Szűcs Jenő (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szűcs Jenő
Született1928. július 13.
Debrecen
Elhunyt1988. november 24. (60 évesen)
Leányfalu
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatörténész,
levéltáros,
egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1948–1953)
Kitüntetéseia Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (2/5-2-10)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Szűcs Jenő (Debrecen, 1928. július 13.Leányfalu, 1988. november 24.) a 20. század kiemelkedő magyar történésze, egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora (1987), állami díjas (1985).[3]

Élete és munkássága[szerkesztés]

Édesapja, dr. Szűcs László (?–1944) járásbíró, majd törvényszéki bíró, édesanyja Popini Margit volt. Anyai nagyapja Popini Albert. Tanulmányait az ELTE-n végezte (1948–1953), 1950-ig mint az Eötvös Kollégium tagja. 1953-ban történelem–levéltár szakon szerzett diplomát. Már egyetemi hallgatóként felfigyeltek rá tanárai, diáktársai.

1952-60 között a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt; előbb a Középkori Gyűjtemény s a Családi Levéltárak osztályán, majd a Kamarai Levéltár referenseként levéltáros, utóbb főlevéltáros. Évekig kutatta a Felvidék levéltárait. Az 1956-os forradalom után háttérbe szorította a hatalom.

1960-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1972-től főmunkatársa, 1976-tól a Középkori Osztály vezetője, majd főosztályvezetője. 1972-ben „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése című disszertációjával a történelemtudomány kandidátusa lett. Kutatói pályájának kezdeti éveiben a középkori magyar várostörténettel és a 16-18. századi igazságtörténet kérdéseivel foglalkozott.

1960 után – összefüggésben a magyar történeti tudat „nacionalista maradványairól” és általában a nemzet fogalmáról a magyar történetírásban és publicisztikában kibontakozott, Molnár Erik által kezdeményezett vitával – érdeklődése a középkori eszmetörténet, ezen belül a politikai gondolkodás és a nemzeti tudat előtörténete felé fordult, de általában is foglalkozott a nemzeti kérdés elméletével. Részletesen kidolgozta a középkori nemzetfogalom használatát. Ő volt az első magyar történész, Deér József után, de nála sokkal kidolgozottabb módon, aki a nemzetközi irodalom fölényes ismerete és terminológiájának adaptációja révén, koherens rendszert tudott alkotni a nemzet fogalmával és annak középkori vonatkozásaival kapcsolatban.[4]

Élete utolsó szakaszában a kései Árpád-kor történetével, főként a 13. századi átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve Magyarország történetének regionális helyével foglalkozott. Akadémiai doktori disszertációját Az utolsó Árpádok címmel írta meg. IV. Béla életművét tárgyaló biográfiát írt. Utolsó éveiben behatóan foglalkozott a magyarországi városhálózat térbeli tagolódásának kérdésével, valamint pénztörténettel is.

