Szent Filoména

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Filoména
Santa Filomena (escola europeia do séc. XVIII).png
Születése

Halála

Róma
Tisztelete
Ünnepnapja augusztus 11. (nyugati tradíció),
november 29. (keleti tradíció)[1][2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Filoména témájú médiaállományokat.
Szent Filomena szobor Bambergből

Római Filoména vagy egyházi nevén Szent Filoména (görögül: Φιλομένα), (latinul: Philumenae), (291. január 10.Róma, 304. augusztus 10.) vértanú, a 3. század végén élt, Korfu szigetén született görög királylány. XVI. Gergely pápa nyilvánította szentté 1837. január 30-án kelt Dum in kezdetű dekrétumával,[4][5] két elismert csoda után.[6] X. Piusz pápa a Pias fidelium kezdetű, 1912. május 21-én kelt levelével a Szent Filoména Testvérületet (confraternitas)[7] egyetemes főtestvérületté (archiconfraternitas) emelte.[8] Ennek részeként a világ számos egyházmegyéjében vannak Szent Filoména közösségek, köztük Magyarországon is. A nemzeti közösségek vezetőit a Szent Filoména Nemzetközi Kegyhely templomigazgatója (rector ecclesiae)[9] bízza meg, aki egyúttal a Szent Filoména Egyetemes Főtestvérület lelki vezetője.

Életrajza[szerkesztés]

Szent Filoména tizenhárom évesen halt vértanúhalált Rómában; holttestét a Priscilla katakombában temették el. Nyugvóhelye, a katakomba központjában, a görög kápolna és az ún. nagy lucernárium közvetlen közelében volt, felül. A maradványok kiemelése 1802. május 25-én történt, egyházi részről Philippo Ludovici áldozópap volt jelen.[10] Nevét terrakotta táblára vésték fel, kínzóeszközei jelképeivel együtt, mely tábla három darabra volt törve. Méreteik: 57 cm x 28 cm, 57 cm x 32 cm, 57 cm x 29 cm.

Filoména kilétére a terrakotta táblán kívül nem utalt semmi, mivel a római történetíróktól sem maradtak róla feljegyzések. Ám Filoména egy jámbor domonkos harmadrendinek, Maria Luisa di Gesù-nak (polgári nevén: Maria Carmela Ascione) (1799-1875), a "Fájdalmas Istenanya" laikus közösség megalapítójának, magánkinyilatkoztatásban közölte életét.

Eszerint egy kis görög állam királylánya volt. A királyi párnak nem lehetett gyermeke, de miután Publius orvos tanácsára felvették a kereszténységet, a rá következő évben gyermekük született, akinek a Filoména (görögül: Philoumena) nevet adták. Mindez Diocletianus császár uralkodásának idején történt. A császár hadat üzent a kis államnak, így a király, a királynő és a kis Filoména Rómába utazott, hogy békét kérjenek a császártól. A hatvanéves császárnak megtetszett a tizenhárom éves kislány szépsége, és a békéért cserébe a lány kezét kérte. A kislány elutasította a kérőt, hiszen tizenegy éves korában tisztasági fogadalmat tett mennyei jegyesének, Jézusnak.

A császár börtönbe vetette a kislányt, hogy így hasson rá. A börtönben Filoménának megjelent a Szent Szűz és a Kisjézus, hogy vigasztalják a gyermeket. Miután a császár látta, hogy ez nem törte meg a lány akaratát, elrendelte, hogy kínzással félemlítsék meg. Oszlophoz kötötték és szidalmak között ostorozták. Visszavitték a börtönbe, hogy ott haljon meg, ám Isten angyala meggyógyította. A császár erre elrendelte, hogy egy vashorgonyt kössenek a nyakára és dobják a Tiberisbe. Az angyalok segítségével Filoména megmenekült. A ruháját egy csepp víz sem érte. Majd nyílzáport zúdíttatott a gyermekre, amitől halálos sebet szerzett. A börtönben Isten álmot bocsátott rá, amitől szebben ébredt, mint valaha. Majd a császár elrendelte, hogy tüzes nyilakkal végezzék ki, ám a nyilak megfordultak és a katonákat találták el. Erre a császár elrendelte a gyermek fejének vételét. A lány lelke dicsőségben és győzelemben szállt a mennybe egy pénteki napon, délután három órakor, augusztus 10-én. E csodák láttán sokan felvették a kereszténységet. [forrás?]

Hozzá kapcsolható csodák[szerkesztés]

Filoména nevéhez rengeteg csoda fűződik.[11] Ereklyéit egy olasz városban, a Nolai Egyházmegye területén lévő Mugnano del Cardinaléban őrzik. A csodák többsége is ebben a városban történt, amikor a nagyereklye megérkezett a városba 1805. augusztus 10-én.

A kettő legnagyobb csoda:

  • a halálos beteg, kb. 20 éves, itáliai Giovanna Cescutti (Pascutti) gyógyulása, akinek betegágyánál a helyi pap és a családtagok a Szenthez fohászkodtak, és ezen imameghallgatás révén gyógyult meg a kegyhelytől 730 km-re Velencében, 1835 júliusában; valamint
  • a szintén halálos beteg, 37 éves, franciaországi Pauline Marie Jaricot (1799–1862) gyógyulása a kegyhelyen, 1835 augusztusában.

További néhány csoda: Egy édesanya hozta a templomba nyomorék gyermekét szentmisére, és a konszekrálás szavainál a születése óta béna gyermek mozogni kezdett; és a szentmise végeztével saját lábain jött ki a templomból. Egy vak kislány szemét a gyermek édesanyja a nagyereklye előtt égő mécses olajával kente meg, amire a gyermek látni kezdett.[11]

Utóélete[szerkesztés]

Az Istenes Szent Jánosról nevezett betegápoló irgalmasrendi szerzetesek (franciául: frères hospitaliers), akiket a francia forradalom elűzött Párizsból, az országot járták és alamizsnát gyűjtöttek. Kéregetés közben, Szent Filoména vértanúságáról szóló versekbe foglalt lírát énekeltek. Lyon-ban, 1815-1816. táján betértek a tehetős Jaricot családhoz is. A 17 éves Pauline Marie Jaricot kérésére, a szerzetesek vezetője Paul de Magallon (1784-1859) az itáliai kegyhelyről származó Szent Filoména ereklyét odaajándékozta neki (adományért cserébe).[12] A család, lyoni saját birtokán Szent Filoména tiszteletére kápolnát[13] építtetett, amit "Lorette"-nek neveztek el. Húsz évvel később, Pauline halálos beteg lett, aki az itáliai kegyhelyre vitette magát. Ott csodálatosan meggyógyult; majd hazatérése után a kegyhelyen kapott újabb ereklyéből adott Vianney János ars-i plébánosnak.[14]

Filoména szentté nyilvánítása (1837) után, nevét nem vették fel a Martyrologium Romanum-ba.[15] Marucchi és Bonavenia[16] régészek 1906/1907-ben kétségbe vonták kilétét, ennek hatására a Rítuskongregáció 1961. február 14-én kelt határozatával törölte ünnepét a liturgikus naptárból.[17][18] Antonio Ferrua (1901-2003), aki régész és jezsuita pap volt, Luigi Esposito kegyhelyi templomigazgató kezdeményezésére megvizsgálta a kérdéses terrakotta táblákat, és erről 1963. november 29-én pozitív állásfoglalást adott a Kegyhelynek; szakmailag megcáfolva Marucchi századeleji nézetét.

Az állásfoglalás 1970. december 25-én jelent meg a nolai La Campana című kiadványban. E publikáció utat nyitott Szent Filoména tiszteletének Nolai egyházmegyei folytatására, valamint a Főtestvérület jámbor tevékenysége folytatására.[19]

A franciaországi ars-i papság kérésére Szent Filoména iratanyagát az illetékes kongregációk a 2000-es években újra tanulmányozni kezdték. Céljuk voltaképp az, hogy ők is lehetőséget kapjanak Szent Filoména tiszteletét egyházmegyei szinten hivatalosan ápolni; tekintettel arra, hogy sok csoda fűződik Szent Filoména ars-i kápolnájához is.[20]

A mintegy százéves "Filoména-kérdés" kapcsán (ami a három darabra tört terrakotta-táblák helytelen sorrendiségéből kiindulva megkérdőjelezte, hogy vajon azt a személy jelöli-e, akinek maradványait ez alatt megtalálták) 2005-ben tudományos konferenciát rendeztek; s tekintettel a mindvégig töretlen népszerűségnek örvendő vértanú Szent iránti tiszteletre és imameghallgatásokra, a korabeli kétségeket felülvizsgálták.[21]

A nagyereklye (reliquia maior) helyi- illetve magánáhítatra lett adományozva. E tényeknek az 1805-ben kiállított ereklyeátadási- és hitelesítő iratban (authenticum) benne kell lennie, mivel a Rítuskongregáció 1691. augusztus 11-én kelt általános határozata alapján[22] a Martyrologium Romanum-ban nem szereplő (hiányos vagy bizonytalan történelmi adatokkal rendelkező) katakombaszentek tiszteletére szentmise illetve officium nem volt mondható. Kivéve, a híveknek egy meghatározott területi és személyi körét: 1855-től az ereklyét őrző templomigazgatóságot (nem plébániatemplom), és az egyházmegyét (Nolai Egyházmegye); továbbá 1912-től a Szent Filoména Főtestvérület közösségeit.

