Szabálysértés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szabálysértés a magyar jog szerint a társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető, a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükséges kockázatokkal és veszélyességgel azonban nem rendelkező cselekmény, amelyet a törvény büntetni rendel. [1]

Bár a kihágás fogalma 1955 óta (!) nem létezik a magyar jogban, a köznyelv és az irodalmi nyelv makacsul ezt a szót használja a szabálysértés helyett. (Ez vonatkozik a rendőri kihágás kifejezésre is.)

A hatályos szabályozás[szerkesztés]

A szabálysértés fogalma[szerkesztés]

Szabálysértésnek minősül a magyar jog szerint a szabálysértési törvény [2] által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra.[3]

Tehát a szabálysértés nem bármilyen szabály megsértése, hanem csak az említett törvény által szabálysértésnek minősített cselekmény lehet.

A 2012. évi II. törvény alkalmazásában az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti az Alaptörvény szerinti állami, társadalmi vagy gazdasági rendet, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait.[4]

Újdonságai bevezetésekor[szerkesztés]

Az új törvény egyik legnagyobb újdonsága volt, hogy e büntetőjog „alatti” jogsértési kört radikálisan kettéválasztotta: egyrészről megtartotta ugyanis az ún. kriminális tényállásokat, más részről önkormányzati szabályozási hatáskörbe utalta az ú.n. közigazgatás-ellenes cselekményeket (a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartások).

A törvény végre kizárja a kettős szankcionálás veszélyét, mivel kimondja, hogy nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el.

2017-es változások[szerkesztés]

A 2012. évi II. törvény számos módosítása 2017. májusában lépett hatályba. Új tényállások (például közérdekű üzem megzavarása, jogosulatlan közterületi értékesítés, fémkereső műszer jogellenes használata) kerültek a törvénybe. A törvény szabályozta a belföldi jogsegély jogintézményét elzárással is sújtható szabálysértési ügyekben, a fiatalkorúak tekintetében pedig bevezette a felfüggesztett szabálysértési elzárás szankcióját. A törvény kötelezővé tette az előélet miatt elzárásossá váló ügyekben, hogy a szabálysértési hatóság tisztázza a tényállást, a kártérítés szabályainak alkalmazását pedig sértetti kérelemhez kötötte.[5]

Története[szerkesztés]

A bűncselekmények felosztása azok súlyuk szerint történik, az 1810-es Code Pénal mintájára, amely bűntettre, vétségre és kihágásra való felosztást alkalmazta, és ez terjedt el Közép-Európában is. A felosztás ennek megfelelően lehet trichotóm (hármas), bichotóm (kettes) és monista. Magyarországon az 1843-as büntetőtörvénykönyv-javaslat a kettes felosztást alkalmazta, bűntettet és kihágást különböztetve meg. A Csemegi-kódex a hármas felosztás elvét fogadta el, megkülönböztetve bűntetteket, vétségeket és kihágásokat (utóbbit külön törvény szabályozta). Az 1950. évi Btá a bűntettet és a kihágást ismerte, utóbbit az 1957. évi 17. törvényerejű rendelet szüntette meg, bevezetve a monista felfogást. Az 1961-es Btk. is ezt alkalmazta. Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelettel került sor a kettős felosztáshoz való visszatérésre, amely a bűntettet és vétséget különbözteti meg, és mind a mai napig használatos.

A bűncselekmények súly szerinti kategorizálását az 1810. évi napóleoni büntető törvénykönyv vezette be (bűntett, vétség, kihágás). Magyarországon a súly szerinti tagolást a Csemegi-kódex honosította meg. Az 1878. évi Btk. a „bűntett” és a „vétség” kettős kategóriáját vezette be, majd ehhez társult az 1879. évi Kihágási büntető törvénykönyv.

Ez a hármas felosztás 1950-ig létezett. Az 1950. évi Btá. (1950. évi II. törvény) a vétségi kategóriát megszüntette és a bűncselekményeket bűntett és kihágás szerint különböztette meg. Az 1955. évi 17. tvr. szüntette meg a kihágás jogintézményét és a kihágási bíráskodást; a kihágások egy részét a bűncselekményekhez, más részét pedig a szabálysértésekhez sorolta. Ez azt is eredményezte, hogy a szabálysértés a közigazgatás tárgykörébe került.

A következő állomást az 1968. évi I. törvény, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet képezte.

A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 1. §-a szerint valamely tevékenységet vagy mulasztást (együtt: cselekmény) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nyilváníthat szabálysértéssé. E törvény 15. § (2) bekezdése kimondta, hogy szabálysértés nem állapítható meg akkor, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.

Az 1968. évi I. törvény fenntartotta az ú.n. vegyes közigazgatási fórumrendszert, amelyben a községi tanácsok szabálysértési jogkört kaptak. A törvény a rendőrségi és törvényhatósági bíráskodás rendszerét vitte tovább, ugyanakkor nem biztosította a döntésekkel szemben a bírósági felügyelet (bírói út) igénybe vételének lehetőségét. alkalmazását. Ez azt eredményezte, hogy ugyanazon szerv látta el a nyomozati cselekményeket, a váddal kapcsolatos feladatokat és a döntéshozatalt is. E probléma a későbbiek során jogállami kifogás célpontjává vált.

