Szecsuan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szecsuán szócikkből átirányítva)
Sichuan (四川省
Sìchuān Shěng)
China Sichuan.svg
Rövidítés: 川 / 蜀
pinjin rövidítés: Chuān / Shǔ
Név eredete 川峡四路 (chuānxiá sìlù) rövidülése
四 (sì) – négy
川 (chuān) – folyó
Közigazgatás
Ország  Kína
Közigazgatási szint Tartomány
Székhely Csengtu
Prefektúrák (地区) 21
Megyék (县) 181
Járások (乡) 5011
A KKP tartományi bizottságának titkára Zhang Xuezhong
Kormányzó Zhang Zhongwei
Terület 485 000 km²,
5. a rangsorban
ISO 3166-2 51
Népesség
Teljes népesség 87 250 000 fő (2004) +/-
Népsűrűség 180 fő/km²
Főbb nemzetiségek Han – 95%
Yi – 2,6%
Tibeti – 1,5%
Qiang – 0,4%
GDP 2004
GDP 655,6 milliárd CNY,
9. a rangsorban
GDP per fő 7510 CNY,
26. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Sichuan weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szecsuan témájú médiaállományokat.
A Szecsuani-medence kijárata, a Jangce szurdoka

Szecsuan Loudspeaker.svg kiejtése (kínai: 四川, pinjin: Sìchuān, magyar átírás: Szecsuan vagy Szecsuán) a Kinai Népköztársaság közép-nyugati tartománya. Területe 485 000 km², lakossága 87 millió fő. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Csengtu. 1997-ig Szecsuan tartomány része volt a hatalmas Jangce-parti nagyváros, Csungking is, amelyet akkor a környező területekkel mintegy 83 000 km-en, 30 millió lakossal önálló tartománnyá szerveztek.

Nevének eredete[szerkesztés]

A tartomány neve kínaiul négy folyót jelent.[1] Ezek a Jangce, a Csialing, a Min-folyó; ami a negyediket illeti, arra vonatkozóan több nézet is van, általában a To-folyót sorolják ide.[2]

Történelem[szerkesztés]

Szecsuanban és a szomszédos Jünnan tartományban élt már az i. e. 11. században a félig-meddig mitikus pa törzs vagy bó nép, akiket később a kínai terjeszkedés asszimilált.

Az bronzkorban Szecsuan területén egy önálló, a kínaitól független magaskultúra alakult ki. A korai időkben kevés kapcsolata volt Kínával. Önálló írás ugyan kialakult, de a fennmaradt szövegek annyira mitológikusak, hogy történeti forrásnak csak korlátozottan alkalmasak. Államukat i. e. 316-ban a Csin fejedelemség hódította meg, amely i. e. 221-ben egész Kínát egyesítette. A területet betagozták a Csin-dinasztia birodalmába.

A terület határvidék maradt Tibet felé, és sokat szenvedett a Tibettel vívott háborúk miatt. Kínából küldött alkirályok uralkodtak felette jelentős autonómiával. Azokban az időszakokban, amikor Kínában meggyengült a központi hatalom, akkor gyakorlatilag független volt a medence uralkodója.

A kínaiak hamar kiépítették a kínai rendszerű mezőgazdasághoz tartozó vízügyi létesítményeket. Ezt népességrobbanás követte.

A mongol hódítás elleni harc idején állami monopóliummá tették a teakereskedelmet. A cél az volt, hogy pénzt szerezzen az állam lovak vásárlására. A monopólium nagyon gyorsan lerombolta a gazdasági életet, majd a katonai védelem is összeomlott. A mongol Jüan-dinasztia Szecsuant is elfoglalta.

A Ming-dinasztia idején nagyszabású építkezések folytak. Főleg buddhista vallási épületeket emeltek. Ezek ma is jó állapotban vannak. A 17. század közepén parasztháború tört ki. Nem a helyi parasztság lázadt fel, hanem Észak-Kínából törtek be felkelő hadak. A harcok elképesztő méretű pusztítással jártak. Utána több mint száz évig tartott a tartomány újra benépesítése. Ezt már a mandzsu dinasztia végezte el. Az ő uralmuk alatt, a 18. század elején szervezték rendes kínai tartománnyá a Szecsuani-medencét.

A második kínai–japán háború idején a japánok elfoglalták Pekinget, Sanghajt, Nankingot, Wuhant, tehát a kínai síkság nagyvárosait. Ekkor a Kuomintang kormány Szecsuan akkori legnagyobb városába, Csungkingba települt és itt maradt 1945-ig.

