Szír boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szír boróka
Terméses ága a Hermon-hegyen
Terméses ága a Hermon-hegyen
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Juniperus
Faj: J. drupacea
Tudományos név
Juniperus drupacea
Labill.
Szinonimák
  • Arceuthos drupacea
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szír boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szír boróka témájú médiaállományokat és Szír boróka témájú kategóriát.

A szír boróka (Juniperus drupacea a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld, nyitvatermő fafaj.

Előfordulása[szerkesztés]

Vadon a Peloponnészoszi-félszigettől (két termőhely a Parnasszosz, illetve a Tajgetosz környékén) Anatólia déli részén át Délnyugat-Ázsiáig az 500–1800 m (600–1500 m) magasságtartományban él, de többfelé termesztik is. Legszebb európai példányának a badacsonyörsi Folly arborétumban álló fát tekintik (Czáka, Rácz). A legnagyobb angliai példány 20 m magas (Johnson). Eredeti termőhelyein ritka: Izraelben (egy termőhely Názáret mellett) és Libanonban veszélyeztetett fajjá minősítették (IUCN).

Megjelenése[szerkesztés]

5-20 (többnyire 10–12) m magasra növő, zárt, kúpos koronájú fa, ezzel a legnagyobb tűlevelű boróka. Hamuszürke kérge bordás, rostos. Fő hajtásai ívesen felfelé hajlanak. Vadon dúsan ágas, a termesztett változatok koronája kúpos.

Nemcsak a legnagyobb termetű, de a legnagyobb tűlevelű és a legnagyobb termésű is. 1,5–3 cm hosszú és 3 mm széles, merev tűi hármas örvökben állnak és finom hegyben végződnek. A tűlevelek alapja — más borókáktól eltérően — ráfut a zöld szárra. A szélük ép, a csúcsuk hegyes. A fényes élénkzöld tűk felső oldalán két fehér sztómacsík húzódik végig.

Porzós virágai 3–6 cm-es csomókban a hajtások végein fejlődnek ki. Az 1–2,5 cm átmérőjű, gömb alakú vagy tojásdad bogyók éretten kékek, illetve barnásan kékesfeketék; a magjuk ehető.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A meleg, napos helyeket kedveli. Kétlaki; termést csak a beporzott növény érlel. A szabadon álló példányok idősebb korukban is földtől ágasak; árnyékos helyeken felkopaszodik. Az agyagos talajt és a levegős helyet kedveli.

Eredetei termőhelyein örökzöld vegyes erdők elegyfája (IUCN). A társulás (további) karakterfajai:

Felhasználása[szerkesztés]

A mediterrán-szubmediterrán kertekbe dísznövénynek ültetik.

Termesztett fajták[szerkesztés]

  • Juniperus .
  • Juniperus .

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]