Szautrántika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szautrántika azaz ismeretelméleti iskola korai buddhista iskola volt, amelyet általában a szthaviraváda iskola alá szoktak sorolni, azon belül is a szarvásztiváda irányzaton belül. Az elnevezés szó szerint annyit tesz, hogy "azok, akik a szútrákra hagyatkoznak", amely azt jelzi, hogy ez az iskola elutasította a többi korai buddhista iskolák Abhidharma szövegeit.[1] A vaibhásika iskola szerint a tudat a tárgyát mindenfajta közvetítés nélkül észleli. A szautrántika ezzel szemben az tartja, hogy az érzékelésben nem közvetlenül maga a dolog, hanem annak csupán egy vetülete, "aspektusa" (ákára) jelenik meg.

Története[szerkesztés]

A szarvásztivádákat néha úgy említették, hogy a dárstántika-iskola ("azok, akik a példamódszert használják").[1] Ezt az elnevezést pejoratív értelemben használták.[2] Charles Willemen szerint az egykor Gandhára területén aktívan működő szautrántika iskola a szarvásztiváda iskola nyugati ágához tartozott egészen az i.sz. 200 környékéig, amikor is kivált belőle és ekkortól jelent meg először az iskola neve is.[3] Más tudósok kevésbé magabiztosan azonosítják be a szautrántika szektát. Nobujosi Jamabe a szautrántika pontos beazonosítását egyenesen a buddhista tudományosság egyik legnagyobb talányának tartja. A szautrántika iskola megalapítását egy Kumaralata (1. század körül) nevű szerzetesnek tulajdonítják, ugyanis az iskola tagjait úgy is nevezték, hogy Kumaralata tanítványai.[4]

Vaszubandhu indiai buddhista szerzetes Abhidharma-kosa című művében az szerepel, hogy a szautrántikák hittek abban, hogy egyszerre lehetséges több Buddha is egy időszakban.[5]

A szautrántika ontológiai kérdésekben különbözött a szarvásztiváda iskolától.[2] Amíg a szarvásztiváda abhidharma egy teljes rendszert írt le, amelyben a múltban, jelenben és jövőben történő jelenségeknek van saját létezésük, addig a szautrántikák az "extrém pillanatnyiság" tanát hirdették, amely szerint csak a jelen pillanat létezik.[2] Úgy tűnik, hogy az ő álláspontjuk szerint a szarvásztiváda nézőpont a buddhista állandótlanság tanának nem felel meg.[2] A szarvásztiváda abhidharma az emberi tapasztalásokat is lebontotta különböző mögöttes jelenségek alapján (a modern théraváda abhidhammához hasonlóan). A szautrántika irányzat nem tesz ilyen jellegű megkülönböztetéseket.[2]

Ők az ásraja koncepciót használták (szubsztrátum, menedék) az újjászületéskor folytatódó tudat magyarázatára, míg a pudgalaváda és vátsziputríja irányzatok a pudgalát (egy 'személyi entitás', amely különbözik az öt szkanhától), amely a nem-buddhista indiai filozófia átman koncepciójának felel meg. Vaszubandhu indiai szerzetes és tudós szimpatizált a szautrántika több tanításával és ennek megfelelően írt egy vaibhásika szektával kapcsolatos kritikát, amely gyakorlatilag a szautrántika nézőpontjából szól.[6]

A szautrántika iskolával kapcsolatos különálló szerzetesi szabályzatot nem találtak, sőt utalást sem az esetleges létezéséről. Ebből arra következtetnek a tudósok, hogy a szautrántika csupán a szarvásztiváda iskola egyik irányzata volt.[2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Williams, Paul and Tribe, Anthony. Buddhist Thought: A Complete Introduction to the Indian Tradition. Routledge. 2000. pg. 118
  2. ^ a b c d e f Cox, Collett (2004), "Mainstream Buddhist Schools", in Buswell, Jr., Robert E., Macmillan Encyclopedia of Buddhism, USA: Macmillan Reference USA, pp. 505, ISBN 0-02-865910-4
  3. Willemen, Charles (2004), "Dharma and Dharmas", in Buswell, Jr., Robert E., Macmillan Encyclopedia of Buddhism, USA: Macmillan Reference USA, pp. 220, ISBN 0-02-865910-4
  4. Przyluski, Jean; Darstantika, Sautrantika and Sarvastivaldin. The Indian Historical Quarterly, 1940, 6 pp.246--254
  5. Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 67
  6. Lusthaus, Dan (2004), "Vasubandhu", in Buswell, Jr., Robert E., Macmillan Encyclopedia of Buddhism, USA: Macmillan Reference USA, pp. 878, ISBN 0-02-865910-4