Szebenjuharos
| Szebenjuharos (Păltiniș, Hohe Rinne) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyszeben megyei jogú város |
| Irányítószám | 550001 |
| Körzethívószám | +40 x69[1] |
| SIRUTA-kód | 143478 |
| Népesség | |
| Népesség | 11 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1440 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 15″, k. h. 23° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 15″, k. h. 23° 56′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szebenjuharos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szebenjuharos vagy Magascsorgó (románul: Păltiniș, németül: Hohe Rinne) magaslati üdülőtelep, télisportközpont és klimatikus gyógyhely Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Románia legmagasabban fekvő üdülőhelye. Tengerszint feletti átlagos magassága 1440 m. A Szebeni-havasokban található, központja Resinártól 20 km-re délnyugatra. Nagyszebenből naponta négyszer közlekedő autóbusszal érhető el. Bár több más község területén fekszik, közigazgatásilag Nagyszebenhez tartozik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Német nevét az azonos nevű forrásról kapta. Román nevének jelentése 'juharos'. Magyarul a német név tükörfordításával néha Magascsorgónak nevezik, de a név nem terjedt el.
Története[szerkesztés]
A Keresztényszigethez tartozó területen a Siebenbürgischer Karpatenverein hozott létre üdülőhelyet az 1890-es években, orvosi ellátással és fürdővel. Az építkezések vezetője Carl Conradt nagyszebeni orvos volt. 1898 és 1902 között kiépítették az idevezető utat. Az első sípályát 1914-ben adták át, az áramot 1927-ben vezették be. 1930-ig omnibusz, később autóbusz járt föl Nagyszebenből.
1975-től 1987-es haláláig itt élt Constantin Noica filozófus. A lakóhelyéül szolgáló 23-as számú turistaházban rendszeresen felkeresték tanítványai. A „păltiniși iskola” néven emlegetett kör történetét Gabriel Liiceanu írta meg (angol fordítása: The Păltiniș Diary, CEU Press, 2000). Noicát itt is temették el, az Urunk színeváltozása templom melletti remetekolostorban.
A 20-as számú (Sinaia-) villát a Ceaușescu-korszakban a diktátor fia, Nicu használta.
Képek[szerkesztés]
-
A Noica-ház -
Az egykori păltiniși tekepálya a nagyszebeni szabadtéri múzeumban (1920 körül resinári mesterek építették) -
-
-
A Szebeni-havasok
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Emanoil Munteanu: Istoria poștală a Sibiului pînă la unire. (Sibiu, 1980)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}