Szalviosz Trüphón

Szalviosz Trüphón
Született	i. e. 2. század Athén
Meghalt	i. e. 100 Siracusa
Állampolgársága	nincs
Szülei	nem ismert nem ismert

Szalviosz Trüphón (latinosan Salvius) görög származású szicíliai rabszolga, zenész, a második rabszolgaháború (i. e. 104-100) fővezére, Szicília önjelölt uralkodója.

Források szerint Athénból származott és Mükénéből hurcolták el Athenionnal, aki szintén a felkelés fő vezéralakja lett. Rabszolgaként főleg zenéléssel foglalkozott, hangszere az aulosz nevű fúvóshangszer volt, amellyel Démétér szertartásain játszott.

I. e. 104-ben megszökött Siracusaeból és szervezkedésbe fogott, mivel az ígéretekkel ellentétben nem szabadították fel őket a római hatóságok. Szalviosz lett nemcsak a fővezére a felkelőknek, de királlyá is kinevezték. Új nevét, a Trüphónt, Diodotosz Trüphón szeleukida uralkodó után vette fel. Sok tekintetben követte elődje, az első rabszolgaháború vezérének, Eunusnak a példáját, aki magát szintén Szicília királyává kiáltotta ki.

Stratégiájában Nagy Sándort próbálta utánozni, ezért erőit lovasságra és gyalogságra osztotta. Főleg az üllő-kalapács stratégiát alkalmazta, amelyhez a gyalogságnak (az üllőnek) kellett feltartania az ellenséget, míg a lovasság bekerítette őket és szétzúzta. Szalviosznak még kritikus pillanatokban is sikerült győznie a római légiókon, de a túlerő, a rossz ellátottság végül felőrölték a felkelőket.

Sorsáról nincsenek pontos adatok, talán Siracusae mellett halt meg.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Salvio (ribelle) című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.