A mugnanói lelkész (Francesco di Luca) az újólag kinevezett potenzai püspök (Bartolomeo de Cesare) segítségével jutott a nagyereklyéhez 1805. június 8-án. A szent maradványok felöltöztetése Nápolyban, a gazdag régiségkereskedő Terres-családnál történt 1805 júliusában.[23]

A főtestvérület egyházilag jogi személy, magántársulás (consociatio privata[24]); célja szerint a közösségi tisztelet (cultus publicus) előmozdítását szorgalmazó szervezet. A kezdeményezések (például: Szent Filoména imaóra, szentmise) elfogadásáról, a helyi lelkipásztor és elsősorban a közösségvezető dönt,[25] a szervezet statútumának (szabályzatának) megfelelően. — "Az egyház elfogadja a konfraternitásokat és jogi személyiséget ad nekik; jóváhagyja statútumaikat, nagyra értékeli célkitűzéseiket és istentiszteleti tevékenységüket." (2005)[26]

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

  • 1837-1845 körül jelent meg Budán (gót betűs, német nyelven) a róla szóló "Die heilige Philomena Jungfrau und Märtyrin" című könyvecske. Ez a legkorábbi bizonyíték arra, hogy hazánkban ismerték Szent Filoména történetét és tiszteletére jámbor közösségek alakulhattak.
  • a volt zombori (Bács-Bodrog vármegyei) 19. századi magyar kármelita rendház könyvtárába tartozó Filoména-könyv (jelenleg: Österreichischer Bibliothekenverbund állományában) Barrelle Joseph: "Die wünderthaterinn des neunzehnten Jahrhunderts, oder die heilige Filomena, Jungfrau und Martirinn" (Innsbruck, F. Rauch, 1836).
  • 1800-as évekből való szentkép-ritkaság található róla a budapesti Piarista Múzeumban (leltári szám: 2019.420.1.P.). A papírkép előlapja a "Sta. Filomena" felirat miatt itáliai eredetű. Azonban a kép hátlapjára egy würzburgi német nyomda (J. C. Müller in Würzburg) gót betűs jámbor szöveget nyomtatott.
  • Ima Szent Filoména napján [Áts Benjamin: A hétfájdalmú Boldogságos Szűz Mária... Imádságos és Énekeskönyv (Budapest 1882), VII. rész. Mindenszentek nagy officiuma, 293. oldal.]
  • Winter Ágoston:[27] Mugnanói emlékek (úti beszámoló 1894-ből). Megjelent három részben a "Religio" katolikus egyházi folyóiratban: 54. évf. 1895. évi 49. szám (426-427), 50. szám (434-436), 51. szám (442-443).
  • 19-20. század fordulójára tehető a budapesti Piarista Múzeumban található másik szentkép-ritkaság Szent Filoménáról (leltári szám: 2015.090.1.P.), ami acélmetszet technikával készült, P. I. W. Hoffman műhelyében.
  • a 20. század első felében készülhetett a hazánkban szintén ritkaságnak számító bronz kegyérem Filoménáról, ami Franciaországból került Magyarországra. Ez is a budapesti Piarista Múzeumban található (leltári szám: 2016.602.1.P.). Az előlapon a Szent alakja látható és körívben francia nyelvű felirat: "Ste Philomene priez pour nous". A hátlapon a Szent itáliai kegyhelyi sírja látható, és körívben latin felirat: "Sancta Philumena ora pro nobis". Mindkét szöveg jelentése magyarul: Szent Filoména könyörögj értünk.
  • Dienes Valéria párizsi tartózkodása során hallott Szent Filoména élettörténetéről. A hazatérése utáni években felkérte Feszty Masa művésznőt, hogy készítsen képet az ókeresztény vértanú leányról. Néhány évtizeddel később, Dienes ezt a rózsaszín ruhás festményt a Budapest XII. kerületi, Keresztelő Szent János templomnak ajándékozta. Az ünnepélyes átadás és elhelyezés 1948. október 8-án történt. A kép jelenleg is (2020) itt található.[28]
  • (1946-ban és 1949-ben a belügyminiszter betiltotta a civil és vallásos, ifjúsági és más egyesületeket.)
  • 1996-ban, magyar zarándok hívek keresik fel Szent Filoména nemzetközi kegyhelyét (Mugnano del Cardinale, Nolai Egyházmegye).
  • 1997-ben kétszer jön Magyarországra a kegyhely templomigazgatója Giovanni Braschi; egyrészt Kecskeméten megáld egy Szent Filoména szobrot; másrészt bemutatja Golenszky Kandid (1913-1977) O.Cist. szerzetespap 1950-től kiadatlan, de változatlan tartalommal 1997-ben kiadott "Ismeretlen ismerős. Az ifjúság Szent Filoménája" (Budapest, 1997) című könyvét.
  • 1999-ben, Feszty Masa által 1961-ben festett "Szent Filoména" képre találtak rá az egyik budapesti régiségkereskedőnél. Szent Filoména magyarországi tisztelői a képet megvásárolták és hatósági engedéllyel az olaszországi kegyhelybe vitték ki, ahol ma is látható.
  • 2007-ben ismét Magyarországon járt a nemzetközi kegyhely templomigazgatója Giovanni Braschi; ezúttal március 11-én, a Tolna megyei Kisdorogon, ahol a pécsi megyéspüspökkel találkozott és megáldott egy Szent Filoménát ábrázoló domborművet.[29]


Ugyancsak a Feszty Masa által készített festmény található róla:

  • a Budapest XI. kerületi Szentlélek kápolnában.[30] Az egyik festmény 1961-ben készült, a kápolnabejárattal szemben függ a falon, nagy képkeretben, fehér ruhában van ábrázolva Filoména; s alul jól látható, hogy a képkeretben ereklye is volt több évtizede. A másik festmény a sekrestye felé vezető előtérben függ a falon, fém keretben, kék ruhában van ábrázolva Filoména, fához kötve, nyílvesszőkkel sebezve, égre emelt tekintettel.
  • a Budapest XI. kerületi Szent Imre templom plébániahivatal aulájában (1950-ben készült, eredeti Feszty Masa festmény, Golenszky Kandid részére dedikálva)
  • a Budapest XII. kerületi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban[31] bal oldalon a második fülkében (1948-ban készült eredeti festmény),
  • a Budapest X. kerületi Föltámadott Krisztus-templomban[32] a főbejárattól jobbra,
  • a Budapest II. kerületi Szent Antal plébániatemplom[33] főbejáratánál balra lévő egyházközségi irodában (2018. évi adat),
  • a Budapest III. kerületi Szent József plébániatemplomban[34] a főbejárattól balra lévő fülkében,
  • a Budapest III. kerületi Szentháromság-plébániatemplomban[35] a bejárattól jobbra, a templom végében, az 1952-ben készült kép,
  • a Budapest, XV. kerületi, Rákospalota MÁV Telep Jézus Szíve plébániatemplom urnatemetőjének (a templom hátsó részén, az Oltárhoz viszonyítva) bejáratánál balra fent, Feszty Masa "Szent Filoména" festményének fényképe.
  • az egri Szeplőtelen fogantatás – Nagyboldogasszony (ferences) templom előterében (az 1961-ben készített kép másolata)[36] a főbejárattól balra,
  • a zebegényi Havas Boldogasszony plébániatemplomban,[37] illetve
  • a balatonszemesi Szent Antal plébániatemplomban[38] a főbejárattól balra lévő gyóntatófülke mellett.
  • a zirci Ciszterci Apátság folyosóján (rendházon belül)

Vass Csaba szobrász által készített szobor (1997) található róla a kecskeméti ferences barátok Szent Miklós templomában,[39] valamint Káldor Aurél szobrászművész márvány domborműve (1976) a szentendrei Ferences Gimnáziumban,[40] továbbá Megyeri-Horváth Gábor festménye a békéscsabai Szent Antal plébániatemplom[41] bal oldalhajó végében.

2016. október 1-jén Szent Filoména képével gazdagodott a veszprémi Feltámadt Üdvözítő templom (Károly templom). Feszty Masa festményéről, Lunzer Anikó budapesti festőművész készített másolatot.[42]

Ima Szent Filoménához[szerkesztés]

Üdvözlégy Szent Filoména, felséges védőszentem: légy közbenjárom Krisztusnál, a Te égi vőlegényednél. Könyörögj érettem most és halálom óráján. Szent Filoména, Jézus és Mária szeretett leány, könyörögj érettünk, akik Nálad keresünk oltalmat. Ámen

Vele kapcsolatos[szerkesztés]

Szent Filoména Egyetemes Főtestvérület (Universal Archconfraternity of Saint Philomena).[43] Jogelődje alapítása: Párizs, 1876. október 6. Alapító: Louis Petit francia atya. Jóváhagyó: Joseph H. Guibert[44] párizsi érsek. A korábbi testvérület-et X. Piusz pápa 1912. május 21-én alakította nemzetközi főtestvérület-té.[45] A kegyhely főbb liturgikus napjai: január 10., május 25., augusztus 10., augusztus 11. Ezen kívül, sok más napon is tartanak különféle paraliturgikus programot (például: fesztivál, körmenet, fáklyás felvonulás), amiket a teljes évre vonatkozóan, a kegyhely hivatalos weboldalalán tesznek közzé.

Szent Filoména szűz és mártír tiszteletére, közösségi tagságot jelképező korda (kötél avagy szalag) megáldása: "Benedictio cinguli in honorem S. Philumenae Virg. et Mart." - pro sodalitate sub ejus titulo Parisiis canonice erecta (Approbata a S.R.C. die 20 Dec. 1883). A latin nyelvű szöveg a Rituale Romanum 1883 és 1962 közötti kiadásaiban szerepel.

