Szabadfogású birkózás
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A szabadfogású birkózás erőt, gyorsaságot, technikát és taktikai érzéket követelő komplex sportág, amelyben a versenyzők célja az ellenfél két vállra fektetése (tus), vagy a mérkőzésidő letelte utáni pontozásos győzelem. A kötöttfogású birkózással ellentétben a szabadfogásban a birkózók az ellenfél teljes testét támadhatják – a lábakat is –, ami több fogáslehetőséget és akciót eredményez.
Rövid történet
[szerkesztés]A birkózás ősidők óta jelen van a különböző kultúrákban. A modern olimpiai játékokon már 1896-ban szerepelt a kötöttfogású birkózás, a szabadfogás pedig az 1904-es St. Louis-i olimpián mutatkozott be. Kezdetben súlycsoportok nélkül versenyeztek, majd fokozatosan alakultak ki a ma is ismert kategóriák. A nők szabadfogású birkózása a 2004-es athéni olimpián szerepelt először a műsoron.
Szabályok
[szerkesztés]A versenyzőknek vállpántos birkózómezben és birkózócipőben kell küzdeniük. A cél az ellenfél mindkét vállának a szőnyeghez érintése legalább egy másodpercig (tus), vagy több pont szerzése a mérkőzésidő alatt. A mérkőzés általában két, háromperces menetből áll. A győzelemhez két menetet kell nyerni. Döntetlen esetén egy harmadik, úgynevezett ráadás menet következik. A bírók pontokat adnak az egyes sikeres fogásokért, dobásokért és az ellenfél tusveszélyes helyzetbe hozásáért. A pontok értéke a fogás nehézségétől és az elért pozíciótól függően egytől ötig terjed. Nyolc pont különbség elérése technikai fölényt jelent, és a mérkőzés véget ér.
Számos veszélyes vagy sportszerűtlen fogás és cselekedet tilos, például a szembe nyúlás, harapás, hajhúzás, vagy az ellenfél szándékos sérülést okozó támadása.
Technika
[szerkesztés]A szabadfogás rendkívül változatos technikákat ölel fel, kihasználva a lábak támadó és védekező szerepét is. Néhány alapvető technika:
- Lábtámadás: Különböző lábfogások az ellenfél egyik vagy mindkét lábára, melyek célja a földre vitel.
- Dobás: Az ellenfél felemelése és a szőnyegre való juttatása különböző módon (pl. karhajítás, csípődobás, válldobás).
- Földharc: Az ellenféllel szembeni pozíciós harc a szőnyegen, pörgetés, billentés, leszorítás céljából.
- Védekezés: Különböző módszerek az ellenfél támadásainak kivédésére és a kedvezőtlen pozíciók elkerülésére.
Magyar sikerek
[szerkesztés]A magyar birkózásnak gazdag hagyományai vannak mind a kötött-, mind a szabadfogású szakágban. Bár a kötöttfogásban talán több a siker, a szabadfogásban is voltak és vannak kiváló magyar versenyzők. Kovács István 1979-ben szerezte az első magyar szabadfogású világbajnoki címet. Hosszú idő után, 2023-ban az orosz származású, de 2019-től magyar színekben versenyző Iszmail Muszukajev is világbajnok lett szabadfogásban.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Muszukajev Iszmail megcsinálta, világbajnok szabadfogású 65 kilóban!. nemzeti sport, 2023. szeptember 19. (Hozzáférés: 2025. szeptember 28.)
További információk
[szerkesztés]