Eredetileg a Bibó István tiszteletére 1980-ban összeállított, szamizdatban megjelent emlékkönyvbe írta meg nagy hatású, az akkori politikai hatalom számára nehezen elfogadható tézist tartalmazó tanulmányát Európa három régiójáról, amelyben azt bizonyította, hogy a Magyarországot felölelő térség nem kelet-európai, hanem egy Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött, de minőségében inkább az előbbihez közel álló harmadik történeti régióként (Kelet-Közép-Európa) fejlődött. Ez a műve 1985-ben jelent meg francia fordításban "Három Európa" címen Fernand Braudel előszavával. Rendkívül elismerő francia fogadtatásának köszönhetően ezt a tanulmányát később németül, lengyelül, románul, szlovákul, olaszul és angolul is kiadták.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A klerikális reakció ellenforradalmi tevékenysége 1848-49-ben; Művelt Nép, Bp., 1952 (Útmutató városi és falusi előadók számára)
  • A tatárjárás; Művelt Nép, Bp., 1953 (Útmutató városi és falusi előadók számára)
  • Hunyadi Mátyás; Egyetemi Ny., Bp., 1954 (Útmutató Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára)
  • A magyarországi huszita-mozgalom és az 1437-i erdélyi parasztfelkelés; Egyetemi Ny., Bp., 1954 (Útmutató Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára)
  • Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp., 1955)
  • Hunyadi János. Történelmi tanulmány; szemelvényanyag összeáll. Pálmai József; Hazafias Népfront, Bp., 1956
  • A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez (Bp. Régiségei, 1958)
  • A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához) (Bp., 1970)
  • A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború (Levéltári Közlemények, 1972)
  • Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában (1-2. rész, Századok, 1973. 3-4. sz.);
  • Theoretical elements in Master Simon of Kéza's Gesta Hungarorum 1282-1285 A.D.. (Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (96). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
  • Nemzet és történelem (Tanulmányok, Bp., 1974, németül: Bp., 1981); Die Ideologie des Bauernkrieges. (Az Osteuropäische Bauernbewegungen c. kötetben Bp., 1977);
  • A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla király és az egyház (Történelmi Szle, 1981. 3. sz);
  • Megosztott parasztság – egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században (1-2. rész, Századok, 1981. 1-2. sz.);
  • Vázlat Európa három történeti régiójáról (Történelmi Szemle, 1981. 3. sz., önálló kötetben: Bp., 1983; Les trois Europes, Fernand Braudel előszavával, L'Harmattan, Domaines danubiens sorozat, Párizs, 1985, II. kiadás Virág Ibolya, Párizs, 2002);
  • Szűcs Jenő–Hanák Péter: Európa régiói a történelemben; MTA Történettudományi Intézet–OPI, Bp., 1987 (Előadások a Történettudományi Intézetben)
  • Szlavóniai báni dénárok Erdélyben. Kereskedelemtörténet a pénztörténet tükrében (1318-1336) (Századok 1986. 3. sz.)
  • Hozzászólás az Új Márciusi Front vitanapján (1988)
  • Szent István intelmei: az első magyarországi államelméleti mű. (A Szent István és kora c. kötetben Bp., 1988)
  • A szepesi kamarai levéltár, 1567-1813; szerk. Varga János; Akadémiai, Bp., 1991 (Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak)
  • A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből (posztumusz) (Szeged 1992)
  • Az utolsó Árpádok (posztumusz) (Bp., 1993)
  • Szakály Ferenc–Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából; mutatók Szatucsek Zoltán, tan. Kubinyi András; História–MTA Történettudományi Intézet, Bp., 2005 (História könyvtár. Okmánytárak)

Díja[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) – Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa középkori gazdasági, társadalmi és ideológiatörténetének kutatásában végzett kimagasló eredményeiért.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Glatz Ferenc: Elhunyt Szűcs Jenő (Magyar Nemzet, 1988. 284. sz.)
  • Szakály Ferenc: Emléksorok Szűcs Jenő fejfájára (Népszabadság, 1988. december 10.)
  • Czigány Lóránt: Szűcs Jenő (Új Látóhatár, 1989. 1. sz.)
  • Szakály Ferenc: Szűcs Jenő (Történelmi Szle, 1989. 3-4. sz.)
  • Engel Pál: Vázlat Szűcs Jenőről (Holmi, 1993 – 6. sz.)
  • Komoróczy Géza : Szűcs Jenő egyetem nélküli tanár (Holmi, 1993. 6. sz.)
  • Hanák Péter: Az imaginárius régió valósága. Emlékezés Szűcs Jenőre (Mozgó Világ, 1995. 2. sz.)
  • Hovanyecz László: Egy történész Kelet-Közép-Európából (Népszabadság, 2003. július 12.)
  • Gyáni Gábor: Szűcs Jenő emlékezete (Népszabadság, 2008. július 12.)
  • Gyáni Gábor: Szűcs Jenő, a magányos történetíró (Forrás, 2008. 6. sz.)
  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 132-136. o.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó