Szalay Károly (író, 1929)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalay Károly
Született1929. május 7. (94 éves)[1]
Kecskemét
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • író
  • irodalomtudós
  • szerkesztő
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1951)
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Tudományos fokozataz irodalomtudományok kandidátusa (1962)
SablonWikidataSegítség

Szalay Károly (Kecskemét, 1929. május 7. –) József Attila-díjas magyar író, irodalomtörténész, szerkesztő, újságíró, kandidátus. A Sánta Kutya díj bizottságának tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Szalay Oszkár és Király Anna voltak. 1947-1951 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának francia-magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1950-1953 között Csepelen volt tanító egy általános iskolában. 1953-1956 között az ELTE-n aspiránsként dolgozott. 1956-1964 között a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1964-től öt éven át a Magyar Televízió szerkesztője volt. 1969-1990 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjeként tevékenykedett. 1990-1991 között az Új Idő Könyvkiadó igazgatója volt. 1991-1994 között az Új Magyarország humorrovatának szerkesztője volt. 1993-1994 között a Magyar Televízió szórakoztató műsorok stúdióját vezette. 1995-ben nyugdíjba vonult. 1996-2000 között a Baptista Teológiai Akadémia kommunikációs szakán volt tanszékvezető. 2001 óta a Lyukasóra főszerkesztője.

Művei[szerkesztés]

  • Karinthy Frigyes élete és munkássága. Pályakép-vázlat ismeretterjesztő előadásokhoz; TTIT, Bp., 1956
  • Karinthy Frigyes (monográfia, 1961)
  • Szatíra és humor (irodalomelméleti esszé, 1963)
  • A magyar szatíra száz éve (korszakmonográfia, 1966)
  • A filmkomikum anatómiája (filmelméleti esszék, 1967)
  • A komikum breviáriuma (esszé és antológia, 1970)
  • A geg nyomában (filmelméleti és filmtörténeti tanulmányok, 1972)
  • Humor és szatíra Mikszáth korában (korszakmonográfia, 1977)
  • Mai magyar filmvígjáték (korszakmonográfia, 1979)
  • Chaplin (monográfia, 1978)
  • Karinthy Ferenc (monográfia, 1979)
  • Bálanyák a Prófétaképző Főiskolán (esszék, 1980)
  • Jacques Tati; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Bp., 1982 (Filmbarátok kiskönyvtára)
  • Komikum, szatíra, humor (esszék, 1983)
  • Szerelmes éveink (regény, 1985)
  • “Elmondom hát mindenkinek” - Új Karinthy monográfia (1987)
  • Minden másképpen van (esszé, 1987)
  • Párhuzamos viszonyok (regény, 1988)
  • Bikakolostor (regény, 1989)
  • Műterem Budán (kisregény, 1990)
  • A Sátán helytartója (történelmi regény, 1993)
  • Tajgetosz avagy kiáltás polgárságért (esszék, publicisztikák, 1996)
  • Szerelem és halál Pompejiben. Regényes kortörténet (1997)
  • A világtörténelem anekdotakincse (1998)
  • Színházi anekdoták könyve, Szókimondó (2000)
  • Fancsaliságok (pamfletek, 2001)
  • Humorlexikon (társszerző, 2001)
  • Fintorságok (pamfletek, 2002)
  • Karikatúra és groteszk a magyar középkorban (2003)
  • Arcok törött tükörben (novellák, miniportrék, esszék, 2004)
  • Kutyaregény. Egy boldogéletű törpetacskó emlékiratai (kisregény, 2007)
  • Embert mégse ettünk; Lilli, Bp., 2009
  • Politikai pornó; Lilli, Bp., 2009
  • A hasznos hazafiság prófétája. Esszé Szíj Rezsőről, 1915–2006; Antológia, Lakitelek, 2013 (Népfőiskolai füzetek)
  • Írott sziklák, festett barlangok. Őskorok művészete; Kairosz, Bp., 2012
  • 101 grimasz; Athos Ignis, Bp., 2014 – Demokrata hetilap 2012-2013 megjelent Szókimondó c. rovatának gyűjteménye, és két interjú az íróval
  • Szent Jeromos éjszakája. Spirituális pikareszk regény; Kairosz, Bp., 2014
  • Az ötödik evangélista; Orpheusz, Bp., 2017
  • A sátánizált Horthy; Antológia, Lakitelek, 2018
  • Párizsi kaland. Memoár-regény; Orpheusz, Bp., 2019

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]