Die heilige Philomena Jungfrau und Märtyrin. (Geschichte der Auffindung ihres heiligen Leibes im Jahre 1802 zu Rom dessen Uebertragung von Rom nach Mugnano... Mit beigefügter neuntägiger Andacht, Lied und Litaney zur heiligen Philomena, nebst angehängten heilsamen prachtischen Uebungen.) Könyvritkaság, gót betűs. Kiadva: Ofen [Buda], Gedruckt mit Gyurián und Bagó'ischen Schriften [Gyurián és Bagó nyomdája által, körülbelül 1837-1845 között]. Terjedelme: 72 p., 15 cm. A címlap előtt, metszet kép Szent Filoménáról, vászonkötés, puhább papirtáblákkal, arany metszés nyomaival.

A kölni római katolikus dóm mintájára, a délnyugat-indiai Maiszúr városban épített római katolikus székesegyház[46] védőszentje.[47]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ladó & Bíró: Magyar Utónévkönyv (Budapest, Vince, 2005), 174. old.
  2. https://nevnap.org/Filomena/nevnap
  3. November 29-én emlékezik meg a görög egyház Szent Filoménosz (270-ben elhunyt) vértanúról, aki Lykaonien-ból származott. Lásd: Görög nyelvű Szentek Élete. A női névalak, ezzel függ össze.
  4. Decretum. Dum in Sacrorum Rituum Congregatione sedulo de more expendebantur singula rationum momenta… Die 30 Januarii 1837.
    Közli:
    • Felipe Storace: Sermon sobre el culto de Santa Filomena virgen y martyr (Barcelona, 1838), 53-54. oldal,
    • Jean Dache: Vie très-complète de Sainte Philomène (5. kiadás, Párizs [1876]), 103-105. oldal
  5. A dekrétumot hivatalos magyar fordításban közli Golenszky "Ismeretlen Ismerős" (Budapest 1997) című könyve a 61-62. oldalon, latin eredeti nyelven pedig a 97. oldalon.
  6. "Il 30 gennaio 1837, in seguito ai miracoli ottenuti da Pauline Jaricot e da Giovanna Pascutti (Cescutti) di Venezia, papa Gregorio XVI concesse il culto pubblico alla Santa il giorno 11 agosto, l’Ufficio Divino per i sacerdoti della Diocesi di Nola e la Messa dal Comune di una Vergine e Martire per tutti gli altri sacerdoti." — http://www.santiebeati.it/dettaglio/65825
  7. Magyar Katolikus Lexikon > C > confraternitas
  8. Acta Apostolicae Sedis (Róma), 4. évfolyam, 4. kötet, 11. szám (1912. június 12), 398-399. oldal: Archisodalitati ab Opere S. Philumenae…
  9. Egyházi törvénykönyv (1983), 556. kánon.
  10. Massimiliano Ghilardi: Subterranea civitas. Quattro studi sulle catacombe romane dal Medioevo all'età moderna (Edizioni dell'Ateneo, 2003), p. 156. ♦ Mark Miravalle: It is Time to Meet St. Philomena (Goleta CA, 2007, USA), p. 3.
  11. a b Szent Filoména tizenhét közzétett csodájának angol nyelvű leírása részletesen olvasható egyrészt a Szent Filoména Nemzetközi Kegyhely weboldalán, másrészt a Szent Filoména Egyetemes Főtestvérület weboldalán. (01) A fire distinguished due to the presence of a Saint Philomena image which does is untouched by the flames, (02) Healing obtained by the Anna Maria Taigi, (03) Healing of a blind girl, (04) Healing of a crippled boy, eight days after the translation of 1805, (05) Healing of an ulcer on the hand which turned into cancer of a Neapolitan woman, while the body of Saint Philomena was in Naples in the house of Antonio Terres, (06) Healing of cripples, (07) Healing of Joseph Stella, assistant of the archbishop of Imola (Giovanni Maria Mastai Ferretti, later Pius IX.), (08) Healing of the lawyer Alexander Serio. His gift of the Altar and the prodigy of the marble table miraculously repaired, (09) Miracle in the Church of the Cesarea in Naples of the statue of Saint Philomena’s facial transformation (1925), (10) Miracle of