Szűz Mária-templom (Tallinn)
Tallinn óvárosa | |
Világörökség | |
A Szűz Mária-templom barokk tornya | |
Adatok | |
Ország | Észtország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, IV |
Felvétel éve | 1997 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 59° 26′ 13″, k. h. 24° 44′ 20″59.437017°N 24.738869°EKoordináták: é. sz. 59° 26′ 13″, k. h. 24° 44′ 20″59.437017°N 24.738869°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária-templom témájú médiaállományokat. |
A Szűz Mária-templom (észtül: Neitsi Maarja kirik), közismert nevén a Dóm (Toomkirik) az Észt Evangélikus Egyház fő temploma, amely a tallinni Dómhegyen található. Alapvetően gótikus stílusú, tornya és belső kialakítása barokk.
Története
[szerkesztés]A székesegyházat Tallinn – és egyben Észtország – legrégebbi templomának tartják. Az első fatemplomot ezen a helyen 1219-ben építették a dán hódítókkal érkezett Andreas Sunonis lundi püspök kezdeményezésére. Az 1229-ben érkező Domonkos-rendi szerzetesek kolostort akartak építeni, ezért a fatemplom helyett egy kőtemplom építésébe fogtak. 1233-ban egy fegyveres konfliktusban a szerzeteseket kardélre hányták és a templomot megszentségtelenítették, így engedélyt kellett kérni Rómából az újraszentelésre – ez a levél az első írásos említése. A 14. században a dánok királyi templommá akarták kiépíteni, ezért egy királyi kápolnát és erkélyt is építettek hozzá. Mai, háromhajós formáját a 15. században kapta. Tornya 1684-ben egy tűzvész következtében elpusztult, ezt később, 1779-ben barokk stílusban építették újjá.
Az 1920-as években vita kezdődött az észt és német gyülekezet között a székesegyház használatát illetően. Korábban a templomot a német gyülekezet használta, de 1921-ben Jakob Kukk észt püspök püspöki székhellyé szerette volna tenni. A vitát 1925-ben a belügyminisztérium döntötte el, amellyel a dóm állami felügyelet alá került. A határozatot a gyülekezet bíróságon támadta meg, és két év elteltével megnyerték a pert. Végül a belügyminisztérium erőszakkal sajátította ki a templomot. mivel a gyülekezet képviselői nem adták át a kulcsokat. Az eset komoly nemzetközi tiltakozást váltott ki.[1]
A dóm egyedülálló fából faragott címergyűjteménnyel rendelkezik, amely 107, az Észtországi Lovagrendbe tartozó nemesi család címerét tartalmazza. A 13–18. század között a tallinni főnemesség kedvelt temetkezési helye volt a templom, amelyben több kőszarkofág található. Orgonája a 19. században készült Berlinben.
Források
[szerkesztés]- Bereczki Urmas: Észtország, Hibernia Nova–Z-Press, Budapest–Miskolc, 2006, ISBN 963 7617 019
- ↑ Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban. [2007. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 14.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A tallinni evangélikus székesegyház az Észt Evangélikus Egyház honlapján Archiválva 2007. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
További képek
[szerkesztés]-
A dóm látképe délről
-
A dóm belseje a szentély irányában
-
Dómbelső síremlék-címertáblákkal
-
A dóm műemlék-orgonája