Szent Ámon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Ámon
hitvalló
Születése
294 körül
ókori Egyiptom
Halála
356 előtt
Vádi Natrún
Tisztelete
TisztelikRómai katolikus egyház
Görög ortodox egyház
Ünnepnapjajanuár 26.

Szent Ámon, Amun vagy Ammon (294 körül – 356 előtt) egyiptomi szerzetes, egyike a sivatagi atyáknak.

Élete[szerkesztés]

Nitriában volt anachoréta a 3. század-4. században. Gazdag alexandriai család sarja volt, feltehetőleg a 3. század vége felé született. Szülei 22 éves korában meghaltak, rokonai pedig házasságra kényszerítették. Feleségével úgynevezett „József-házasságban" éltek. 320-ban, a rokonok halála után Amun visszavonult a Nitriai-hegy vidékére, körülbelül 70 mérföldre Alexandriától, felesége ugyanekkor kis női közösséget alapított. Amun nem az első remete volt a vidéken, hisz Palladius közlése szerint már 300 előtt létesültek itt monostorok. Amun 13 napi járóföldre telepedett le Remete Szent Antaltól, aki nagyra becsülte és tanácsaival segítette. Többek közt ő javasolta neki, hogy a remeték élére állítson elöljárót, így a hely lavrává szerveződött. Remete Szent Antalról szóló életrajzában Alexandriai Szent Atanáz megemlíti Amun egyik csodáját is: Amun és társa, Theodórosz, útban Szent Antal felé, száraz lábbal keltek át egy megáradt folyón. Amun Szent Antal előtt halt meg, aki látomásában látta, amint Amun lelkét angyalok viszik a mennybe.

Egy történet az életéből[szerkesztés]

  • „Ammun abbáról mondták, hogy egy maroknyi árpán élt két hónapig. Meglátogatta Poimén abbát, és azt mondta neki: »Ha elmegyek a felebarátom kunyhójába, vagy ha ő látogat meg, mert valamire szüksége van, óvakodok attól, hogy beszélgessünk egymással, nehogy valamiféle idegen téma lopakodjék közé.« Erre azt mondta az öreg: »Jól teszed, az ifjúságnak ugyanis szüksége van az éberségre.«”[1]

Korabeli források[szerkesztés]

Alább korabeli források találhatók magyar fordításban Szent Ámon életéről:

  • Tyrannius Rufinus: Az egyiptomi szerzetesek története (ford. Pataki Elvira), Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2004, ISBN 963 9296 57 0, 128–129. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baán, i. m., 72. o.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]