Szendrői Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szendrői Jenő
dr. Szendrői Jenő
dr. Szendrői Jenő
Született 1913. február 13.
Makó
Elhunyt 2000. május 20. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
Díjak Kossuth-díj, Ybl Miklós-díj

Szendrői Jenő (ered. Straubert, Makó, 1913. február 13.Budapest, 2000. május 20.) Kossuth-díjas magyar építész.

Családja[szerkesztés]

Szendrői Jenő 1913. február 13-án született Makón. Elődei – Straubert család – a XVIII. század elején kerültek Szegedre, mint telepesek, az Ausztria és Dél-Németország közötti bajor határról. A Dunán jöttek le, majd a Tiszán vissza és Szegeden kötöttek ki. Természetesen a több mint 200 év alatt ez a német eredetű család (ezen a helyen) teljesen elmagyarosodott. A német-magyaron kívül szlovák, sőt, lengyel is akadt a családjában.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte. 15 éves korában érdeklődése a matematika felé fordult. 1930-ban beiratkozott a Budapest Királyi József Nádor Műegyetemre. Egy ideig habozott, hogy gépész vagy építész legyen. Végül az építész kart végezte el. Két professzor volt rá nagy hatással: az egyik Kotsis Iván, a másik Csonka Pál,[1] akinél a bécsi ösztöndíja előtt egy évet a tanszékén, tanársegédként dolgozott. A bécsi Technische Hochschulén végzett építészek számára működött egy „Meisterschule”, így került prof. Siegfried Theiss[2] mellé, ahol városrendezési téma volt a disszertációja.

Bécsből hazatérve 1937-től statikusként kezdett dolgozni Nyíri László irodájában, majd építészként Wanner Jánosnál[3] és Möller Károly[4] irodájában is megfordult. Munkái voltak a Péti Nitrokémia gyárában, annak Mátrai Gottwald Gyula [5] vezette osztályán. 1939-től lett önálló magántervező. Első nagy munkája az egykori Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal székházának statikai tervezése (építész tervező: Janáky István).

Az 1945-ös évet Budapesten élte át. 1945–48 között magánmérnökként dolgozott tovább. 1948-ban, az államosítások évében megalakult az első állami tervezőiroda, a MATI (Magasépítési Tervező Iroda), ahol az egyik középület-tervező csoport vezetője lett. Ebben az időben tervezett épületei: Fehérvári úti SZTK-rendelő (Lévai Andorral[6]), az Agrártudományi Egyetem Ménesi úti épülete (Lauber Lászlóval), valamint a Honvédelmi Minisztérium I. sz. épülete (Bp. V. Falk Miksa utca 9–11. – ma: Nemzetbiztonsági Hivatal)

1951-ben kinevezik Lux László, az IPARTERV igazgatója mellé főmérnöknek. Szendrőivel együtt ment Lauber László is. Ekkor tervezték együtt a Honvédelmi Minisztérium II. épületét, (Bp. V. Balaton utca 7–11.), a Vas- és Fémipari Kutatóintézetet (Fehérvári út), valamint a Dunai Vasmű bejárati épületét Sztálinvárosban (Dunaújváros).

1954-ben kinevezik az IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI ÉPÜLETTERVEZŐ VÁLLALAT igazgatójává. Ezt a funkciót 1957-ig látta el, majd újból a vállalat főmérnökeként dolgozott, 1971-ig. Ezen időszakban fejlődik ki az ipari csarnokok elemeinek tipizálása és gyári előállítása. A vezetése alatt munkatársaival végzett közös munka révén Magyarországon az IPARTERV lett az ipari épülettervezés központja – a helyszíni előregyártás pedig nemzetközi hírű. Ezért kapta meg a vállalat az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) „August Perret”[7] díját 1961-ben.

Az IPARTERV-nek 1971-ig volt főmérnöke. 1954–56 között Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára, majd 1970–72 között elnöke volt. 1971–78 között a Műszaki Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Tanszékének „tanszékvezető” egyetemi tanára.

