Szóma (ital)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szóma egy szanszkrit szó (सोम) annak a szertartási italnak a jelölésére, amelyet a Védák szerint széles körben használtak.[1] Hasonlóan a görögök ambróziájához, a hindu mitológiában is az istenek itala, amely halhatatlanságot biztosít nekik. A zoroasztrizmusban haoma (wd) (vagy haóma) néven szerepel.[2]

A szóma valamilyen a hegyekben élő, ismeretlen növény vagy gombaféle nedvéből készült, amelyet a papok felhasználták a szertartásokon és felajánlottak áldozatul. A pszichotrop növényt a papok összezúzták és a nedvét egy szűrőn keresztül tejjel és vízzel töltött kádakba csorgatták,[2] majd felajánlva az isteneknek, megitták a folyadékot. Erős hallucinogén hatása lehetett. Az ital pontos receptjét csak a papok ismerték, melyet szájhagyomány során adtak tovább.

"Akárha szél sodorna, az ital felemel magával. Hát nem szóma-t ittam?
Egyik szárnyam az égben, a másik a földet sepri. Hát nem szóma-t ittam?
Óriás vagyok, óriás! Felhők közé repülök. Hát nem szóma-t ittam?"[3]

A Rigvédában Indra isten itala, aki hatalmas mennyiséget iszik belőle, mielőtt megtámadja Vritra démont. [1]

"Indra, sárkánykígyó-ölő, szóma-italt nálunk igyék, találjon benne új erőt, az új hőstettre készülő."[4]

A klasszikus hindu vallásban a Szómát azonosítják a Holddal.[1] A puránák mitológiájában a hold-istenség.

Haóma[szerkesztés]

A szóma-kultusz párhuzamba állítható az iráni haóma-kultusszal, és valószínűleg egy közös indoeurópai vallásra utal.[1] Perzsiában a haoma növény, amelynek azonos nevű kipréselt leve hatásos élénkítőszer. Nem tudni milyen helyet foglalt el az ősi hagyományban. A zoroasztriánusok által használt haómát egy ephedrinfélével azonosították, valószínűleg az Ephedra procera-nak felelt meg.[5] Leve hallucinogén hatású, ezért azt tartották, különösen ösztönzően hat a harcosokra és a költőkre. A vallási szertartásokon is felhasználták a növény nedvét, mert hitük szerint ez az ital segíti a hívőket, hogy tisztábban lássák a vallás igazságait, és a papokat fogékonyabbá teszi az isteni kinyilatkoztatás iránt.[1] A szertartásokból itt is kifejlődött egy azonos nevű istenség alakja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Larousse: Mitológiai enciklopédia
  2. ^ a b John R. Hinnels: Perzsa mitológia
  3. Rigvéda X:119
  4. Rigvéda IX:113
  5. Falk, Harry (1989). "Soma I and II". Bulletin of the School of Oriental and African Studies (BSOAS). London