Szalonnasütővas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amerikai szalonnasütő cserkészek fából készült nyársalóval

A szalonnasütővas (vagy szalonnasütő[1]) egy szalonnasütésre és kolbászsütésre használt fém eszköz, amellyel gyorsan és egyszerűen készíthető el a sült szalonna, vagy a kolbász. Ez a fémipari termék alapvetően Salgótarján nevéhez fűződik.[2]

Eredete[szerkesztés]

Szalonnasütés villás nyársakkal

Az első szalonnasütővasak eredete egészen a 19. századig nyúlik vissza.[3]

A hagyomány szerint az első ilyen eszközöket a salgótarjáni acélgyár dolgozói készítették el, a gyárban fellelhető alkatrészekből, és munkaeszközökből. A tányér kezdetben négyzet alakú volt, ezt később a kerek forma váltott fel és megjelent rajta a szalonnából, kolbászból kisülő zsír elvezetésére kialakított kiöntő csőr is. A szalonnasütővas szárait eleinte húzott acélpálcákból készítették. Később a Tűzhelygyár dolgozói elkezdték készíteni ezt az eszközt. A két gyár termékei közötti különbség az volt, hogy míg az "acélgyári típus" ollószerűen nyílt, addig a "tűzhelygyári típus" a tányérok elején csuklóval volt ellátva.

A szalonnasütés többféle módját ismerték és alkalmazták. Legelterjedtebb formája a nyárson sütés. Hosszú idők óta a szalonnasütés fatűznél, a földön történt. A tüzet többen is körülvették, guggolva, téglára ülve, vagy féltérdre ereszkedve történt a sütés. A szalonnát fémnyársra húzták, melyet maguk készítettek 4-5 mm átmérőjű hengerelt, vagy húzott drótból. A meleg üzemi dolgozóké rendszerint egyszerű kivitelű volt, a műhelyi "szakmunkások" általában fényes felületű drótból készítették, csinosabb kivitelben. A nyárs hossza általában 75 cm körüli. Használták az un. ördög nyársat, melyet villás nyársnak is neveztek. Annyiban különbözött a hagyományostól, hogy két ága volt, melyre a szalonnát szúrták.
– Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz[4]

A gyárakban a munkásoknak 8 órakor volt lehetősége reggelizni. Az otthonról hozott szalonnát az átforrósodott kohók, kemencék felületén ezekben az eszközökben gyorsan megsütötték, a csőrön kifolyó zsiradékot pedig a kenyérre csurgatták. Innen származik az ún. "csurgatós kenyér" kifejezés amit ezen eszközök használata során lehetett készíteni.

A szalonnasütő vasak előnye, hogy nem csak nyílt láng felett lehetett használni, hanem tűzhelyen is.

A szalonnasütővas ma[szerkesztés]

A ma készülő szalonnasütővasak sokkal könnyebbek elődeiknél, jelenleg is gyártja a Salgótarjáni Tűzhelygyár az ún. "tűzhelygyári típust". Ma már elterjedt eszköz a nyársalásokon.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szalonnasütő vas Archiválva 2017. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, edenyek.hu
  2. Szalonnasütő vas Archiválva 2017. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, nogradikum.hu
  3. Szalonnasütővas - Salgótarjáni turizmus. [2016. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  4. Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből[halott link], mek.oszk.hu
  5. „Hagyományból való megújulás” – 120 éves a salgótarjáni tűzhelygyár. Archiválva 2017. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, dornyaymuzeum.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]