Szalonnai református templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szalonnai református templom
Szalonna.jpg
Település Szalonna
Elhelyezkedése
Szalonnai református templom (Magyarország)
Szalonnai református templom
Szalonnai református templom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 27′ 04″, k. h. 20° 44′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 04″, k. h. 20° 44′ 09″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalonnai református templom témájú médiaállományokat.
A templom északkeletről
A templom harangtornya
A templom 11. századi része a szószékkel
A templom karzata
A templom szószéke
A templom falképei
A templom diadalíve

A református templom Szalonna legnevezetesebb látnivalója. A két korszakban épült templom a falu központjában, egy kisebb dombon áll. A középkori körtemplom átalakított állapotban maradt ránk: a rotunda nyugati oldalát elbontották, és szabálytalan négyszög alakú hajóval bővítették. Eredetileg katolikusok építették, ma a református gyülekezeté.

Története[szerkesztés]

A régebbi rész az egyhajós, keletelt, ugyancsak kerek szentéllyel kiegészített rotunda. Ezt az Örsúr nemzetség itteni ága építtette birtokának központjában, egyes források szerint a 11. században, mások szerint a 12–13. század fordulóján. A kezdeti időkben valószínűleg egyaránt tartottak itt római és görögkatolikus szertartásokat.

Mivel ez az építmény gyorsan kicsinek bizonyult, nyugati harmadát még a 13. század utolsó negyedében elbontották, és a templomot nyugat felé, továbbra is román stílusban bővítették. Ez az építkezés jelentősen bővítette a templom befogadóképességét, de művészi minősége jócskán elmarad a rotundáétól. Egyedüli faragványos része az elbontott kövekből épült nyugati bejárat. A timpanonra a csigás, palmettás motívumot valószínűleg a bővítéskor faragták rá.

Írásban először egy 1332-ben kelt irat említi.

A 14. században a kisebb plébániák közé tartozott:

  • 1332-ben 16 garas,
  • 1334-ben 14 garas,
  • 1335-ben két garas

tizedet fizetett a pápának.

1383-ban hajóját az akkori birtokos Szalonnai Lóránd fia István gótikus boltozattal fedte be, az azonban a török pusztítás idején (1562-ben?) megsemmisült. A 14–15. század fordulóján Szalonnai István és fiai ismét átalakíttatták a templomot: felmagasították a körtemplom szentélyét és ekkor készült az a belső, gótikus boltozat, amiből a két indító gyámkő maradt meg. A boltozat erősítésére az északi oldat támpillérrel és támfalrendszerrel támasztották meg. A kerektemplom oldalában nagy, mérműves, gótikus ablakot nyitottak, északon pedig sekrestyét csatoltak hozzá – ez 1806-ig funkcionált, majd 1808-ban elbontották — ma csak az alapjai láthatók. A kerektemplom déli oldalához egy, a sekrestyéhez hasonló alaprajzú épületet csatoltak, és azt csontháznak használták — ennek is csak az alapjai maradtak fenn.

A 15. század elején a templom belsejét színes faliképekkel díszítették. A szentély belső apszisában a 12 apostolt festették meg, de ezek a képek elpusztultak.

1562-ben a helységet felégették Zangzacchus füleki bég lovasai, és elhurcolták a lakosság egy részét. Valószínűleg ekkor romosodott le a templom, amit 1598-ban vettek birtokba a reformátusok (lelkipásztora ekkor Szentpéteri András volt). A református egyházközség újjáépítette a templomot; a falakat fehérre meszelték.

A 17. században festett deszkamennyezetet kapott, hasonlót a közeli Rakacaszend templomáéhoz.

1765-ben készült el a 15 m magas fa harangláb, Varga András ács munkája. 1777-ben az előző században átadott festett famennyezetet elbontották, és téglalap alakú kazettákra osztott, ugyancsak festett fa mennyezettel váltották fel. Két karzatot építettek: a most is láthatót és egy másikat a rotundában. A 20. században ezt is elbontották, a hajóban és a szentélyben egyaránt festett deszkafödémmel helyettesítették. A sorozatos javítások eredményeként középkori jellegét szinte teljesen elvesztette.

A templom falképeinek maradványait 1972–73-ban tárták fel és restaurálták.

Az 1973–1975-ös felújításban a templomot új tetőszerkezettel látták el. A templomot és a harangtornyot egyaránt zsindellyel fedték le. A gótikus ablakokat román jellegűekre építették vissza. A rotundában épített karzatot elbontották, hogy láthatóvá tegyék a falképek maradványait (helyére már csak a falban meghagyott gerendavégek utalnak). Elbontották a festett fa mennyezetet és az azt tartó középoszlopot (csak alapja látható). A 18. századi, romos kerítőfalat tatarozták. A belőle előkerült gótikus kapukeretet összeállították, azóta ez a templomkert főbejárata.

A templom újraszentelését verssel köszöntötte a falu leghíresebb lakója, Kalász László (1933–1999), József Attila-díjas költő.

