Szövetkezeti üzletrész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hangya Szövetkezet üzletrésze - 1943

A szövetkezeti üzletrész fogalmát Magyarországon a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény határozta meg. Ez a jogintézmény 2007. április 30. napjával megszűnt.

A 2006. július 1. napjától hatályos szövetkezeti törvény (2006. évi X. törvény) alapján az üzletrész intézménye idegen a szövetkezeti vagyon szerkezetétől, ezért a törvény a még meglévő üzletrészek 2007. április 30. napjáig történő megszüntetésére, illetőleg befektetési részjeggyé való átalakítására tartalmaz szabályokat. Ennek következtében 2007. április 30. napjával megszűnt a szövetkezeti üzletrész jogintézménye.

Jellemzői[szerkesztés]

A szövetkezet az eredménytartalékból és a tőketartalékból a közgyűlés döntése szerint

a) üzletrésztőkét képezhet, melyből tagjainak – az alapszabály rendelkezésének megfelelően – üzletrészt juttathat, illetve

b) üzletrésztőkét növelhet, melynek összege az üzletrész-tulajdonosok között az üzletrészek arányában kerül felosztásra.

Üzletrésztőkenövelés esetén az alapszabály rendelkezései szerint üzletrésszel nem rendelkező tag részére is juttatható üzletrész.

Az üzletrésztőkéből az üzletrész-tulajdonosra eső részről a jogosult kérésére névre szóló értékpapírt kell kiállítani (szövetkezeti üzletrész).

A szövetkezeti üzletrész átruházható, örökölhető, és a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosít. A szövetkezeti üzletrész után tilos kamatot fizetni.

Ha az üzletrész tulajdonosa üzletrészét kívülálló személyre kívánja átruházni, a szövetkezetet és tagjait elővásárlási jog illeti meg.

A szövetkezeti üzletrészek tulajdonosairól és az üzletrészek névértékéről a szövetkezet nyilvántartást köteles vezetni. Az átruházást és öröklést a szövetkezethez haladéktalanul be kell jelenteni.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről
  • 2006. évi X. törvény (szövetkezeti törvény)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]