Pauline Marie JARICOT (1835. VIII.) and her statement, (11) Miracle of the healing of the franciscan sister Maria Gesualda Garelli, (12) Miracle of the multiplication of the Saint’s relics in the hands of Anselmo Basilici, bishop of Sutri and Nepi, (13) Miracle of the sweating of Saint Philomena’s statue, (14) Miraculous healing of Giovanna CESCUTTI (Venice, 1835. VII.) for the intercession of Saint Philomena, (15) Miraculous healings in Ars by intercession of Saint Philomena (the chapel in Ars), (16) Resurrection from the death of an eight year old boy, (17) The miracle of the Curé of Ars (John Marie Vianney)”
  12. Francis Torchu (ford. Árvay-Nagy Bálint): Az ars-i plébános. Vianney Szent János-Mária-Baptiszta (Budapest 1932), 217-218. oldal
  13. A sziklán álló kápolna jelenleg (2021) is megvan. Címe: 42 Montée Saint-Barthélemy, 69005 Lyon, Franciaország.
  14. Jean Barbier: Le curé d’Ars et Pauline Jaricot (Lyon, 1952)
  15. "St Philomena had never been included in the roman martyrologies in the first place (...). The Roman Martyrology does not, and never did, constitute a comprehensive compilation of every saint and martyr recognized by the Church (...) Because a saint is not in the Martyrology does not mean the Church does not recognize that person as a saint." - Miravalle: It is time to meet St. Philomena (Goleta CA, 2007, USA), p. 36.
  16. Giuseppe Bonavenia: Controversia sul celeberrimo epitaffio di S. Filomena V. e M. (Roma, 1906)
  17. SACRA CONGREGATIO RITUUM \ INSTRUCTIO \ CAPUT V. \ DE QUIBUSDAM FESTIS PARTICULARIBUS IN SPECIE \ B) De festis quae communiter a «devotionis» vocantur \ 33. Ex his festis «devotionis» sequentia e calendariis expungantur, quae ut plurimum in aliis festis aut anni temporibus iam recoluntur, vel cum aliquo tantum loco particulari relationem habent, scilicet: [...] "Festum autem S. Philumenae V. et M. (11 augusti) e quolibet calendario expungatur." [Megjelent: Acta Apostolicae Sedis, 1961. évi 3. szám (1961. március 29.), p. 174.]
  18. http://www.vatican.va/archive/aas/documents/AAS-53-1961-ocr.pdf
  19. 25 dicembre 1970: Viene pubblicata su "La Campana", settimanale cattolico della diocesi di Nola, l’articolo di Antonio Ferrua (1901-2003) della Società di Gesù, del 29 novembre 1963, in cui si riesamina positivamente l’epitaffio.
  20. Jean Philip Nault [ford. Szabó Klára]: Szent Filoména az arsi plébános kis szentje (2009), 18. oldal: "Az arsi papság kérésére az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, valamint a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja tanulmányozni kezdte Szent Filoména iratanyagát." Ugyanez francia eredetiben: "À la demande du Sanctuaire d'Ars, la Congrégation pour le Culte divin a pris en charge le dossier de sainte Philomène, en liaison avec la Congrégation pour la Cause des saints." ― Jean Philippe Nault: Sainte Philomène "La petite sainte du Curé d’Ars" (2008).
  21. Róma, 2005. április 9. – "Conference of Philomenian Studies, 1805-2005" promoted by Msgr. Braschi, rector of the Sanctuary and coordinated by the Prof. Giovanni Ariano. Held in the Basilica of St Sylvester in Rome near Priscilla’s catacombs. Participation included various heads from the International Philomenian Centers and well known scholars. Discussed the "Philomena Question" in knowledgeable, lucid, and exhaustive detail. Conference presenter and webmaster reported that the Sanctuary’s website was receiving more than a million visitor hits a month, thus demonstrating the great renewal in the devotion to Saint Philomena in the 21st Century. - Link.
