Szabó Mihály (tanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Mihály
Született1825. szeptember 25.
Szeged
Elhunyt1903. március 26. (77 évesen)
Suránka
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaigazgatótanár,
mérnök
SablonWikidataSegítség

Szabó Mihály (Szeged, 1825. szeptember 25.Suránka, 1903. március 26.) képzőintézeti igazgatótanár és okleveles mérnök.

Élete[szerkesztés]

Szegeden született, ahol a hat gimnáziumi osztály elvégzése után, 1842. szeptember 14-én a kegyes-tanítórendbe lépett és Kecskeméten töltötte a két újoncévet. Az 1844-45-ös tanévben Nagykanizsán mint tanárjelölt az I. gimnáziumi osztályban tanított. Két év múlva Vácon a bölcseleti tanulmányokat hallgatta és növendéktársaival „Dugonics-kör” néven irodalmi magántársulatot alakított. Az 1848-as nemzeti mozgalom alkalmával a szerzet növendékeit elbocsájtani kényszerülvén, szülőföldjén mint őrseregbeli önkéntes szolgált. Az 1849. január 1-jén megindult Tiszavidéki Újságnál mint segédszerkesztő működött, majd a lapnak három hó után történt megszűntével a Szegedi Hírlap című politikai hetilapnak szerkesztője lett. A kormány július végén Szegedről Aradra költözvén, ő is a kormány után ment. Ezen időközben Szegeden a haditanácsban Benedek őt elítélte; bujdosni volt tehát kénytelen és mint nevelő Bécsben, Budán, majd Nagyváradon 1861-ig visszavonultan élt; emellett szabad idejét a technikai tudományoknak szentelte és 1852-ben a mérnöki oklevelet is megszerezte. 1861. május 1-jén a Szegedi Híradó szerkesztését vette át; ugyanazon évben a szegedi képzőintézeti tanári állást foglalta el. 1862 végén a szerkesztéstől megvált és 1863 elején a Szeged című politikai hetilapot indította meg mint tulajdonos-szerkesztő, mely azonban két hónap múlva megszűnt. Mindinkább a pedagógiai irodalomra adta magát és a hivatalának élt. 1873-ban a szegedi iskolázott ifjúság irodalmi tevékenysége fokozására „Dugonics-kör” címen egyletet alakított és közlönyéül kiadta a Szegedi Lapok című hetilapot, mely 1876-ban a Dugonics-szobor felállítása után megszűnt. Az 1880-as években a siketnémák oktatására egy telep megalakítása ügyében lépett fel a Szegedi Híradóban. A szegedi Dugonics-társaságnak rendes tagja volt. Nyugalomba vonulása után 1903 márciusában meghalt.

Első cikke a Honderűben (1845) jelent meg; később saját lapjaiba írt; a Szegednek 1855-től 1861-ig főmunkatársa volt, majd a Szegedi Néplapba írt 1870-ig; a szegedi árvíz után csaknem kizárólag szülőföldjével foglalkozott a Szegedi Hiradóban.

Munkái[szerkesztés]

  • A nép győzedelme, vagy az új-szegedi csata febr. 11., 1849. Szarvas, 1849. (Bálint Sándor szerint Sz.M. néven; Szinnyei Csongrádi M. névhez rendeli)
  • Egy Garibaldi önkénytes. Francziából ford. Szeged, 1861.
  • Egy gyászoló nemzet. Lengyelhon, 1861. Montalembert után ford. Uo. 1866.
  • Lélektani előismeretek a neveléstanhoz. Uo. 1866.
  • Egészségtan. Népiskolai és tanítóképezdei használatra. Uo. 1871.
  • A neveléstan rövid tankönyve. Tekintettel a népművelésre. Uo. 1871.
  • A nevelés rövid története. Kiváló tekintettel a népnevelésre. Uo. 1872. (2. bőv. kiadás. Uo. 1881., 3. k.).
  • A házi nevelés alapelvei. Felsőbb leánytanodai és családi használatra. Bpest. 1879. (2. kiadás. Szeged, 1881.).
  • Emberisme képezdei s magánhasználatra. Szeged, 1874. (2. bőv. kiadás. Uo. 1881.).
  • Légtünettan, tekintettel az időjóslásra és az 1882. képezdei tantervnek a természettan tanítását szabályozó követelményeire. Uo. 1885.
  • Siketnémák ABC-je. Uo. 1886.
  • A beszélő siketnéma. Vezérfonal a siketnémák oktatásához tanítók és tanítójelöltek számára. Uo. 1886.
  • Magyar nyelvbölcselet. I. kötet. A magyar nyelv története. Uo. 1892.
  • A ked és kend tájszók története. Uo. 1898.
  • A szopós kisded anyai nevei. Uo. 1898.
  • A szegedi nyelvjárás története Uo. 1898.
  • A magyar nép őshazája. Uo. 1899.
  • Philosophia. Görög és szitia nyelvtani alapon. Uo. 1899.
  • A tudományos magyar nyelvtan cz. akadémiai pályakérdés megfejtése. Bpest, 1900.

Források[szerkesztés]