Szent Imre-templom (Kaposvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Imre-templom
Kaposvár, Szent Imre-templom.jpg
Vallás római katolikus
Egyházmegye Kaposvári egyházmegye
Védőszent Szent Imre
Pap(ok) Varga László
Építési adatok
Építése 1910–1912 (105 éves)
Rekonstrukciók évei 1970, 1994, 2017
Stílus eklektikus
Felszentelés 1912. november 5.
Felszentelő Rédey Gyula veszprémi nagyprépost
Alapadatok
Hosszúság 35 m
Szélesség 10 m
Elérhetőség
Település  Magyarország, Kaposvár
Cím Szent Imre utca – Németh István fasor sarok
Elhelyezkedése
Szent Imre-templom (Kaposvár)
Szent Imre-templom
Szent Imre-templom
Pozíció Kaposvár térképén
é. sz. 46° 21′ 37″, k. h. 17° 47′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 37″, k. h. 17° 47′ 39″
A Szent Imre-templom weboldala

A Szent Imre-templom Kaposvár egyik római katolikus plébániatemploma. Az 1912-re elkészült épületet eredetileg a közeli főgimnázium kápolnájának szánták, végül egy nagyobb templom épült fel helyette.[1]

Története[szerkesztés]

A 19. század végén Kaposvár gyors ütemben fejlődött, az akkori egyetlen templom pedig egyre kevésbé volt képes befogadni a megsokasodott híveket, ráadásul ezekben az időkben költöztették át a főgimnáziumot (a mai Táncsics Mihály Gimnázium elődjét) a főtérről a mai helyére. Ezek voltak az okai, hogy már ekkor felvetődött egy új gimnáziumi kápolna építésének terve. Ujváry Ferenc plébános közbenjárására a város a római katolikus egyháznak adományozta az új gimnáziumi épülettől nyugatra található telket (ahol ma a főposta épülete áll), de egyrészt pénzhiány miatt, másrészt mivel Ujváry plébános elkerült Kaposvárról, az új kápolna építése nem kezdődött meg.[1]

1902-ben Bécsy Márton, a gimnázium hittanára az iskola katolikus tanáraiból templomépítő egyesületet szervezett,[1] amelyhez 1904-ben csatlakozott maga Németh István polgármester és Bereczk Sándor városi főmérnök is. Az egyesület felhívására az ország különböző részeiről érkeztek adományok papoktól, a lakosságtól, sőt, még Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével az államtól is. A kapott pénzt kiegészítették a tanulók gyűjtései is, amelyet 1903-tól kezdve minden tavaszi szünetben megismételtek. Annak ellenére, hogy ilyen sokan támogatták az építkezést, akadtak ellenzők is: a Berzsenyi nevű kaposvári szabadkőműves-páholy tagjai például megyei és városi fórumokon többször is tiltakoztak a templom építése ellen.[2]

Ahogy gyűltek az adományok, időközben megváltoztak az eredeti elképzelések. Már nem csak egy iskolai kápolnát terveztek, hanem valódi templomot, a környéken kiépülő új utcák (köztük az ekkor létrejött Szent Imre utca) lakói számára. Az eredeti helyet is megváltoztatták: inkább az iskolától északra kezdték el az építkezést. Az alapkőletétel 1910. május 3-án történt, bár az első munkálatok már április 11-én megkezdődtek. Kezdetben Domján Lajos helyi kőművesmester dolgozott a Krisztinkovich Béla (egykori kaposvári gimnazista) tervei alapján zajló építkezésen.[2] Az építőbizottság az alapfalban egy emlékokmányt helyezett el, amely többek között ezeket a szavakat tartalmazta: „Álljon e templom időtlen időkig, lássa a magyar hazát és nemzetet nagynak és szabadnak, hirdessék benne az Úr igéjét rendületlen buzgalommal, hallgassa a magyar ifjúság szent áhítattal és kövesse példáját védőszentjének, Szent Imrének, örökkön örökké![3] Év égére elkészültek a falak, télre a torony is, tavasszal pedig folytatódtak a munkák. 1911-ben azonban beomlott a mennyezet egy része, a pénz pedig elfogyott, így a folytatás veszélybe került. Esterházy Miklós herceg 1912 szeptemberében adományozott 10 000 koronás adománya azonban megmentette az építkezést, így az új mesterek, a gödrei Lamping Ádám és fia, Lamping József, rövid időn belül befejezhették a templomot.[2]

