Szalay László (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalay László
László Szalay.jpg
Született 1813. április 18.
Buda
Elhunyt 1864. július 17. (51 évesen)
Salzburg
Foglalkozása történész, jogász, publicista, levéltáros, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay László témájú médiaállományokat.

Kéméndi Szalay László (Buda, 1813. április 18.Salzburg, 1864. július 17.) magyar történetíró, jogász, liberális politikus és publicista, az MTA tagja és főtitkára (1861), a modern magyar történettudomány egyik megalapozója.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi hivatalnok-értelmiségi családból származott, apja Kéméndi Szalay Péter (1763-1825) magyar királyi helytartósági elnöki titkár és anyja Rudolp Teréz (1774-1848) volt.[1] Bátyja Szalay Ágoston (Buda, 1811. október 24. – Budapest, 1877. május 5.) táblai tanácselnök, történetbúvár, az MTA levelező tagja. Apja halála után polgári származású anyja, Rudolph Teréz nevelte.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székely Bertalan: Szalay László

A pesti egyetem jogi és bölcsészeti karán végzett, ahol Horvát Istvántól vett oklevéltani órákat. Ezután Kölcsey Ferencnél volt joggyakornok. 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, az 1830-as évek végére elismert jogi szakíró, liberális publicista vált belőle. Eötvös József baráti köréhez tartozott, a reformellenzék centralista csoportjába. 1836-39 között külföldi tanulmányútján tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium, Franciaország, Svájc, Anglia polgári jogintézményeit. 1836-tól lett az MTA levelező tagja, 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA segédjegyzője és levéltárnoka, 1838-tól a törvénytudományi osztály rendes tagja. Akadémiai székfoglaló értekezése Kollár Ádám Ferenc jogtudósi munkásságáról szólt, ugyanott részt vett Werbőczy István Hármaskönyvének (Tripartitum) fordításában. 1840-ben a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány jegyzője volt, részt vett a javaslat elkészítésében és szerkesztésében, a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdtszék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás). 1843-ban Korpona város követeként országgyűlési felszólalásában ékesszólóan szállt síkra a városok jogaiért és a népképviseleti hatalomgyakorlásért. Az 1843/4-es országgyűlésen a centralista Pesti Hírlap országgyűlési tudósítója volt, majd 1844. július 1-jén Kossuth Lajostól átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, amit 1844-45 között folytatott. Bár vezércikkei a polgári parlamentarizmus, a közigazgatás és államszervezés kiépítésének mélyenszántó elvi és gyakorlati útmutatásai voltak, Kossuth lelkesítő cikkei után az ő elvontabb fejtegetései csak szűkebb körben arattak sikert. Később is, miután szerkesztőként Csengery Antal váltotta őt, a hírlap főmunkatársa és vezető beosztású dolgozója maradt.

1845. augusztus 2-án feleségül vette Máy József ügyvéd özvegyét, leánykori nevén Békeffy Franciskát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának vezetője, majd 1848 júniusában Pázmándy Dénessel a német egység ügyében követként küldték ki a frankfurti össznémet parlamenthez. Augusztus végén a német birodalmi kormány az önálló magyar állam követeként, hivatalosan is fogadta Szalayt.[2] Később Párizsban és Londonban is képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után a történettudománynak szentelte magát. Svájcba emigrált, itt Zürichben és Rohrschachban élt, Magyarország történetét feldolgozó munkáját írta. 1855-ben tért haza Pestre. 1861-től Pest város lipótvárosi kerületének országgyűlési képviselője, Deák Ferenc híve volt. 1861-től haláláig volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Toldy Ferencet váltva a poszton.

