Szűz Mária-székesegyház (Trujillo)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szűz Mária-székesegyház
cultural heritage of Peru
Basílica Catedral de Trujillo.jpg
Vallás római katolikus
Egyházmegye Trujillói egyházmegye
Építési adatok
Építése 1647–1666
Stílus barokk, rokokó, csurrigereszk
Tervezője Francisco de Soto Ríos
Elérhetőség
Település Trujillo,  Peru
Elhelyezkedése
Szűz Mária-székesegyház (Peru)
Szűz Mária-székesegyház
Szűz Mária-székesegyház
Pozíció Peru térképén
d. sz. 8° 06′ 39″, ny. h. 79° 01′ 41″Koordináták: d. sz. 8° 06′ 39″, ny. h. 79° 01′ 41″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária-székesegyház témájú médiaállományokat.

A Szűz Mária-székesegyház a perui Trujillo egyik fontos műemléke. A 17. században épült templom a Trujillói érsekség székesegyháza.

Története[szerkesztés]

A Trujillói egyházmegye első, a püspökség rangjához illő temploma 1616-ban épült fel, ám ezt 1619. február 14-án egy földrengés romba döntötte. Az új templom építése 1647-ben kezdődött el, ám ezúttal tervezésénél már odafigyeltek, hogy erősebb, és ezáltal a földrengéseknek is jobban ellenálló építmény készüljön el. Az építkezés Francisco de Soto Ríos építész tervei alapján kezdődött, és 1666-ban Francisco Balboa fejezte be.[1][2] Az idő múlásával a püspökök folyamatosan alakítgatták az épület díszítéseit, talán a legtöbbet Baltasar Jaime Martínez Compañón változtatott a 18. század végén, aki négy barokk retablót rokokóra cserélt. 1768-ban Cristóbal de Vargas építész tervei alapján az eredeti faszerkezetet keresztboltozatra cserélték, majd az 1800 utáni évtizedben Evaristo Noriega átépítette a boltozatot, a kupolát, és kicseréltette a bejárati kapu elsalétromosodott tégláit. 1818-ban helyeztek el az egyik toronyban egy órát, amelyet Spanyolországból hozatott Gregorio de Guinea esperes.[1]

A 19. században ezután nem sokat változott az épület, de 1911-ben Carlos García Irigoyen püspök nagy átépítéseket valósíttatott meg, amelyek által sokat vesztett eredeti építészeti értékeiből. Kiszélesítették a presbitériumot, amelynek padlóját egyúttal márványra cserélték, megerősítették a központi retablót, kicserélték a pulpitust, új kórust építettek a központi hajó bejárata fölé, a téglázott padlóburkolatot kőlapokra cserélték, a főkórus környékén levő falakat lerombolták, a stallumokat pedig áthelyezték a presbitériumba. A 20. században az addig jellegzetes téglás külső homlokzatot bevakolták.[1]

A templomnak 1967. augusztus 23-án VI. Pál pápa basilica minor rangot adományozott. Ehhez kapcsolódóan Carlos Jurgens Byme püspök a főretablót, amelyet 1721 és 1740 között készített Fernando Collado, áthelyeztette egy betonállványra, de az 1970-es földrengés során a kupola beomlott, és nagy kárt tett a műalkotásban. A templom teljes felújítása két évtized múlva valósult meg.[1]

Az épület[szerkesztés]

A sárgára festett, barokk stílusjegyeket viselő templom belsejében több barokk és rokokó, többnyire fehér és arany színeket alapul használó retabló található, a csurrigereszk főretabló azonban egyedülálló az egész északi országrészben, sőt, egész Peruban is csak Cuzcóban található hasonló. Az épület freskóit a cuzcói és a quitói iskolához tartozó művészek készítették, akik ábrázolták többek között Lima Szent Rózát, Ávilai Szent Terézt, Szent Pétert, Keresztelő Szent Jánost, Mongrovejói Szent Turibiuszt és Szent Bálintot, a város védőszentjét is.[2]

A templom mellett egy kis múzeumot is nyitottak, ahol a spanyol gyarmati időből származó, aranyból és ezüstből készült egyházi műkincsek tekinthetők meg.[2]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d J. Carlos Chávez M.: Deformando la Catedral de Trujillo (spanyol nyelven), 2014. június 11. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
  2. ^ a b c Jorge Rodríguez: La catedral de Trujillo y su inagotable historia de fervor (spanyol nyelven). RPP, 2013. március 31. (Hozzáférés: 2017. március 21.)