Szendrei Julianna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szendrei Julianna
Született 1948. május 8.
Budapest
Elhunyt 2013. január 13. (64 évesen)
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikatanár

Szendrei Julianna (Budapest, 1948. május 8.2013. január 13.[1]) matematikatanár, a matematikatanítás nemzetközileg elismert kiemelkedő egyénisége.

Életpályája[szerkesztés]

Polgári család gyermekeként született egyedüli gyermekként. Az általános és középiskolát szülőhelyén végezte, egyetemi tanulmányait a ELTE matematika-fizika tanári szakán folytatta, ahol 1971-ben végzett.

1970-ben kezdett el az Országos Pedagógiai Intézetben munkatársként, ahol fő feladata először az általános iskolai matematikatanítás korszerűsítésében való részvétel volt, a Varga Tamás (tanár) vezette munkacsoportban. Társszerzője volt az 1978-ban megjelentetett matematika tantervnek. Ehhez ugyancsak társszerzőkkel útmutatókat, kézikönyveket, tankönyveket írt. Megtervezte és megszervezte az új tanterv tanítására felkészítő, iskolatévével segített regionális tanfolyamok rendszerét.

1983-ban az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) II. nemzetközi matematika vizsgálat magyarországi lebonyolításáért, a mérés során feltárt adatok és összefüggések dokumentálásáért felelős TOF-80 kutatócsoport tagja.

Később a szakközépiskolák és műszaki szakközépiskolák matematikatanításának gondozója, a matematika OKTV és érettségi felelőse volt már főmunkatársként. Az Országos Pedagógiai Intézet 1990-es megszűnését követően 1991-ig az Országos Közoktatási Intézet főmunkatársa.

1991-től haláláig főállásban a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanított, ahol az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Kar Matematika Tanszékének vezetője volt főiskolai tanári beosztásban.

Doktori disszertációját (Matematikatanításunk nemzetközi mérlegen) matematikai statisztikából 1993-ban védte meg, melyet az ELTE doktori tanácsa 1995-ben PhD egyenértékűnek fogadott el.

Részt vett az 1995-ös és 2003-as Nemzeti Alaptanterv kidolgozásában is.

Három évig koordinálta a TEMPUS 08015-97 számú projektet, amely magyar, francia, olasz, német egyetemek munkáját fogta össze. A projekt témája: a matematika alkalmazásainak, zsebszámológépeknek, személyi számítógépeknek az egyetemi alapképzésben és a tanártovábbképzésben való szerepeltetése.

1977-től élete végéig kooptált tagja volt a svájci bejegyzésű CIEAEM Nemzetközi Matematikatanítási Bizottságnak. 1988-1992 között a bizottság alelnöke, 2003-2007 között elnöke volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A matematika népszerűsítéséért (1987)
  • Beke Manó-díj II. fokozat (1989)
  • Főiskoláért kitüntetés (1998)
  • Széchenyi professzori ösztöndíj (2000)
  • Beke Manó-díj I. fokozat (2001)
  • Kiss Árpád díj (2011)

Fő művei[szerkesztés]

  • A játék matematikája (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 1980, 1984, 1987)
  • Kivi és Apó (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977, 1981, 1985, 1988)
  • Matek-játék (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
  • Szakközépiskolai versenyfeladatok mindenkinek (Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
  • Gondolod, hogy egyre megy? Dialógusok a matematikatanításról. (TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2005)

Hivatkozások[szerkesztés]