A szabálysértési kódex módosításai több alkalommal a dekriminalizációt szolgálták. Az 1971. évi majd az 1974. évi módosítás kapcsán a büntethetőségi akadályok körébe beépült a jogos védelem és a végszükség, emelkedett a kiszabható pénzbírság generális minimuma és maximuma, s abban az esetben, ha az elkövetőt több elzárással sújtható szabálysértés miatt vonták felelősségre, a halmazati büntetésként kiszabott elzárás 60 napra emelkedett. A Büntető törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) hatálybalépése további dekriminalizációs hatást eredményezett, ugyanis a Btk. kihirdetésekor a vagyon elleni bűncselekmények értékhatára 500 Ft-ról 1000 Ft-ra emelkedett, s megjelent a jármű önkényes elvétele szabálysértési alakzata. Ugyancsak a régi Btk. becikkelyezésével egy időben történt meg az, hogy a közúti baleset okozása már akkor is csak szabálysértést képezett, ha a cselekmény könnyű testi sértést okozott. További dekriminalizációs jellegű módosítás állt be 1983. szeptember 1. napjával, amikor a bűncselekményt a szabálysértéstől elválasztó értékhatár tovább emelkedett. [6]

Az Alkotmánybíróság meg is állapította a 63/1997. (XII. 12.) AB sz. határozatában megállapította az 1968. évi I. törvény 6. § (1) bekezdés második mondatában, a 18. §-ában, valamint a 71/A §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességet és ezeket 1998. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta az Országgyűlést, hogy a szükséges törvényalkotást legkésőbb 1998. december 31-ig végezze el.[7]

Az alkotmánybírósági határozat tartalmából következően olyan szabálysértési törvény megalkotására volt szükség, amely teljes körűen kimeríti a tisztességes eljáráshoz fűződő elkövetői jogosítványt és megteremti a bírósághoz fordulás lehetőségét. A kodifikáció lényeges elemévé vált az az elv, miszerint elzárást közigazgatási szerv ne mondhasson ki, erről csak bíróság döntsön. [8]

Az új törvény, az egyes szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 2000. március 1-jével lépett hatályba. Ugyanakkor a törvény mellett megjelent, az egyes szabálysértésekről szóló szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet tartalmazta a szabálysértések különös részi tényállásainak túlnyomó többségét.

Kritikák[szerkesztés]

A Magyar Helsinki Bizottság 2016-ban jelentést adott ki a szabálysértési törvény alkalmazásának egyes következményeiről, amelyben - többek között - a szegényeket sújtó tényállásoknak nevezik az alábbiakat:

„Számos olyan magatartáshoz kapcsolnak komoly jogkövetkezményeket a jogszabályok, amelyek kifejezetten a legszegényebbeket sújtják: a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.), illetve az önkormányzati rendeletek a társadalomra valójában nem vagy csekély mértékben veszélyes, a jogalkotó szerint a társadalmat „irritáló” cselekményeket kriminalizálnak. Ilyenek például a következők: • önkényes beköltözés, • koldulás, • életvitelszerű közterületen tartózkodás szabályainak megsértése, • köztisztasági szabálysértés, • tulajdon elleni szabálysértés egyes esetei (lomtalanítás, kukázás).[9]


Büntetések és intézkedések[szerkesztés]

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések[szerkesztés]

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések a következők:

  • a) a szabálysértési elzárás,
  • b) a pénzbírság,
  • c) a közérdekű munka.[10]

A büntetések önállóan és – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – egymás mellett is kiszabhatók.[11]

A szabálysértési elzárás mellett nem szabható ki közérdekű munka.[12]

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések[szerkesztés]

  • a) a járművezetéstől eltiltás,
  • b) az elkobzás,
  • c) a kitiltás,
  • d) a figyelmeztetés.[13]

Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók.[14]

Források[szerkesztés]

  • 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
  • kuria-birosag.hu

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi II. törvény preambuluma
  2. rövidítése: Szabs. tv. vagy Sztv.
  3. 2012. évi II. törvény 1. § (1) bek.
  4. 2012. évi II. törvény 1. § (2) bek.
  5. https://hvgorac.hu/a_szabalysertesi_torveny_magyarazata_kiadvany
  6. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_5.pdf
  7. http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/213CB649FDC134E4C1257ADA00526730?OpenDocument
  8. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_5.pdf
  9. https://szabalysertes.hu/wp-content/uploads/2017/05/Helsinki_Bizottsag_Szabalysertesipar_2016_aprilis-1.pdf
  10. 2012. évi II. törvény 7. § (1) bek.
  11. 2012. évi II. törvény 7. § (2) bek.
  12. 2012. évi II. törvény 7. § (3) bek.
  13. 2012. évi II. törvény 8. § (1) bek.
  14. 2012. évi II. törvény 8. § (2) bek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • 1983. évi 10. tvr. a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról
  • [T/6390. számú törvényjavaslat a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos egyes törvényi rendelkezések módosításáról https://www.parlament.hu/irom39/06390/06390.pdf]
  • [„Szabálysértésipar” - A Magyar Helsinki Bizottság jelentése a szabálysértési jogszabályokról és alkalmazásukról https://szabalysertes.hu/wp-content/uploads/2017/05/Helsinki_Bizottsag_Szabalysertesipar_2016_aprilis-1.pdf]
  • 63/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet az egyes közlekedési szabálysértések miatt alkalmazandó szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság kötelező mértékéről, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénnyel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról
  • 178/2018. (X. 2.) Korm. rendelet az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértéssel kapcsolatban közreműködő egyes szervek kijelöléséről és feladatairól