1949-ben, már a Kínai Népköztársaság kikiáltása után, a tartomány védelmét személyesen Csang Kaj-sek irányította. Ennek ellenére a kommunista csapatok nagyon gyorsan megszállták.

1955-től 1997-ig Szecsuán volt Kína legnépesebb tartománya. A nyolcvanas évek közepén már százmillió ember élt itt. 1997-ben is csak azért vesztette el vezető helyét a rangsorban, mert Csungking várost elválasztották a tartománytól és önállóan lett tartományi szintű igazgatási egység.

Földrajz[szerkesztés]

Szecsuan földrajzilag a központi medencéből és az azt övező hegyvidékekből áll. Az egyébként teljesen zárt medencének egyetlen kijárata van, a Jangce szorosa kelet felé. A környező hegyláncok különösen nyugaton, Belső-Ázsia felé igen magasak. A leghíresebb csúcs a 3099 méteres Omej-hegy, a buddhizmus egyik szent hegye. Északon a peremláncok 2000-3000 méter közötti magasságot érnek el, délen és keleten pedig 1500-2200 méteresek. A medencét magát is a hegyrögök több sora 250-700 méter közötti tengerszint feletti magasságú kisebb részekre tagolja, melyek közül legjelentősebb a síksági jellegű, negyedidőszaki üledékekkel kitöltött, termékeny, és emiatt rendkívül sűrűn lakott, Csengtui-medence nyugaton. A medence középső része jobbára 300-700 m magas, meglehetősen meredek falú homokkőtáblákból és köztes völgyekből-völgymedencékből álló, eróziósan erősen felszabdalt lépcsővidék. Keleten több párhuzamos, 800-1600 m-ig magasodó homokkővonulat található, köztük keskeny folyóvölgyek helyezkednek el.[3]

A Szecsuani-medencétől északra és északkeletre a Sárga-folyóig, illetve a Vej völgyéig terjedő széles, tagolt hegyvidék a belső-ázsiai láncos röghegységek folytatása. Északi része a több párhuzamos nyugat-keleti irányú vonulatból álló, 450 km hosszú Csin-hegység, más néven Csinling. Gránitból, gneiszből és kvarcitból felépülő csúcsai általában 2000-3000 méteresek, legmagasabb pontja, a Tajpajsan 3767 méteres. Míg a hegység láncai észak felé meredekek, addig délen paleozoikumi palával borítva lankásabban ereszkednek le a Hansuj-folyó teraszos völgyére. Gerinceit a pleisztocénban jég csiszolta. Híres csúcsa északkeleten az ugyancsak Kína szent hegyei közé tartozó, 1997 méteres Hua-hegy(wd) (Hua-san), öt, szinte függőleges gránitszirtjével. Kelet felé a hegység folytatását a Kínai-alföldbe beékelődő, helyenként még 2000 m feletti, de egyre jobban lealacsonyodó és szigethegyekre szakadozó Funiu-hegység alkotja.[4]

Éghajlat[szerkesztés]

A Szecsuani-medence éghajlata a monszun által befolyásolt, csapadékos nyarú szubtrópusi klíma. A környező hegyek miatt nagyon enyhe, viszont ködös, borús a tél. A januári középhőmérséklet 5–8 °C. A nyár forró és párás, a júliusi középhőmérséklet 26–30 °C között mozog, az abszolút maximumok meghaladják a 40 °C-t, magas páratartalom mellett. Az évi 900-1300 mm (a hegyekben akár 1800 mm) csapadék nagy része nyáron hullik. A medence vízhálózata emiatt nagyon sűrű. Eredeti növényzete lombhullató és örökzöld növényekben gazdag (tölgyek, bambuszfélék), hegyeinek állatvilága különleges, emblematikus állata az óriáspanda.[3]

Közigazgatás[szerkesztés]

Szecsuan tartomány 18 prefektúrai szintű városra és 3 autonóm prefektúrára van felosztva.

Prefektúrai szintű városok:

Autonóm prefektúrák:

Gazdaság[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos 600. o.
  2. Polonyi 310. o.
  3. ^ a b Ázsiaföldr 160. o.
  4. Ázsiaföldr 161. o.

Források[szerkesztés]

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215  
  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. ISBN 963 05 2277 2 (1980) 
  • Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 9632432568  

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szecsuan témájú médiaállományokat.