1957-ben elvállalta a MÉSZ mellett működő Mesteriskola vezetését. Az iskolát a Minisztérium 1960-ban – mint nemkívánatosat – megszüntette. A megszüntetés elsődleges oka az „elitképzés” vádja volt. 1970-ben újraindult a Mesteriskola, melyet még nyugdíjazása után is vezetett, 1996–98 között. A XIV. ciklust még Szendrői Jenő vezette, Szentkirályi Zoltánnal[8] és Arnóth Lajossal.

2000. május 20-án halt meg a Kútvölgyi klinikán. Kérésére Csobánkán temették el, ahol évtizedeket töltött hétvégi házában, és ahol pályatársai, mesteriskolásai rendszeresen látogatták.

Dr. Szendrői Jenőnek a MÉSZ újjáalapító és rendes tagjának, a Mesteriskola létrehozójának, több építésznemzedék tanítómesterének tiszteletére és emlékezetére 2005-ben Szendrői-díjat alapított a Magyar Építőművészek Szövetsége. „A kitüntetést az kaphatja, aki szellemével, alkotó magatartásával, a névadó erkölcsi és valóságos üzenetét törekvéseiben megtestesíti.” A díjat minden évben a MÉSZ tavaszi közgyűlésén ünnepélyes keretek közt egy jelölt veheti át.[9]

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Bp. XI., Zámori út 2/b: háromlakásos társasház (Várhegyi Bélával) (40-es évek eleje)
  • Dés városközpont (Németh Pállal) (40-es évek eleje)
  • Kolozsvári repülőtér hangára (statikusként) (40-es évek eleje)
  • Szeged, Széchenyi tér – Károlyi u. – Fekete sas u.: háromemeletes ikerház és bank (1941)
  • Hétvégi házak a budai hegyekben (Schall Józseffel[10]) (1941)
  • Bp. I., Fő u. 66–68: Anyag- és Árhivatal (statikusként Janáky István építész mellett) (1942)
  • Bp. XII., Királyhágó u. 1–3: Honvéd Tiszti Kórház sérült vasbetonszerkezeteinek megerősítése (1945)
  • Bp. VIII., Horváth M. tér: József Telefonközpont újjáépítése (Hübner Tiborral) (1948)
  • Bp. XI., Fehérvári út 12: Rendelőintézet (Lévai Andorral) (1949)
  • Bp. V., Falk Miksa (Honvéd) utca 9–11: Honvédelmi Minisztérium I. épület (ma: Nemzetvédelmi Hivatal) (Hegedüs Bélával) (1949)
  • Bp. V., Balaton utca 7–11: Honvédelmi Minisztérium (Lauber Lászlóval) (1949–50)
  • Bp. XI., Ménesi út 44–48: Agrártudományi Egyetem (ma: Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) (Lauber Lászlóval) (1949–50)
  • Bp. XI., Fehérvári út 130: Vas- és Fémipari Kutatóintézet (Lauber Lászlóval) (1949–50)
  • Sztálinváros (ma: Dunaújváros), Vasmű-tér 1–3: Dunai Vasmű bejárati és igazgatási épülete (Lauber Lászlóval)(1950–51)
  • Inotai Alumíniumkohó (Lauber Lászlóval és Mátrai Gyulával) (1952)
  • Bp. II., Pasaréti út 11–13: Vasas Teniszcsarnok (Menyhárd Istvánnal[11]) (1957)
  • Bp. XI., Fehérvári út 68: Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár (Arnóth Lajossal[12]) (1962)
  • Nyíregyházi Konzervgyár (Földesi Lajossal[13]) (1964)
  • Bp. XI., Budafoki út 42. MAFC lágymányosi uszodája (Lakatos Évával) (1976)
  • Badacsonyi vitorláskikötő (statikusként Kapitány József építész mellett) (1996)
  • Csobánkán családi házak

Tervek[szerkesztés]

  • Tabáni erdőszálló, I. díj (1938)
  • Ferihegyi repülőtér I. terminál (Németh Pállal), megvétel (1939)
  • Metró Baross téri állomása (Lauber Lászlóval), I. díj (1950)
  • Nagymarosi Vízierőmű (Arnóth Lajossal és Gulyás Zoltánnal) (1959)
  • Debrecen: Biogal Gyógyszergyár, tanulmányterv (Gulyás Zoltánnal) (1963–64)
  • Bp. XII., Petényi köz 10: Műszeripari Kutatóintézet székháza (Schulteisz Imrével és Tokár Györggyel[14]) (1980)
  • Több mint 30 – változatos témájú – pályázaton kapott díjat vagy megvételt

