Szakállasagáma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szakállasagáma
Belföldi szakállasagáma terráriumban
Belföldi szakállasagáma terráriumban
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Leguánalakúak (Iguania)
Család: Agámafélék (Agamidae)
Nem: Szakállasagáma (Pogona)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szakállasagáma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállasagáma témájú kategóriát.

A szakállasagáma (Pogona) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az agámafélék (Agamidae) családjához tartozó gyík nem.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakállasagáma nem az Ausztráliában élő agáma fajokat fogja egybe. Csak 1932-ben különítették el; korábban ezeket a fajokat az Amphibolorus nembe sorolták. Szakállasagámákat szinte az egész földrészen találhatunk, rendkívül változatos élőhelyeken (az erdőtől egészen a sivatagokig). A fajok többsége az erdőszéleket, a sztyeppéket és félsivatagokat kedveli.

A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai agámafajok közös őse mintegy 25–45 millió éve válhatott külön az ázsiai víziagáma (Physignathus cocincinus) ősétől.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Egyúttal hatalmasra tátják a szájúkat és kivillantják apró fogaikat, hogy félelmetes ragadozónak tűnjenek. Szemeik kicsik, szemdombjaik kidudorodnak, dobhártyájuk jól látható.

Az izmos test két oldalán tövissor húzódik végig. Farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek.

Színezetük fajonként és élőhelyenként változik, de általában szürkés. Hátuk többnyire sötétebb, szabálytalan alakú foltok tarkázzák. Hasuk fehér; egyes fajok hasán több-kevesebb fekete folttal.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nappali állatok; rovarokkal, gyümölcsökkel és zsenge hajtásokkal táplálkoznak.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe nyolc faj tartozik:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]