Szabó Miklós (történész, 1935–2000)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szabó Miklós (történész) szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Szabó Miklós
Szabó Miklós.jpg
Született 1935. május 6.
Budapest
Elhunyt 2000. szeptember 22. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Miklós témájú médiaállományokat.

Szabó Miklós (Budapest, 1935. május 6.Budapest, 2000. szeptember 22.) történész, politikus, országgyűlési képviselő.

Életpályája[szerkesztés]

Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1954-ben érettségizett az óbudai Árpád Gimnáziumban. Majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar nyelv és irodalom illetve történelem szakon kezdte tanulmányait.

Mint egyetemista vett részt a Petőfi Kör vitáiban, majd az 1956-os forradalom leverése után az ELTE BTK MEFESZ-szervezetének egyik alapítója. Miután a KISZ megalakulásával a MEFESZ-t 1957. márciusban betiltották, az 1956 örökségét őrizni kívánó diákszervezetben való részvétele meghatározta pályafutását.

Diplomáját megszerezve 1958-ban - rossz káderlapja miatt - Vácra került, nevelőtanár lett a 204. sz. Szakmunkásképző Intézetben. 1959-ben visszakerült a fővárosba, az MTA Történettudományi Intézetében kapott könyvtárosi állást. 1967-ig volt könyvtáros, ezután tudományos kutatói beosztásba került. Témája a magyar századelő újkonzervatív gondolkodása, szervezetei és a Horthy-korszak ideológiai irányzatainak az elemzése. Számos szaktanulmányt publikált a vizsgált korszakok ideológiatörténetéről, könyve azonban csak 1989-ben jelenhetett meg (Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986), a Medvetánc- Atlantis Kiadónál.

Politikai szerepvállalása[szerkesztés]

Nyílt ellenzéki politikai tevékenysége 1978. januárban kezdődött, amikor aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot. 1979. szeptembertől a demokratikus ellenzék szervezte Repülő egyetem rendszeres előadója, a 20. századi politikatörténet tabu témáiról, a szovjet és a magyar kommunista párt történetéről, a népi demokráciákról és 1956-ról beszélt. Az előadások szövege nem jelent meg, de a gépelt példányok sok helyre eljutottak. Az illegális Beszélő első számában saját nevén írt a Bibó-emlékkönyvről. Az illegális akciókért két munkahelyi fegyelmit kapott (1979, 1985), de a legkomolyabb megtorlástól, az elbocsátástól megvédték. 1979-től 1986-ig publikációs tilalom alatt állott, konferenciákra sem utazhatott, egyedül a régi Mozgó Világ és a Medvetánc című folyóiratok közölték írásait. 1985-ben részt vett az illegális monori találkozón. A Demszky Gábor által szerkesztett illegális Hírmondóban magyar tárgyú cikkeit Fortinbras Jenő, szovjet témájú írásait Kibicz Gyula álnéven[1] jelentette meg; több cikket Krasznai Zoltánnal együtt írt. 1985. júniusban a monori értelmiségi találkozó egyik korreferátumát tartotta. 1985. novemberben a Rakpart Klubban nagy nyilvánosság előtt először ő tartott előadást 1956-ról.

A Szabad Kezdeményezések Hálózatától a Szabad Demokraták Szövetségéig[szerkesztés]

A Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítója, szóvivője. Hamarosan belátta, hogy a Hálózat politikai szervezetnek alkalmatlan, és a helyzet gyors változásával az idő is túlhaladt rajta. Az 1988. november 13-i kongresszuson a párttá alakulást képviselte, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) alapító tagja, az 1990. évi választásokig a párt országos ügyvivője, az Elvi nyilatkozat és az első pártprogram egyik megfogalmazója volt.

Az 1990. évi országgyűlési választásokon mandátumát pártja budapesti listáján szerezte. 1990. május 3-tól a honvédelmi állandó bizottságban, azon belül az elvi, politikai, doktrína, külkapcsolatok, katonai hírszerzés albizottságban dolgozott. Az SZDSZ 1990-ben megszerzett második helyét a radikális politika sikereként értékelte, helyeselte az 1991-ben követett offenzív, kormánybuktató politikát. Tölgyessy Péter elnöksége idején kikerült a pártvezetésből, Pető Iván megválasztása után, 1993. februártól a frakció biztonságpolitikai szóvivője lett.

A párton belül hagyományosan az ideológiai kérdések egyik szakértője, folyóirat- és napilapcikkek sokaságát tette közzé a konzervatív kormány politikáját és társadalomképét, valamint történelemfelfogását bírálva.

Történeti-politikai publicisztikai cikkeit, esszéit - hatvanadik születésnapja tiszteletére - 1995-ben Múmiák öröksége címmel önálló kötetben is kiadták. Az 1994. évi országgyűlési választásokon egyéni jelöltként nem indult, mandátumát az SZDSZ országos listájának harmincnegyedik helyéről szerezte. Az Országgyűlés honvédelmi állandó bizottságának a tagja, ezen belül az elvi, biztonságpolitikai, katonai, valamint a nemzetközi kapcsolatok albizottság munkájában vesz részt.

Művei[szerkesztés]

  • Politikai kultúra Magyarországon, 1896-1986. Válogatott tanulmányok; ELTE–MKKE, Bp., 1989 (Medvetánc könyvek)
  • Múmiák öröksége. Politikai és történeti esszék; vál., szerk. Némethy Szabolcs és Somogyi Zoltán; Új Mandátum, Bp., 1995 helytelen ISBN kód: 9637476308
  • Viszonylag békésen; Helikon–Mozgó Világ, Bp., 2000
  • Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története, 1867-1918; Új Mandátum, Bp., 2003
  • A ​jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal, JATEPress, 2013, ISBN 9789633151471
  • Politikai ​kultúra Magyarországon 1896–1986, ELTE / MKKE, Budapest, 1989, ISBN 9634624472

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]