Szajna-parti kisasszonyok (festmény)
| |
 | |
| Művész | Gustave Courbet (1857) |
| Műfaj | zsánerkép |
| Mozgalom | realizmus |
| Magasság |
|
| Szélesség |
|
| Múzeum | Petit Palais |
| Gyűjtemény | Musée des Beaux-Arts de la ville de Paris |
| Katalógusszám |
|
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szajna-parti kisasszonyok témájú médiaállományokat. | |
A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe; az impresszionizmus egyik előfutára.
1857-ben keményen megtámadták a Szalonban kiállított Szajna-parti kisasszonyokat, ami 1856-ban készült. Még Champfleury is a realizmustól való eltávolodással vádolta meg Courbet-t. A festő korábbi védelmezője, a szocialista Proudhon reagálása is indulatos volt: „Ösztönös félelmet érez az ember ezektől a hol koncentrált, hol féktelen, soha ki nem elégített szenvedélyű lényektől… Van bennük valami a vámpírból, a saját vérük árán szeretnék eloltani az őket emésztő tüzet”.
A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így làthatóvá válik fűzője és alsószoknyája. A korabeli társadalom álszentségét ostorozta e kép, telibe talált, heves reakciókat váltott ki, de utat tört az utódoknak. Néhány évvel később Paul Cezanne már minden félelem nélkül állapította meg: „Ó, ezek a kisasszonyok! Lendület, szabadság, kellemes bágyadtság, könnyed testtartás, amit Manet-nek nem sikerült visszaadnia a Reggeli-ben… Ujjatlan női kesztyűk, csipkék, a szoknya hullámokkal megtört selyme, a vörös színek árnyalatai… Gömbölyded válluk, teltkarcsú testük. A természet mostohán bánt velük… Izzadságuk forró gyöngyözése… És milyen remekül van ábrázolva!”
Források[szerkesztés]
- A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8. köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155 Szajna-parti kisasszonyokról l. 202.