A felszentelést Rédey Gyula veszprémi nagyprépost végezte[1] 1912. november 5-én, Szent Imre napján, akit a templom védőszentjéül is választottak. Éppen ezen a napon tartották a gimnázium százéves fennállásának alkalmából tartott ünnepséget is (bár manapság nem 1812-t, a gimnázium nyilvánosságának elnyerési évét, hanem 1806-ot, az iskola valódi létrejöttének évét tartják az alapítás dátumának[4]). A gimnáziumi emlékkönyv így fogalmaz: „S most büszkén áll gimnáziumunk közelében Szent Imre temploma, [...] s buzdítja ifjainkat a templom védőszentjének, Szent Imre hercegnek követésére.[2]

Az első világháború során, 1916-ban a templom három harangjából kettőt háborús célokra elvittek. A belső festést Z. Soós István helyi festőművész végezte 1925-ben, két évvel később pedig elkészült a főoltár.[1] A következő években látogatottsága egyre nőtt, a tanulók és a leventék mellett a városi értelmiség is nagy számban képviseltette magát a vasárnapi és ünnepnapi miséken. Önálló kórusa nem volt, a gimnázium négyszólamú férfikara énekelt benne.[3]

A második világháború után a templom a jezsuitákhoz került. Dabóczi Mihály és Győri Dezső 1947-ben és 1948-ban elkészítette Loyolai Szent Ignác szobrát, valamint tíz domborművet: előbbi a templommal szomszédos rendház homlokzatára, utóbbiak bejárata mellé kerültek. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, a szobrot az 1962-es államosítás után eltávolították, de nem semmisítették meg (a hulladékok közé került egy kőrakásra[3]), és a domborműveket is sikerült megmenteni: eredeti helyükön befalazták őket. A rendszerváltás után visszaállították a szobrot (ezúttal a templom bejárata mellé), a domborműveket pedig kibontották, így azok ma is láthatók.[1]

A templomot 1970-ben, majd 1994-ben is felújították.[1] Önálló plébániája 1990-ben jött létre, előtte a Nagyboldogasszony egyházközséghez tartozott.[2] Ugyanebben az évben kapott új harangokat is Gombos Lajos őrbottyáni mester jóvoltából.[1] 1993-ban itt tartották a katolikus fiatalok első dél-dunántúli találkozóját, a következő évben pedig megjelent a Szent Imre Híradó című lap első száma. 1996 óta működtetik a Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális alapítványt, amely többek között ifjúsági táborokat támogat, könyveket ad ki, és rendszeresen megszervezi a Szent Imre játszóházat is.[2]

2017 tavaszán újabb, nagyszabású felújítás kezdődött, amelynek során padlófűtést építenek be, szigetelnek, és a padok és a szobrok is megújulnak.[5]

Az épület[szerkesztés]

A templom stílusa eklektikus, de megjelennek rajta neoromanikus elemek is. Ezek legszembetűnőbb példái a bélletes-oszlopos kapuzat, a tölcsérbélletes és ikerablakok, a torony imitált törpegalériája és a vakíves párkányok is. Tornya nyolcszögletű, de nem a latin kereszt alaprajzú templom tengelyében áll, hanem az északnyugati sarokban, a főbejárattal szemben állva attól balra. A négy égtáj irányában óráknak alakítottak ki rajta helyet, ám ma nincs bennük egyetlen toronyóra sem. A főhajó ablakainak fő díszítőelemei Szent Ambrust, Nagy Szent Gergelyt, Szent Ágostont és Szent Jeromost ábrázolják.[2]

Az épület építészeti értéke miatt önkormányzati védelem alatt áll.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h Kaposvár 300 78.
  2. ^ a b c d e f g Kaposvár 300 79.
  3. ^ a b c A templom története a plébánia honlapján. (Hozzáférés: 2015. június 27.)
  4. Kaposvár 300 68.
  5. Megújul a Szent Imre templom. Kapos.hu, 2017. május 4. (Hozzáférés: 2017. május 4.)
  6. 38/1995. önkormányzati rendelet (DOC). Kaposvár önkormányzata. (Hozzáférés: 2015. június 27.)

Források[szerkesztés]

  • Kaposvár 300: L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 – Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1 

További információk[szerkesztés]