Szír boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szír boróka
Terméses ága a Hermon-hegyen
Terméses ága a Hermon-hegyen
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Juniperus
Faj: J. drupacea
Tudományos név
Juniperus drupacea
Labill.
Szinonimák
  • Arceuthos drupacea
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szír boróka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szír boróka témájú médiaállományokat és Szír boróka témájú kategóriát.

A szír boróka (Juniperus drupacea a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld, nyitvatermő fafaj.

Előfordulása[szerkesztés]

Vadon a Peloponnészoszi-félszigettől (két termőhely a Parnasszosz, illetve a Tajgetosz környékén) Anatólia déli részén át Délnyugat-Ázsiáig az 500–1800 m (600–1500 m) magasságtartományban él, de többfelé termesztik is. Legszebb európai példányának a badacsonyörsi Folly arborétumban álló fát tekintik (Czáka, Rácz). A legnagyobb angliai példány 20 m magas (Johnson). Eredeti termőhelyein ritka: Izraelben (egy termőhely Názáret mellett) és Libanonban veszélyeztetett fajjá minősítették (IUCN).

Megjelenése[szerkesztés]

5-20 (többnyire 10–12) m magasra növő, zárt, kúpos koronájú fa, ezzel a legnagyobb tűlevelű boróka. Hamuszürke kérge bordás, rostos. Fő hajtásai ívesen felfelé hajlanak. Vadon dúsan ágas, a termesztett változatok koronája kúpos.

Nemcsak a legnagyobb termetű, de a legnagyobb tűlevelű és a legnagyobb termésű is. 1,5–3 cm hosszú és 3 mm széles, merev tűi hármas örvökben állnak és finom hegyben végződnek. A tűlevelek alapja — más borókáktól eltérően — ráfut a zöld szárra. A szélük ép, a csúcsuk hegyes. A fényes élénkzöld tűk felső oldalán két fehér sztómacsík húzódik végig.

Porzós virágai 3–6 cm-es csomókban a hajtások végein fejlődnek ki. Az 1–2,5 cm átmérőjű, gömb alakú vagy tojásdad bogyók éretten kékek, illetve barnásan kékesfeketék; a magjuk ehető.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A meleg, napos helyeket kedveli. Kétlaki; termést csak a beporzott növény érlel. A szabadon álló példányok idősebb korukban is földtől ágasak; árnyékos helyeken felkopaszodik. Az agyagos talajt és a levegős helyet kedveli.

Eredetei termőhelyein örökzöld vegyes erdők elegyfája (IUCN). A társulás (további) karakterfajai:

Felhasználása[szerkesztés]

A mediterrán-szubmediterrán kertekbe dísznövénynek ültetik.

Termesztett fajták[szerkesztés]

  • Juniperus .
  • Juniperus .

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]