  22. A római Rítuskongregáció 1691. augusztus 11-én kelt rendelkezését lásd itt: Decreta Authentica, Vol. I. (Roma, 1898), p. 401. "1853. Decretum generale (3246)"
  23. "Im Jahre 1805 hat die Familie Terres, unterstützt vom Bischof zu Potenza [Bartolomeo de Cesare (1805-1819)], in Rom um einen heiligen Leib für ihre Hauskapelle in Mugnano bei Neapel. (...) Weil die Hauskapelle zu klein war für das herbeiströmende Volk (...) Deshalb wurden auch die dringenden Bitten der Bewohner von Mugnano desto eher erhört, und der heilige Leib in ihre Kirche übertragen; und sofort geschahen wieder viele Wunder an Kranken und Blinden." — Otto Bitschnau: Das Leben der Heiligen Gottes (Einsiedeln & Waldshut & Köln, Verlag: Benziger, 1881), p. 594-595. Die heilige Philomena Märtyrerin (11. August) ♦ Francesco di Luca: Relazione istorica della traslazione del Sacro Corpore di S. Filomena vergine e martire de Roma a Mugnano del Cardinale (quarta edizione, Napoli, 1831), p. 81-89: Vestizione del Sacro Corpo (Antonio Terres & Angela Rosa Terres)
  24. Lásd: Egyházi törvénykönyv (1983), 298-299. kánon. Előzmény: Egyházi törvénykönyv (1917), 701. kánon (1) § 2. pont; valamint 720-725. kánon: archiconfraternitas.
  25. Egyházi törvénykönyv (1917), 707. kánon. ♦ Bánk József: Kánoni Jog, I. kötet (Budapest, 1960), 447-450. oldal.
  26. Nép jámborság és liturgia direktóriuma. Alapelvek és iránymutatók. (Szent István Társulat, Budapest, 2005), 55. oldal
  27. Winter Ágoston (1834-1900) esztergomi főegyházmegyés kanonok. 1894 szeptember végén járt egyéni zarándokúton Mugnanóban, Szent Filoména kegyhelyén. Winter ebben az időben a bécsi Pázmáneum rektora volt. Vonattal utazott Nápolyig, s átszállással Baianóig.
  28. Vasdinnyey Miklós cikke Dienes Valériáról. In: "Felsőkrisztina" (a plébánia időszaki kiadványa), 1998. évi Te Deum szám, 6. oldal ♦ Golenszky: Ismeretlen ismerős (Budapest 1997), 100-101. oldal.
  29. Familia magazin, 2007. április-május; Melléklet, 4. oldal
  30. Budapest XI. kerület, Kelenföld, Ulászló utca 15. szám alatti társasház földszintjén.
  31. Budapest XII. kerület, Felsőkrisztinaváros, Apor Vilmos tér 9.
  32. Budapest X. kerület, Pongrác úti lakótelep, Vasláb út 17.
  33. Budapest II. kerület, Pasarét, Pasaréti út 137.
  34. Budapest III. kerület, Békásmegyer-Ófalu, Templom utca 18.
  35. Budapest III. kerület, Hegyvidék, Vörösvári út 110.
  36. Eger, Kossuth Lajos utca 14.
  37. Zebegény, Árpád út 7.
  38. Balatonszemes, Fő utca 32.
  39. Kecskemét, Lestár tér 2.
  40. Szentendre, Áprily Lajos tér 2.
  41. Békéscsaba, Bartoss udvar 1.
  42. "Kis" szentek ünnepe Veszprémben - Veszprémi érsekség, 2016. október 4. [Hozzáférés: 2017. március 25.]
  43. Lásd: http://philomenafamily.org/?page_id=49 Archiválva 2017. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  44. Joseph Hippolyte Guibert (született: 1802-ben, párizsi érsek: 1871-től, bíboros: 1873-tól, elhunyt: 1886-ban)
  45. Pio X: elevò la Pia Arciconfraternita di S. Filomena il 21 maggio 1912 a Pia Arciconfraternita Universale. Amava sentire parlare di Lei e inviò vari doni al suo Santuario, tra questi un magnifico anello d'oro con una grossa pietra preziosa. [Acta Apostolicae Sedis, 1912. Nr. 11., Die 15-06-1912., p. 398-399.]
  46. Az 1886-ban alapított Maiszúri egyházmegye a Bengalurui főegyházmegye tartományába tartozik.
  47. http://www.tribuneindia.com/2002/20020203/spectrum/heritage.htm

