Szőcs István (feltaláló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szőcs István
Szőcs István
Szőcs István
Életrajzi adatok
Született1943június 1. (80 éves)
Budapest
Ismeretes mint
Állampolgárságmagyar
LakhelyBudapest
IskoláiPannon Egyetem
Iskolái
Középiskola1961 Vegyésztechnikus, Petrik Lajos Vegyipari Technikum, Budapest
Felsőoktatási
intézmény
Vegyipari Gépészeti Főiskola, Folyamatszabályozási Szak, Kazincbarcika Vegyészmérnöki diploma, Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem, Mérés- és Szabályozástechnikai Szak.
Pályafutása
Szakterületvegyészet
Kutatási területkörnyezetbarát tartálytűz-oltás
Tudományos fokozatPhD (2005) Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar Katonai Műszaki Doktori Iskola
Szakintézeti tagságA Magyar Mérnöki Kamara tagja (01-14200); Tűzvédelmi Mérnökök Közhasznú Egyesületének alapító tagja A MAGYOSZ tagja
Munkahelyek
Más munkahelyek1965-1971 Üzemvezető mérnök az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyárban 1982 – napjainkig az IFEX Mérnökiroda kft tulajdonos-ügyvezetője, kutató-fejlesztő mérnök
Jelentős munkáiImpulzuspuska, Foamfatale
Tudományos publikációk száma56
Szakmai kitüntetések
Kiváló Vegyészmérnök (2006)

Hatással voltak ráSzilvay Kornél[1]
Szőcs István weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőcs István témájú médiaállományokat.

Szőcs István (Budapest, 1943. június 1.[2] –) vegyészmérnök, feltaláló.

Tanulmányai[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait 1961-ben a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban kezdte, ahol vegyésztechnikusként végzett. Innen Kazincbarcikára került, ahol a Vegyipari Gépészeti Főiskola Folyamatszabályozási Szakán folytatta tanulmányait. Itt 1965-ben vegyipari gépészmérnök diplomát szerzett. 1969-ben a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem Mérés- és Szabályozástechnikai Szakán vegyészmérnökként diplomázott. 1991-ben vezető pirotechnikus képesítést szerzett a budapesti Vegyi és Robbanóipari Felügyeleten. 1991-ben tűzvédelmi tervezői szakvizsgát tett, melyet napjainkig megújít. 2004-ben a német TÜV Rheinland minősítő intézetnél ISO 14001 auditor képzésen szerezte meg a címet. PhD tudományos fokozatát, summa cum laude minősítéssel a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskoláján szerezte. Doktori disszertációjának témája: Környezetbarát tartálytűz oltási technológiák kutatása, fejlesztése.[3]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Szakmai pályafutását üzemvezető mérnökként az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban kezdte 1965-ben. 1982-ben létrehozta az IFEX Mérnökiroda kft.-t, melynek napjainkig tulajdonos-ügyvezetője, és ahol kutató-fejlesztő mérnökként dolgozik. 1988-ban feltalálta az impulzus tűzoltási technológiát.[4] 1990-től napjainkig a Gépipari Tudományos Egyesület Tűzvédelmi Tagozat tagja. A Direct Foam Flooding (közvetlen habelárasztás) technológián alapuló FoamFatale tartálytűz-oltási technológiát 1990-ben találta fel. Tudományos tevékenységéért 1992-ben „Környezetbarát oltóanyagok” díjat kapott a BM TOP-tól. 1995-től napjainkig az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Tűzvédelmi Intézetében témavezető. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen külső konzulens. 1999-től napjainkig 17 publikációja jelent meg referált folyóiratokban is. 1990-től napjainkig 23 előadást tartott hazai és nemzetközi szakmai konferenciákon. 2000-ben készítette el a Storage Tank Fire Fighting című könyv angol nyelvű kéziratát.

Szabadalmai[szerkesztés]

Dr. Szőcs István 72 megadott szabadalommal rendelkezik, eljárás alatt 3 szabadalom áll.

Jelentősebb találmányai[szerkesztés]

Impulzuspuska

Impulzuspuska[szerkesztés]

Az impulzuspuska[1] kézi tűzoltó eszköz. A csövébe szivattyú préseli bele a több mint 100 bar nyomású vizet, ami a porlasztófejen át finom köd alakjában távozik. Az eszköz mindössze néhány liter vizet használ és emberen keletkezett tüzek oltására is alkalmas.

FoamFatale[szerkesztés]

A FoamFatale[5] leginkább a nagyméretű ipari tárolótartályok tűzvédelmét szolgáló, a korábban alkalmazottaktól eltérő működési elvű tűzoltási technológia. A hagyományos, szabványos tűzoltó berendezések működési elvétől való eltérés célja a tűznek rendkívül rövid időn belül történő eloltása. A rövid égési idő az automatikus, késlekedés nélküli oltásindításnak és a nagyon gyorsan lezajló, rendkívül intenzív oltásnak köszönhető. Az ilyen gyors oltást az igen nagy mennyiségű habnak rövid időn belül az égő tartályba juttatásával lehet elérni. A FoamFatale technológia előnye a rendkívül nagy teljesítményű habforrás, a hidraulikusan méretezett habelosztó csőhálózat és egy speciális habbevezetési megoldás, a résfúvóka alkalmazása.

Nemzetközi díjak, elismerések[szerkesztés]

Nemzetközi találmányi kiállítások[szerkesztés]

  • Kína, aranyérem (2008)
  • Párizs, ezüstérem (2006)
  • Moszkva, aranyérem (2006)
  • Genf, bronzérem (2006)

További elismerések[szerkesztés]

  • Az SFPE-SAC elismerése Szaúd-Arábiában (2008)
  • „Környezetbarát Termék”-minősítés (2006)
  • ENSZ WIPO oklevél a környezetvédelemért (2005)
  • ENSZ WIPO aranyérem
  • Szilvay Kornél-emlékérem (2002)
  • Az Álmok Álmodói kiállítás egyik szereplője (2001–2002)

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Dr. Hadnagy Imre József: Szilvay Kornél emlékezetére. vedelem.hu. [2015. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 12.)
  2. a b c d Szőcs István. Hübners who is who. (Hozzáférés: 2013. december 12.)
  3. Környezetvédő technológiák kutatás-fejlesztése tartálytüzek oltására Doktori (PhD) értekezés. A doktori értekezés pdf-formátumban Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Fejezetek a szárazoltás, és a vízkármentes tűzoltás történetéből. A Védelem Online oldalán. Archiválva 2015. augusztus 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. Foamfatale – tartálytűzoltó berendezés. Műszaki Magazin Online. [2015. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 19.)
  6. Magyar Mérnöki Kamara. [2012. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 12.) (tagsági szám: 14200)
  7. Nőszirom Természetbarát Egyesület. helyicivil.hu. [2015. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]