Szebah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szebah (más írásmóddal szebakh, ritkán szebbakh, arabul: سباخ Sibāḫ, azaz „trágya”) a termőföldek trágyázására, vagy tüzelőnek használt, bomló szervesanyagot tartalmazó, száraz anyag. Az elnevezés az arámi nyelvből származik, jelentése száraz föld.

A szebah leggyakrabban ókori vályogtégla építmények törmeléke, vagy málladéka, amely rendkívül száraz. A vályogtégla a rézkori kultúrák elsődleges építőanyaga volt, és készítéséhez szalmát és töreket kevertek az agyagba, amely a teherbírását növelte. Ez nagy nitráttartalmú komposzttá bomlik le (különösen az ókori Egyiptom építményei esetében, ahol a téglák készítéséhez használt agyagos iszap a Nílus hordaléka miatt eleve gazdag volt nitrogénben és más fontos tápanyagokban), amely a sivatagos területeken a termőterületek trágyázásához igen alkalmassá teszi.[1] A vályogtégla a hőmérséklet-ingadozás, szélerózió és más mechanikus hatások révén aprózódik, és egészen finom, lisztszerű, könnyen szálló, fekete porrá mállik.

A szebah gyűjtése elterjedt foglalkozás, ami a mezőgazdaság számára hasznos, de a régészeti emlékeket veszélyeztetheti. A szebah gyűjtésével foglalkozókat szebahín néven említik.[2]

Régészetre gyakorolt hatása[szerkesztés]

Lehullott vályogtégla II. Szenuszert Illahuni piramisánál

A szebah nagy mennyiségben a régészeti lelőhelyeken fordul elő, így a szebah gyűjtése az ásatási területek megbolygatásával komoly károkat okozhat. Ugyanakkor számos lelőhely a szebahínok révén vált ismertté. Jellemző példa erre Nehen, ahol a legnagyobb kultikus jelentőségű városok egyikét tárták fel, illetve Tell el-Amarna, ahol Ehnaton székhelyét, és a diplomáciai levelezést tartalmazó égetett, ékírásos agyagtáblák százait hozták felszínre a egy szebahín helybeli felfedezése nyomán.

A 19. és 20. században bevett gyakorlat volt Egyiptomban, hogy a földművesek a hatóságoktól kértek és kaptak engedélyt arra, hogy a tellek megbontásával szebahot gyűjtsenek. A mai ásatásoknál gyakori probléma, hogy az ásatási szezonok közötti holt időszakban illegális szebahgyűjtők (és kincskeresők) dúlják fel a területet. A lelőhelyek történetének feltárásához, feldolgozásához azok pontos dokumentálása szükséges, a megbolygatás így a rekonstrukciós munkát is veszélyezteti.

Források[szerkesztés]

  1. Sebbach. Ägyptologie Forum, 2002. november 7. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
  2. Luthi, Jean-Jacques. En quête du français d'Égypte : adoption, évolution, caractères (francia nyelven). Éditions L'Harmattan (2005). ISBN 9782747578066 
    Sebbach-Gräber. Ägyptologie Forum, 2001. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebakh című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sebakhin című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső linkek[szerkesztés]

  • Previous Expeditions (angol nyelven). Hierakonpolis Online, 2003. [2010. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 16.)

Lásd még[szerkesztés]