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Nyomtatott
  • Francesco di Luca: "Relazione istorica della traslazione del Sacro Corpore di S. Filomena vergine e martire de Roma a Mugnano del Cardinale" (quarta edizione, Napoli, 1831)
  • Giuseppe Dè Povèda: Memorie intorno al martirio e culto della Vergine Santa Filomena (2. Ed., Fuligno/Perugia, 1833)
  • Die heilige Philomena Jungfrau und Märtyrin. [gót betűs kiadvány] Kiadva: Ofen [Buda], Gyurián és Bagó ny. [Körülbelül 1837-1845 között.]
  • Officia sanctorum propria ecclesiae Verulanae nec non recentiora aliorum sanctorum ecclesiae universalis A. S. C. Rituum adprobata ex decrtis... Fortunati Maurizj episcopi verulani edita... (Velitris, 1864), pp. 134-135.: Festa Augusti... die 11., S. Philumenae V. M. ( – az olaszországi Nolai Egyházmegye számára engedélyezett emléknapi szentmise, imádság)
  • Jean Darche: "Vie nouvelle du curé d'Ars et de sainte Philomène, vierge et martyre" (Párizs, 1865)
  • The life and miracles Saint Philomena, virgin and martyr (New York, 1865). — E mű, az eredetileg 1835-ben francia nyelven megjelent (1834-ben Pierre Tobie, svájci püspök álal jóváhagyott) műnek az angol nyelvű fordítása; az angol fordító nevének feltüntetése nélkül. Az angol nyelvű fordítás szöveghűségét nem szavatolja amerikai püspöki jóváhagyás.
  • Louis Petit: "Histoire du culte de sainte Philomène, thaumaturge du XIX. siècle" (Párizs, 1875)
  • Paul Parfait: "Le Dossier des Pélerinages" (Párizs, 1877), p. 291-315. Une mine de Saints [Philomène]
  • Otto Bitschnau: Das Leben der Heiligen Gottes (Einsiedeln & Waldshut & Köln, Verlag: Benziger, 1881), p. 594-595.
  • L. M.: Szent Filoména szűz és vértanú (Budapest, 1895)
  • Francis Trochu: "La 'petite sainte' du Curé d'Ars, sainte Philomène, vierge et martyre" (Emmanuel Vitte, Paris, 1929)
  • Francis Torchu (ford. Árvay-Nagy Bálint): Az ars-i plébános. Vianney Szent János-Mária-Baptiszta (Budapest, 1932)
  • Culto e vita di Santa Filomena vergine e martire (preci in suo onore), 6. ed. / a spese e cura del Santuario di Mugnano del Cardinale (Avella, 1935)
  • Golenszky János Kandid: Ismeretlen ismerős, az ifjúság Szent Filoménája (Szentlélek Baráti Köre Alapítvány, Budapest, 1997) ISBN 963 00 2067 X [A könyv 1950-ben lett nyomdakész, de a hazai politikai okok miatt 27 évvel később került nyomdába.]
  • Lexikon für Theologie und Kirche (Feriburg, 1957-1967), VIII. kötet, 469. old.
  • Margherita Guarducci: "I graffiti sotto la confessione di San Pietro in Vaticano" Vol. I. (Rome 1958), p. 501.
  • Bibliotheca Sanctorum (Róma, 1961-1969), V. kötet, 796. old.
  • George Mauter Markhof: "Das unbequeme Wunder. Kirchenstreit um Philomena 1802-1981" (Poseidon Press, Wiener Verlag. Wien 1981.)
  • Giovanni Braschi: Santa Filomena, questione filomeniana (Mugnano del Cardinale, 1985) (2. ed. 1996)
  • Zippernovszky Judit: Csodatevő Szent Filoména (Szeged, 1995)
  • Lexikon für Theologie und Kirche (Herder kiadó, 1999), VIII. kötet, 244. oldal: "Philomena (Philumena) v. Rom" – a szócikket Hans Reinhard Seeliger írta.
  • Domenico D’Andrea: "I duecento anni del Santuario di Santa Filomena a Mugnano del Cardinale - 1805/2005 - spigolature storiche, curiosità e ricordi" (Mugnano del Cardinale, Comune, 2005) Saggio Monografico.
  • Mark Miravalle: It is time to meet St. Philomena (Queenship publishing, Goleta CA, 2007, USA)
  • Zarándoktalálkozó Szent Filoménával. E család ereje az igazságban és egyszerűségben rejlik. (Kisdorog, 2007. március 11.) Közös szertartást végzett Mayer Mihály megyéspüspök és Giovanni Braschi kegyhelyigazgató. Fazekas Orsolya cikke. - In: Kárpát-medencei Família, családi magazin; IV. évfolyam, 4-5. szám; 2007. április-május; Melléklet, 4-5. oldal.
Francia nyelvű kiadványok
  • Joseph Francois Barelle: La Thaumaturge du XIXe siècle, ou sainte Philomène, vierge et martyre (1835). Impimatur ezen francia nyelvű kiadásra: Pierre Tobie, püspök. Lausanne és Geneve Egyházmegye (Svájc), 1834. július 14.
  • L'Écho de sainte Philomène (1872)
  • Le Messager de Sainte Philomène et du saint Curé d'Ars. – organe mensuel de l'Archiconfrérie universelle de Sainte-Philomène (1878-tól 1946-ig)
  • Szent Filoména Főtestvérület franciaországi közössége eredeti könyvecskéje digitalizálva olvasható itt — Manuel de L'Archiconfrérie de Sainte Philoména (Étable: a l'Église Saint Gervais, Paris, c. 1894).
  • Le Messager de Notre-Dame de la Salette et de Sainte Philomène. – organe mensuel de l'Archiconfrérie universelle de Sainte-Philomène (1947-től 19...-ig)
  • Jean Barbier: Le curé d’Ars et Pauline Jaricot (Lyon, 1952)
  • Szent Filoména ábrázolások nemzetközi jegyzékét (24 országból), valamint latin eredetiben és francia fordításban a "Szent Filoména Szentmise" hivatalos könyörgéseit, olvasmányait lásd itt — Liste internationale (24 pays) illustree de 685 lieux de culte de Sainte Philomene avec 590 illustrations et le texte de sa messe propre (2018. évi összeállítás)
  • Paulus Deusdedit: "Ste Philomène, la Thaumaturge du XIXe siècle" (Éd. Ste Thérèse, c. 2002-2005).