Betegségeit a wildbadi fürdőben próbálta kúrálni, ám nem lett jobban, hazafelé jövet Salzburgban halt meg 1864. július 17-én. Családja július 20-án hazahozta, július 22-én nagy dísszel temették el Pesten. Eötvös József emlékezett meg róla beszédében a Magyar Tudományos Akadémiában, 1865. december 11-én.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalay László szobra Szegeden. Bory Jenő alkotása (1930)

Költőként indult. Ifjúkori munkái a Muzárionban, a Tudományos Gyűjteményben, zsebkönyvekben (Uránia, Auróra, Nefelejts) jelentek meg. 17 évesen bírálatot írt a Muzárion III. és IV. kötetéről, verseinek zömét Bimbók (1831) címmel jelentette meg egy füzetben. Prózai próbálkozásai közé tartozik az 1832-ben megjelent Alphonse levelei (1832) Werther-utánzat és a Fridrik és Katt (1833, novella).

Később publicisztikákat és jogi tanulmányokat írt. 1837-ben alapította az első magyar időszakos jogi kiadványt Themis címmel, melyet nagyrészt ő maga írt; ez általános érdektelenség miatt 1839-ben a harmadik füzettel meg is szűnt. A Közhasznú Esmeretek Tárába jog- és államtudományi szócikkeket adott. Az Athenaeumban és társlapjában, a Figyelmezőben jelentek meg saját és általa fordított cikkei, kritikái. A Pesti Hírlapban közölt törvénytudományi és vitaindító cikkei más publicisták munkáival összegyűjtve 1847-ben, Publicistai dolgozatok cím alatt, két kötetben jelentek meg. 1840-41-ben Eötvös Józseffel, Lukács Móriccal és Trefort Ágostonnal együtt adták ki a Budapesti Szemlét, melyben a kodifikációról írt nagy tanulmánya is megjelent, a folyóirat azonban már a második kötetnél elakadt.

Státusférfiak és szónokok könyve (1846) c. munkájában (1846) a francia és az angol parlament eszményképeit, Charles James Foxot, William Pittet, Adolphe Thiers-t, Daniel O'Connellt, François Guizot-t mutatja be, a polgári liberális eszmevilág, a képviseleti rendszer népszerűsítésének szándékával.

Történetírásában Leopold von Rankét követte; törekedett az eredeti forrásokhoz való visszanyúlásra, gondosság és óvatosság jellemzi műveit, a megbízhatóságot nem áldozta fel az érdekesség kedvéért. Stílusában egyszerűségre törekvő, mégis magával ragadó. Svájci emigrációja alatt, 1851-1854 között írja meg a nagyobb történelmi fordulópontok mentén 27 könyvre tagolt Magyarország története c. munkáját. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri benne a törvényhozó hatalom formálódását, az intézmények és a jog fejlődését, ám elhanyagolja a gazdaságtörténetet és a kulturális fejlődést.

Magyar történeti forrásmunkákat jelentetett meg: kiadta Verancsics Antal összes munkáit (I-XII., Pest, 1857-75, a végét Wenzel Gusztáv), Bethlen Miklós Önéletírását (Magyar Történelmi Emlékek, II-III., 1858-60), Kemény Jánosét (1865) és Károlyi Sándorét (I-II., 1865).

Leveleit Szalay Gábor rendezte sajtó alá (Budapest, 1913).

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841)
  • Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846, 1850, az MTA nagyjutalmát kapta 1847-ben)
  • Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849)
  • Magyarország története (I-IV., Lipcse; 1852-1854. Az MTA nagyjutalmát kapta 1855-ben, V-VI., Pest, 1857-1859, az MTA nagyjutalmát kapta 1861-ben)
  • Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859)
  • I. Erdély és a porta, 1567- 1578 (Pest, 1860)
  • A horvát kérdéshez (Pest, 1861)
  • Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861)
  • II. Rákóczi Ferenc bujdosása (Pest, 1864)
  • Galántai gr. Esterházy Miklós, Magyarország nádora, 1582-1626. (I-III., Pest, 1863-1870 névtelenül).

Összes művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  Online hozzáférés alapján.

