta szoboregyütteséről ismert, amelyek fele ma is fennmaradt. Ezek mind a templom belsejében, mind a külső falakon megtalálhatók. A figurák számukat, méretüket és művészi kivitelezésüket tekintve egyedülállóak Európában, a legrégebbiek több mint 700 évesek.[18] Az eredeti figurákat ma a szomszédos múzeumban őrzik, amely hű másolatokat készít a templom számára.[19] A templom a Téglagótika európai útjának legészakkeletibb pontja.[20]
Galéria
[szerkesztés]-
A templom 1794-ben -
1901-es állapot -
A Rüütli utca felőli oldal a felújítás után -
A jellegzetesen díszített torony -
A portál terrakotta figurái -
Kiállított terrakotta figurák -
A főhajó karzat felőli része -
Az újjáépített téglaboltívek -
A szentély. Jól látszódik a különbség a főhajó eredeti (jobb) és újjáépített (bal) oldalai között. -
A főoltár -
A templom harangjai
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ n-ost: Bundespräsident Köhler in Tartu. Unikate aus dem Mittelalter (német nyelven). www.ostpol.de. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Hermann von Buxthoeven, németül: Hermann von Buxthoeven, oroszul: Князь-епископ Герман фон Буксгевден (Буксгевден), franciául: Prince-évêque Hermann, finnül: Ruhtinaspiispa Herman von Buxhoevden, észtükl: Vürstlik piiskop Hermann von Buxhövden, svédül: Furstbiskop Herman Herman von Buxhoevden (von Buxhoevden)Hermann of Dorpat (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ Herman von Buxhoevden 1163-ban született. 1219-ben neveztél ki Észtország püspökévé, a püspökség székhelye Leal (Lihula) volt, majd Észtország újabb egyházmegyéi létrejöttekor Dorpat püspökévé vált, e tisztségből 1245-ben mondott le, 1248-ban halt meg Dorpatban. Herman von Buxhoevden öccsének, Albert von Buxhoevden riga alapító püspökének volt a bátjya, egyházi karrierjét testvérének köszönhette. Bishop Herman von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica, Volume 1, Page 472
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXIII:11 Albert livóniai püspök Theodorik helyére testvérét, Hermannt, a nem kevésbé tiszteletreméltó brémai Szent Pál apátot nevezte ki. Albert püspök hírnököket küldött Kurlandon és Samlandon keresztül Németországba, hogy közölje vele ezt a tényt. Ezért Hermann magdeburgi érsekhez ment, és általa felszentelték Észtország püspökévé.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXIV:3 A király a rigaiak által már leigázott és megkeresztelt Saccaliát és Unganniát a szomszédos tartományokkal együtt Livónia egyharmadát adta nekik (Kardtestvérek), kivéve a rigai püspököt és újonnan felszentelt testvérét, Hermannt.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXIV:4 Ugyanez a tiszteletreméltó püspök (Albert) ezért végre elment testvérével, Hermann püspökkel a dán királyhoz.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVI:13 „Ha hajlandó vagy átadni a rigai püspöknek és a Boldogságos Mária-templomnak Észtország egyharmadát, egyharmadát pedig visszaadni Hermann püspöknek, és megelégszel a saját harmadrészeddel, akkor készséggel megtesszük, segítünk neked."
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:1 A tiszteletreméltó Albert püspök eközben sok zarándokokkal és egész kíséretével visszatért Németországból. Vele jött a bátyja, a nem kevésbé tiszteletreméltó Hermann püspök, akit már régen megválasztottak és felszenteltek Észtország püspökévé, és akit a dán király már évek óta távol tartott püspökségétől. De miután a dán király Szászországban német fogságba esett, a rigai püspök és ez a testvére a királyhoz ment, hogy kikérje akaratát és jóváhagyását. Tetszett a királynak, hogy Hermann Livóniába, Livóniából pedig észtországi püspökségébe menjen.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:2 A Militia Testvérek tanácskoztak a püspökökkel, az egyház embereivel és az összes Rigaival a Rigához tartozó észt tartományok felosztása ügyében. Átadták Hermann Unganniát püspöknek tartományaival... Az unganiak is örültek Hermann püspök uralmának, aki Odenpähben tartózkodott.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:5 Mindnyájan hűségesen engedelmeskedtek neki, és seregükkel összegyűltek a Rastigerwe-tónál, és magukhoz hívták a tiszteletreméltó rigai püspököt és nem kevésbé tiszteletreméltó testvérét, Hermann püspököt minden emberükkel, papjaikkal és lovagjaikkal együtt.
- ↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:8 Hermann püspök bement embereivel Unganniába, és elkezdte építeni az erődöt Odenpäh-ben. Az erődbe nemes férfiakat és tiszteletreméltó lovagokat hívott, Engelbertet, thysenhuseni rokonát (generum suum: sógor), Theodorikot, testvérét, Luneburgi Helmoldot, egy körültekintő és nemes embert, valamint Doleni Jánost, és jutalék fejében mindegyiküknek adott egy provinciát vagy kilegundot.
- ↑ Kiriku ajalugu – Tartu Jaani kirik (észt nyelven). (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Lehtipuro, Outi (2001. május 1.). „Suomen tieteen historia 2. Humanistiset ja yhteiskuntatieteet. Päätoimittaja Päiviö Tommila. Helsinki: Wsoy. 2000.”. Elore 8 (1). DOI:10.30666/elore.78309. ISSN 1456-3010. (Hozzáférés: 2025. március 21.)
- ↑ Põhjamaine gootikapärl Tartu Jaani kirik on äratatud uuele elule (angol nyelven). www.lounaleht.ee. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Rede von Bundespräsident Horst Köhler (német nyelven). Die Bundesregierung informiert | Startseite. (Hozzáférés: 2025. március 21.)
- ↑ „Wiederaufbau der Johanniskirche ist Bekenntnis zur gemeinsamen Geschichte“ – Das interaktive Online-Magazin seit 1999 (német nyelven), 2005. június 29. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Tartu (Dorpat), Johanniskirche – Organ index, die freie Orgeldatenbank. organindex.de. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Terrakota – Tartu Jaani kirik (észt nyelven). (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Baltische Baudenkmäler e.V. | Die Terrakotta-Köpfe der Johanniskirche als wichtiger Teil des Kulturdenkmals. baltische-baudenkmaeler.de. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Europäische Route der Backsteingotik (de-DE nyelven). Europäische Route der Backsteingotik. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Henrik Livónia krónikája: Henricus Lettus .szerk.: James A. Brundage: The Chronicle Of Henry Of Livonia (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-12888-9. Hozzáférés ideje: 2022. október 31. A könyv beszkennelt változatának letöltése.
- ↑ Brundage könyve: Henricus, de Lettis, kb. 1259. The chronicle of Henry of Livonia – Henricus Lettus (angol nyelven). New York: Columbia University Press (1893. június 11.). ISBN 978-0-231-12888-9
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johanniskirche (Tartu) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tartu Jaani kirik című eve Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
