Szegedi Mihály (színigazgató)
| Szegedi Mihály | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1931) | |
| Született | 1833 Máramarossziget |
| Elhunyt | 1887. április 7. (53-54 évesen)[1] Budapest |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szegedi Mihály, Szegedy (Máramarossziget, 1833 – Budapest, 1887. április 7.)[2] színigazgató.
Pályafutása[szerkesztés]
Eredetileg kéményseprő-mesterséget folytatott egy erdélyi kisvárosban, s mielőtt színigazgató lett, táncmesteri foglalkozást is űzött.[3] Amikor megjelent a városban egy vándortársulat, beleszeretett a primadonnába és megkérte a kezét. A hölgy igent mondott, erre Szegedi eladta házát és földjét, majd megpróbálkozott a színigazgatással.[4] 1866 elején Sárospatakon lépett fel először mint színész, azonban működése során nem ért el sikereket. 1869-ben megalapította önálló társulatát, amellyel vidéken turnézott pl. a Tolonc (Tóth E.); Szép Helena (Offenbach); Parlagi Jancsi (Théaulon de Lambert); Egy katona története (D’Ennery-Common) című darabokkal. Minden vagyonát színigazgatói munkájára fordította, később a színészegyesület segélyezte. Nem tudott sem irni, sem olvasni. Ebbéli tudatlanságát úgy palástolta el, hogy megkért egy színészt, hogy olvassa el a neki küldött levelet vagy sürgönyt, mert ő otthon hagyta az okulárét.[5] Emiatt sokat élcelődtek is vele, erről tanúskodik a következő anekdota is: "[...] analfabéta volt az istenadta, se írni se olvasni nem tudott. Ezt a színészek is jól tudták és egyszer, amikor az „igazgató úr" a színház előtti kispadon újságot olvasott — persze fordítva tartotta a lapot — megkérdezte egy színésze: mit olvas, dirikém? Mi újság a nagyvilágban? — Van újság, nézd csak fiam, megint valami vasúti szerencsétlenség történt. Kisiklott a mozdony, itt van ni, a kerekei égnek állnak. Én mondom neked, sokkal biztosabb az ekhós szekérrel utazni, mint ezeken a fránya masinákon."[4]
Utolsó évében Kecskeméten megőrült, dühöngési rohamokban szenvedett, melyek környezetére veszélyessé váltak. Ennélfogva felesége és egy rendőrbiztos Kecskemétről felvitték a fővárosba, a Rókus-kórház megfigyelő osztályára.[6] Feleky Miklósra, a szinészegyesület alelnökének jutott a feladat, hogy az angyalföldi tébolydában helyezze el Szegedit. Időnként még itt is ki-kitört belőle az elementáris humor. A tébolyház igazgatóját súgónak akarta szerződtetni, de csak úgy, ha bebizonyítja neki, hogy tud írni és olvasni.[3] Végül 1887 áprilisában elborult elmével hunyt el az intézményben agyhűdés következtében.
„Ez a Szegedi Mihály valódi típusa volt a régi színigazgatóknak. Igazi marha ! ... T. i. Ezt a szót ő hozta divatba, ő használta, sőt azt hiszem, nagy művészünk: Újházi is tőle örökölte. Ha valakit szeretett, annak azt mondta: Marha! Ha valakit gyűlölt, annak nem volt más neve, mint marha! Ezt a kifejezést különböző taglejtéssel és arckifejezéssel kisérte. Valóságos tanulmány volt. Meg is adta ennek a marhának sokszor az árát.
Igy a többek között egy kisebb város játszhatási engedélyét akarta elnyerni. Beállíta főszolgabíróhoz és minden bevezetés nélkül igy szólítja meg:
— Én Szegedi Miska színigazgató vagyok. Add a várost, te marha!
A főszolgabíró ámultában nem tudott szóhoz jutni. Szegedi Mihály fölénynyel odavágja:
— Igen, igen, mit bámulsz te marha ?
A főszolgabíró behivatta a rendőrt.
— Csukjátok le ezt az embert.
Szegedi Miska szabódni kezdett s mikor a rendőr vezetni akarja, még egyszer visszafordul mondván:
— Le akarsz csukatni, te marha?
A főszolgabíró még egy rendőrt hivatott. Már az ajtónál vannak, mikor belép a főszolgabíró egy barátja, aki egyszersmind Szegedi személyes ismerőse volt. Szegedi a most érkezetthez siet e szavakkal:
— Jó, hogy jösz, te marha, nézd, le akar csukatni ez a marha! (A szolgabiróra mutat.)
A szolgabiró barátja felismeri a helyzetet, kimagyarázza a dolgot, mire a főszolgabíró elbocsátja az igazgatót.
Szegedi indul az ajtó felé. Megáll. Félszemmel a szolgabiró felé hunyorit és kivágja :
— Látod, ki vagyok én, te marha!”– Kövessy Albert: Visszaemlékezések. Ellenzék, 1910. szeptember 6. / 105. szám, 2-3. old.
Neje Péterfi Eliz (másként Péterffy Eliza, született Suba Erzsébet) színésznő volt, aki 1841-ben született Marosvásárhelyen, s meghalt 1905. november 19-én, Budapesten, a Rókus kórházban 52 éves korában.[7]
Működési adatai[szerkesztés]
- 1869–70: Nyíregyháza
- 1870: Kisvárda, Mátészalka, Zilah, Nyíregyháza, Torda
- 1871: Dés, Zilah, Tokaj
- 1871–72: Rozsnyó
- 1872: Losonc, Szolnok, Nyitra
- 1873: Rimaszombat, Nyitra, Baja, Eger, Ungvár
- 1874: Sátoraljaújhely, Eger, Gyula
- 1874–75: Ungvár
- 1875: Sátoraljaújhely, Munkács
- 1875–76: Szatmár
- 1876: Zilah, Tasnád
- 1877: Sárospatak
- 1878: Homonna, Nagymihály, Kisvárda
- 1878–79: Sátoraljaújhely
- 1879: Nagymihály, Nagyszalonta, Belényes
- 1880: Újszentanna, Békéscsaba, Nagyszentmiklós
- 1880–81: Lugos
- 1881: Lippa, Temesvár, Versec
- 1883: Lugos, Félegyháza, Cegléd
- 1883–84: Cegléd
- 1884: Karcag, Szolnok, Csongrád
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány
- ↑ Bp.-terézvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 260/1887. folyószám.
- ↑ a b Vendégszerepléseimből. Irta: Feleky Miklós. Magyar Szemle, 1891. augusztus 2. / 31. szám, 365. old.
- ↑ a b Garay Béla: A kulisszák világából. Magyar Szó, 1980. július 23. / 201. szám, Szivárvány. A Magyar Szó melléklete. 1980. július 23. / 118. szám.
- ↑ Színházi Élet - 1923/5. szám. 63. old.
- ↑ Fővárosi Lapok, 1887. január 19. / 18. szám, 125. old.
- ↑ Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 3660/1905. folyószám.
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar Színművészeti Lexikon IV. kötet, 194. oldal