Az épület[szerkesztés]

A rotunda terméskő alapra, téglából épült. Külső falán jellegzetes román kori tégladíszítés figyelhető meg. A hangsúlyos részleteket több helyen (lábazatindítás, párkányfríz) faragott kő elemekkel emelték ki. Föltehetőleg a rotunda korábbi bejáratából elbontott faragott kő elemek másodlagos felhasználásával alakították ki a 13. századi hajó nyugaton nyíló bejáratát is. Ennek profiljai nem csatlakoznak; a timpanonkövet fordítva építették be. Felületi díszítése egy későbbi kor terméke.

A körtemplom falát ívpárkány tagolja, és minden második ívsorból lizéna fut le a lábazatig. A lépcsőzetes bélletű ablakok a falsávok között helyezkedtek el. Ilyen ablakokat Magyarországon másutt nem találtak; használatuk a bizánci befolyás alatt álló balkáni területeken kezdődött el a 8–9. században és a 19. századig maradt fenn. A homlokzatot a fogrovatos téglapárkány felett két téglasorral kiálló elem díszíti. Ezek felett téglaformára mintázott kváderkövekből kialakított kőfríz emelte a külső homlokzat megjelenését. A két páronként közös csúcsba futó elemekből álló gyémántmetszés díszítés csillagformát ad. Ez a Franciaországból hazánkba került díszítménytípus először a III. Béla uralkodása alatt épült esztergomi királyi kápolnában jelent meg, és több más, az Egri főegyházmegyében épült templomon (Várszón, Noszvajban, Szomolyán) is megfigyelhető.

A magas tető a legutóbbi helyreállítás terméke. A műemléki restaurálás végén a templom fedélszékét nyitva hagyták.

A körtemplom belső padozata tégla. A mai járószint alatt feltárták és be is mutatják a körtemplom lebontott hajófalát. A hajó és a szentély találkozásánál papi ülőfülke maradványait tárták fel; a falfelületen jól követhető ennek lábazata. A szentélyt félköríves ablak törte át.

A rotunda belső falán fennmaradt értékes freskótöredékek négy évszázad művészetén ívelnek át. A legkorábbiak (11. századiak?) az első vakolatra alapozás nélkül festett felszentelési keresztek (szegély-ornamentika). Eredetileg 12 darab volt; ezek közül kettő maradt meg. A templom egykori védőszentje Antiochiai Szent Margit volt, a templom építése utáni, de a 13. századi bővítés előtti falfestmények részben az ő életét mutatják be. A szent legendájának bemutatása az elbontott nyugati falon ért véget; a régészek felfedezték az egykori képek töredékeit a kerektemplom belsejében, a bővítéskor ugyanis az elbontott fal törmelékével töltötték fel a belső részeket az új járószintre.

1426-ból való a diadalívben található falfestmény, a Szepességből elszármazott András mester (Szepesi András) műve, és kör alakú mezőkben próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten Bárányával. A képek sorrendje északról dél (a szószék) felé:

A képeken a művészettörténészek az olasz trecento művészet hatását ismerik fel.

A 13. századi, nagyjából négyzet alakú hajót rosszul tűzték ki, így tájolása némileg eltér a körtemplométól. A templom világítását a keleti végfalon egy, a déli homlokzaton három, egyaránt félkörívvel záródó ablak szolgálta. A szokatlanul széles hajó közepén a régészek egy pilléralapot tártak fel; az ezen álló oszlopon fekhetett a hajót fedő síkmennyezetet alátámasztó mestergerenda.

Berendezése[szerkesztés]

Az 1777-ben készített, festett famennyezetet 1922-ben bevakolták, és tönkrement. Megmaradt viszont a vele egykorú, a hajó nyugati oldalán álló festett fa karzat; ennek két oszlopán festett felirat (17-, illetve 77) hirdeti építésének évszámát.

A lefelé fordított kehely alakú talapzaton álló, kézzel faragott fa szószék 1801-ben készült, és a szalonnai gyülekezet adományozta a templomnak. Ugyancsak kézzel faragott növények, indák, magvak díszítik, koronáját és hangvetőjét pedig pelikán. Mindez egy naprágyi ácsmester munkája.

Az ökumenikus jellegű úrasztala építésénél felhasználták az eredeti, rakacai márványból készült oltárkő maradványait; a hiányzó részeket műkővel pótolták ki. Az úrasztali edények némelyike 16., illetve 17. századi munka.

Környezete[szerkesztés]

Az északi oldalon a 14. századi sekrestye és csontház alapfalai jól láthatók. A telek északkeleti sarkában emelt fa harangtornyon 1786-os évszám jelzi építésének idejét.

A templom körítőfala 18. századi, korábbi töredékek felhasználásával. A templomtól északra állt a birtokos család ma már nem látható, megerősített udvarháza.

A kiállított faragott kövek, illetve ágyúgolyók középkoriak.

Források[szerkesztés]

  • Kozák, 2001: Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001. 16 p. ISBN 963-554-474-X ISSN 0139-245X
  • A templom ismertetője (2011. VIII. 12-i állapot)
  • Hadobás, 2003 — Hadobás S., 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, p. 17–18.
  • Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 153. oldal. ISBN 978-963-357-649-6