Szamuil Moiszejevics Majkapar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamuil Moiszejevics Majkapar
Maykapar.jpg
Életrajzi adatok
Született 1867. december 18.
Herszon[1]
Elhunyt 1938. május 8. (70 évesen)
Leningrád
Sírhely Literatorskie mostki
Iskolái Szentpétervári Konzervatórium
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző, zeneművész, tanár

Szamuil Moiszejevics Majkapar, oroszul: Самуил Моисеевич Майкапар (1867. december 18.1938. május 8.) orosz romantikus zeneszerző, zongoraművész, a szentpétervári konzervatórium tanára és számos zongoramű alkotója.[2]

Élete[szerkesztés]

Gyerekkora[szerkesztés]

Szamuil Majkapar 1867. december 18-án született Herszon városában, karaita szülőktől. Gyermekéveit Taganrog városában töltötte, és 1885-ben érettségizett a város fiúgimnáziumában, ahol együtt tanult Anton Pavlovics Csehovval. Zenei magántanulmányait Gaetano Mollánál folytatta, aki abban az időben a taganrogi színház igazgatója volt.

Tanulmányai[szerkesztés]

1885-ben felvételt nyert a szentpétervári konzervatóriumba, de egyidejűleg jogi tanulmányokat is folytatott a szentpétervári egyetemen, ahol 1891-ben diplomát is szerzett. Beniamino Cesi és Nyikolaj Szolovjov tanítványaként Majkapar 1893-ban átvehette a szentpétervári konzervatórium diplomáját is, majd Teodor Leszetycki irányítása mellett tökéletesítette zongoratudását, a következő öt évben. Ez idő alatt számos koncertet adott, többek között Berlinben, Lipcsében, Szentpétervárott, Moszkvában, Taganrogban és más városokban.[3]

Művészi pályája[szerkesztés]

1898 és 1901 között Auer Lipóttal adott koncerteket Szentpétervárott, illetve Jan Hřímalýval Moszkvában. 1901-ben saját zeneiskolát alapított Tver városában. 1903 és 1910 között Moszkvában élt, de számos alkalommal tartott koncertturnékat Németországban, és aktív résztvevője volt az orosz fővárosban működő, Szergej Tanyejev nevéhez köthető „tudományos-zenei körnek”. 1915-ben zenetanári kinevezést kapott a szentpétervári konzervatóriumban. 1927-ben, a konzervatórium centenáris Beethoven-ünnepségén 32 Beethoven-szonátát adott elő az intézmény kisebbik előadócsarnokában. Több mint háromszáz zeneművet komponált, és számos tudományos munka is fűződik a nevéhez.

Önéletírását 1938-ban jelentette meg Moszkvában, ebben főként taganrogi gyerekkorára és ottani tanulmányaira tekint vissza. A mű kiadását nem sokkal élte túl: 1938. május 8-án hunyt el Leningrádon.

Zeneművei[szerkesztés]

Szamuil Majkapar ismertebb művei közé tartozik a 26 darabból álló „Birjulki”, a „Novelettes mignonnes”, a „24 Miniatures”, a hét darabból álló „The Marionette Theater”. Ezeken kívül szerzett két szonátát, több zongoratanulmányt, és speciális etűdöket a pedálhasználat gyakorlására. Utóromantikus stílusban írt, hangulatos zongoradarabjai különösen kedveltek a zongorát tanuló fiatalok körében, akiknek fantáziáját beindítják a szerző ötletteli, ugyanakkor könnyen megtanulható alkotásai.[4]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  2. TaganrogCity.com
  3. Gail Lew, Selections From Samuel Maykapar, pp. 2
  4. http://www.kotta.info/hu/product/14692/MAJKAPAR-SAMUEL-Koennyu-zongoradarabok

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Samuil Moiseyevich Maykapar című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap