Szent Ildefonz
| Szent Ildefonz | |
.jpg) | |
| Születése | |
| 607 | |
| Halála | |
| 667. január 23. (59-60 évesen) Toledo | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja | január 23. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ildefonz témájú médiaállományokat. | |
Szent Ildefonz O.S.B. (latinul: Ildefonsus, spanyolul: San Ildefonso), (Toledo, 607 körül – Toledo, 667. január 23.[1]) szentként tisztelt kora középkori hispániai érsek, egyházi író, Spanyolország egyik védőszentje.
Élete
[szerkesztés]Előkelő családban született, és fiatalon Sevillai Szent Izidor tanítványa volt. Előkelő társadalmi helyzetét és vagyonát feladva – szülei akarata ellenére[1] – kolostorba lépett Toledo közelében.[2] Diakónus volt, és a 656-ban tartott 10. zsinat Ildefonz javaslatára rendelte a december 18-i Mária szülésének várása ünnepet. 657-ben Recceswinth nyugati gót király kérésére fogadta el a toledói érseki címet.[1] Különösen Szűz Mária iránti áhítatáról volt ismert, és könyvben cáfolta a Helvidius-féle eretnekséget, amely Mária örök szüzességét támadta. A legenda szerint egy ízben egy reggel, a gyümölcsoltókor bement a katedrálisba elmondani a matutiniumot, és meglátta Máriát az angyaloktól körülvéve trónján ülni, kezében Ildefonz könyvével. Mária meg is köszönte Ildefonznak a szüzessége érdekében kifejtett buzgóságát.[2]
Más alkalommal állítólag mise közben jelent meg neki Szent Leocadia, Toledo védőszentje, és kijelentette, hol találja meg Ildefonz a már régóta hiába keresett ereklyéit.[2]
Ildefonz 667-ben hunyt el, mintegy 60 éves korában. Szent Leokádia bazilikájában temették el, majd 750 körül az arab hódítók elől a zamorai Szent Péter-templomba vitték át maradványait.[1] A római katolikus egyház szentként tiszteli és halála napján üli meg emlékét. Ildefonzot egyébként Spanyolország egyik védőszentjeként is tesztelik.[2]
Művei
[szerkesztés]Ildefonzról ismert volt, hogy sok prózai és verses művet írt,[3] ezeknek ő maga rendezte 4 csoportba. A művek nagy része azonban elveszett az évszázadok folyamán, ránk csak az első teológiai témakörű kisebb művek maradtakː[1]
- Adnotaiones de cognitione baptismi – „Jegyzetek a keresztség megismeréséhez”; teológiai írás[3]
- Liber de itinere deserti – „A sivatagi útról egy könyvben”; teológiai írás[3]
- De virginitate perpetua beatae Mariae – „Boldog Mária örökös szüzességéről”; teológiai írás[3]
- De viroroum illustrium scriptis – „Hírneves férfiak írásairól”; tulajdonképpen Sevillai Szent Izidor De viris illustribusának kiegészítése 14 egyházi íróval (Nagy Szent Gergelytől [†604] Toledoi Eugeniusig [†657]); a római Gergely kivételével valamennyi író hispániai[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Katolikus lexikon, Ildefonz szócikk
- ↑ a b c d Szentek élete, 111. o.
- ↑ a b c d e Adamik, i. m., 436. o.
Források
[szerkesztés]- Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban: 6–8. század. Budapest: Kalligram. 2014. ISBN 978-80-8101-821-3
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
- Szentek élete az év minden napjára, szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