Szalay László halálának emlékére készült illusztráció a Vasárnapi Ujságban
  • Észrevételek a Muzarion III. és IV. kötetéről (Pest, 1830)
  • Bimbók (Pest, 1831, 1832)
  • Alphonse levelei. (1832)
  • Ezer egy éjszaka. 12. füzet ford. Pest, 1833.
  • Fridrik és Katt. (novella, Pest, 1833)
  • Kesseleőkeői Majthényi Sándor emléke (napló, Buda, 1836)
  • Themis. Értekezések a jog körében. 1. füzet. (Pest, 1837)
  • Municipális igazgatás a' római birodalomban. Guizot után. 1-3. Tudománytár. Értekezések 6(ú.f. 3)., 1839-1840. 188-199, 302-313.
  • A büntetőeljárásról, különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841)
  • Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1848). Uj folyamat (Pest, 1850) (2. kiadás. Pest, 1864-65. Két kötet).
  • Publicistikai dolgozatok (Pest, 1847) Két kötet. (I. 1839-44., II. 1844-47.)
  • Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849)
  • Lettres sur la Hongrie. I-III. (Zürich, 1849)
  • Magyarország története I-IV. kötet (Lipcse, 1852-54) V. és VI. kötet 1-3. füzete (Pest, 1857-59) (2. kiadás. Pest, 1860-66. Németül Wogerer fordításában Pest, 1866-1875. Négy kötet 1564-ig.).
  • A tatárjárás Magyarországon (Pest, 1856). (Vasárnapi Könyvtár I. 2.)
  • Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859) (2. kiadás. Pest, 1861)
  • A magyar történelemhez. Erdély és a porta 1567-1578 (Pest, 1860 és 1862) (Ism. M. Sajtó 1862. 158., 159. szám).
  • A magyarországi szerb telepek jogviszonyai az államhoz (Pest, 1861)
  • Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861) (2. kiadás Pest, 1866)
  • Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 26. (Pest, 1861) (Tisza Kálmán beszédével).
  • Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 17. (Pest, 1861) (a Magyarország 116. számához. Bartal György beszédével).
  • A horvát kérdéshez (Pest, 1861)
  • Das Rechtverhältniss der serbischen Niederlassungen zum Staate in den Ländern der Ungarischen Krone (Lipcse és Pest, 1862)
  • Zur Ungarisch-Kroatischen Frage (Lipcse és Pest, 1863)
  • II. Rákóczy Ferencz bujdosása I. kötet (Pest, 1863-64)
  • Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora 1582-1626 (Pest, 1863., 1866., 1870.) Három kötet. (Szerk. névtelenül).

Kiadta a M. Történelmi Emlékek I-V. kötetét (1856-65.)

Levelei megjelentek:

  • a Figyelőben (I. 1876. Ujváry Mihályhoz, Pest, 1828. nov. 28; XXI. Kazinczy Gáborhoz I-V. Pest, 1858-63.)
  • a Hazánkban (II. 1884. Szemere Bertalanhoz, Sion, Canton du Valois, 1853. decz. 12.)
  • az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Fábián Gáborhoz, Pest, 1864. jún. 16., 1907. német levele dátum nélkül, latin, Pest, 1839. szept. 30.)
  • Szalay és báró Eötvös József levelezése kora ifjúságuktól késő korukig kéziratban maradt (A Hon 1879. 278. sz.).

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eötvös Loránd: Szalay László (MTA Emlékbeszédek, XVI.)
  • Szalay Gábor: Szalay Lászlóról (Budapesti Szemle, 1913)
  • Angyal Dávid: Szalay László (Budapesti Szemle, 1914)
  • Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek (Budapest, 1882)
  • Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (Budapest, 1955)
  • Nagy Lajos: Szalay László és a magyar büntető eljárásjog (Állam és Jogtudumány 1964. 4. szám)
  • Pamlényi Ervin: Szalay László Magyarország története (MTA Társadalomtört. Tud. Oszt. Közl. 1964. 1-a. sz.)
  • Nizsalovszky Endre: Szalay László kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sioni epizód (Állam és Jogtud. 1964. 2. sz.).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]