Fontosabb publikációi[szerkesztés]

  • Az ipari épülettervezés fejlődése 1951-ben (Magyar Építőipar 1952/2)
  • Magyar építészet 1945–1955 (a MÉSZ megbízásából vezetésével szerkesztették: Bajnay László, Bonta János, Dr. Göngyösi István és Kürthy László)
  • Ipari építészetünk (Budapest, 1965)
  • Magyar építészet 1945–1970 (Budapest, 1972)
  • Ipari épülettervezés (egyetemi tankönyv, 1972)
  • Neue Architectur in Ungarn 1945–1970 (Budapest–München, 1978)

Képgaléria[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Rados Jenő: Magyar építészet története. (Műszaki Könyvkiadó. 1971.)
  • Művészeti kislexikon. (Akadémia Kiadó. 1973. 593. old.)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 288. o. ISBN 963101780X
  • IPARTERV 1949-74. (Vállalati kiadvány)
  • Ki kicsoda. (Kossuth Kiadó 1981. 666. old.)
  • Az IPARTERV negyven éve. (Magyar építőipar. ÉTE folyóirata. 1988/12. sz.)
  • A magyar tervezőirodák története. (ÉTK. Kft. 2001. 149-166. old.)
  • Arnóth Lajos: Szendrői Jenő (Új magyar Építőművészet. 2002/1. sz. 44-46. old.)
  • Arnóth Lajos: Búcsu Szendrői Jenőtől a Mesteriskolán. (Új Magyar Építőművészet. 2000/4. 2-3.).
  • Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Az építészet ürügyén. Beszélgetés Szendrői Jenő Kossuth-díjas építésszel. (TERC Kiadó. 2007. Interjúkötet. Tíz építészportré 1977-1995)

Források[szerkesztés]

  1. Csonka Pál
  2. Siegfried Theiss (1882-1963) építész. A Technische Hochschule professzora. 1925–45 közt saját mesteriskolát tartott fenn Wien-ben.
  3. Wanner János: (1906–?) magyar építész. Le Corbusier irodájában dolgozott. Kiemelkedő alkotásai Budapesten: a II., Szilágyi Erzsébet fasor 61. alatti bérház (1936) és a Mérnök Kamara székháza az V., Szalay utca 106. alatt (1941). A II. világháború után Svájcba emigrált.
  4. Möller Károly (1894–1945): építész. Külföldi tanulmányút után apja műtermében dolgozott s részt vett restauráló, templomépítő munkáiban. Önállóan bérházakat tervezett, utóbb építőanyagok és szerkezetek kutatásával ill. ismertetésével foglalkozott. Az Építési Zsebkönyv szerkesztője volt.
  5. Mátrai Gottwald Gyula (1905-1977) mérnök. Kossuth-díjas. IPARTERV-ben az előre gyártott nagy fesztávolságú vasbeton keretszerkezetekkel a hazai építés jelentős alkotásait hozta létre. (Inotai erőmű)
  6. Lévai Andor
  7. Auguste Perret (1874-1954) A francia vasbeton építészet nagymestere. Az UIA első elnöke
  8. Szentkirályi Zoltán
  9. Kivonat a MÉSZ 2005. április 10-i alapítóleveléből
  10. Schall József
  11. Menyárd István
  12. Arnóth Lajos
  13. Földesi Lajos
  14. Tokár György
  • Az *-al jelöltek az IPARTERV fotói. (Engedély a képek vitalapján).
  • In memoriam Szendrői Jenő. (Arnóth Lajos. A Magyar Építész Kamara „Építész évkönyv 2000. 80-81. old.)
  • A minőség keresése. Szendrői Jenő emlékezete.(Elmondta Arnóth Lajos a „2 nap tanítás – 2001, március 22-23 – alkalmából az Iparművészeti Főiskolán).
  • Prohászka László: Szendrői Jenő. (ARTPORTAL)
  • Szendrői Jenő (1913-2000) építész emlékkiállítása a HAP Galériában