Szövetséges Ellenőrző Tanács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Szövetséges Ellenőrző Tanács székháza Berlinben

A Szövetséges Ellenőrző Tanács Németország legfelső szintű kormányzó és törvényhozó hatósága volt a második világháborút követő években. A tanács feladata a háborút lezáró német kapituláció nyomán megszűnt birodalmi kormány helyettesítése és a potsdami konferencia döntéseinek gyakorlati megvalósítása volt.

A tanácsot a Németországot megszálló négy hatalom: az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió képviselői alkották. A hatóság 1945. július 30-án ült össze első ízben. Székhelye a berlini Altes Kammergericht épületében volt.

A Szövetséges Ellenőrző Tanács működését azzal kezdte, hogy a nemzetiszocializmus éveiben hozott elnyomó, zsidóellenes és antidemokratikus törvényeket hatályon kívül helyezte. Ezután lefolytatta a nürnbergi pert, melynek során a náci Németország vezetőit felelősségre vonták. Ezzel párhuzamosan zajlott le az ország denácifikációja.

A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió viszonya azonban hamarosan megromlott, és 1948-ra a Szovjetunió elhagyta a Szövetséges Ellenőrző Tanácsot. A következő évben Németország kettészakadt: a szovjet megszállási övezetben megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, a három másik megszállási zóna pedig Német Szövetségi Köztársaság néven egyesült.

A Szövetséges Ellenőrző Tanács formálisan csak 1990-ben, Németország újraegyesítésekor szűnt meg.

Források[szerkesztés]